Ma már nem ritka (de nem is elterjedt), hogy a szépészeti klinikák pszichológussal is együtt dolgoznak, aki a beavatkozások lelki hátterét vizsgálja meg.
Fontos volna ugyanis, hogy minden kliens reális testképpel és énképpel induljon neki az átváltozásnak. Szászi Beáta (Budapest) pszichológus 10 éve foglalkozik a plasztikai sebészeti páciensek lelki alkalmasságának vizsgálatával. Őt kérdeztük a túl korán elkezdett plasztikáztatásról, és a túlzásba vitt műtétek hátterében meghúzódó lelki okokról.
– Mi a pszichológus szerepe a plasztikai műtéteknél? Hogyan dolgozik ilyenkor?
– Egyrészt azt vizsgálom, hogy készen állnak-e a páciensek a beavatkozásra. Másrészt alkalmassági vizsgálatot végzek, amely feltérképezi, hogy van-e valami, ami veszélyeztetheti a páciens elégedettségét. Ez lehet valamilyen lelki zavar vagy éppen egy életesemény, ami miatt a kliens éppen akkor nem alkalmas a műtétre. Saját rizikóbecslő rendszerem segít a kivizsgálásoknál. Szerte a világon számos protokoll létezik a pszichés alkalmasság vizsgálatára; ezeket a protokollokat én feldolgoztam, majd elkezdtem elkészíteni – dr. Tamás Róbert plasztikai sebész mellett dolgozva – a saját protokollomat.
A nagy szabadság azt jelenti, hogy mindenki olyanná formálhatja a külsejét, amilyenné csak akarja (ma már a plasztikai sebészet csodákra képes). Ám jó lenne, ha festetlenül is tükörbe tudnánk nézni.
– Mi itt, Szlovákiában nem nagyon hallottunk még ilyesmiről. De sok más helyen nincs a plasztikai sebész mellett pszichológus.
– Ez nem kötelező: jelenleg csak ajánlások vannak erre vonatkozóan. Ha jól tudom, Magyarországon is csak páran dolgozunk így, tandemben. Ellenben egyre több egészségügyi szervezet javasolja, hogy a plasztikai sebész dolgozzon együtt mentálhigiénés szakemberrel, aki előszűrést és utánkövetést végez a pácienseknél. Nálam minden a szakdolgozatommal indult: Tamás főorvos pácienseinél a testképzavart vizsgáltam. A páciensek nem voltak a pszichológiai szűrés ellen. Azt tapasztalom, hogy szeretik elmondani a történetüket. Lelki támogatás mellett nagyobb biztonsággal vágnak bele az átalakításba. A kliensek között ugyanis vannak pszichiátriai betegek is, akik nem tudják, hogy nem a testükkel van gond. A sebésznek pedig nehéz kiszűrni ezeket a pácienseket, mivel hasonló panaszokkal érkeznek, mint azok, akiknek nincsen mentális betegségük. A pszichés alkalmassági vizsgálat segít azonosítani a betegeket.
Szászi Beáta (Kép forrása: tamasrobert.hu)
– Milyen kérdéseket tesznek fel a kliensnek?
– Miért szeretné a beavatkozást, kinek a hatására döntött mellette? Mennyire fontos az életében a külső; vagy azt a testrészt, amelyet meg szeretne változtatni, korábban már milyen eljárásoknak vetette alá. Ha máshol is próbálkozott, de mindig elutasították, az utalhat testképzavarra. Fontos még, hogy a kliens milyen egyéb beavatkozásokat tervez a jövőben; a magas szám rizikót jelenthet.
– Mit értsünk testképzavar alatt?
– Testképzavar áll fenn, mikor valaki testének fizikai paramétereit nem a realitásnak megfelelően érzékeli. Vagyis egészen más képet lát magáról a tükörben, mint amit mi látunk! Ez vonatkozhat a test egészére, vagy csak bizonyos testrészekre. Sok betegségnek testképzavar az alapja. A leggyakoribb testképzavar egyébként az anorexia nervosa. A speciális testképzavarok – mint például a testdiszmorfiás zavar – már ritkábbak. Ilyenkor a páciens egy jelentéktelen, esetleg nem is létező testi hibát fedez fel magán, ami miatt szorong. A testdiszmorfiások a leggyakrabban bőrhibával, a páros testrészek szimmetriaproblémáival, a fogak és a lábak szépséghibáival jelentkeznek átalakításra. Ez a zavar a férfiaknál is gyakori: ők ilyenkor a berobbanásig kigyúrják az izmaikat. Fontos, hogy az ember megtanulja értékelni a testét, vagy ki tudja fejezni az érzéseit a testével kapcsolatban. Sokszor arról van szó, hogy a beteg elsősorban figyelmet akar szerezni, és erre eszközként a testét használja fel.
Vannak olyanok, akik a negyedik orrműtétet végeztetik, kéthavonta töltetik a szájukat – és az orvos nem tiltakozik. Ám a saját sírját ássa az, aki nem mond nemet, mert a plasztikafüggő Töltike sohasem lesz elégedett a kinézetével. A végén az orvos már ingyen végzi a beavatkozásokat, mert a beteg fenyegetődzik, és nem tágít.
– Miért akarnak a legtöbben kés alá feküdni?
– Sok nő az arcát, vagy a szülés után megváltozott testét szeretné „megjavítani“. A probléma ott kezdődik, mikor a kliens fotót is hoz magával, hogy pontosan ilyen mellet vagy szájat szeretne. Ez arról árulkodik, hogy nem ismeri a saját arányait, hiszen ő soha nem lesz olyan, mint Angelina Jolie. Nem mindegy az sem, hogy jelenleg hogyan nézünk ki. Ezért fontosak a „Milyen szeretnél lenni?”, „Miért szeretnél olyan lenni?”, „Kinek a kedvéért szeretnél olyan lenni?” kérdésekre adott válaszok!
– Manapság különben a mellplasztika a leggyakoribb műtét. Sokan hatalmas implantátumot kérnek, nem ritkán 800-1000 köbcentiset. A nőknek fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent ennyi plusz súllyal élni, sportolni vagy éppen csak ráfeküdni... A súly miatt a mell hamarabb megereszkedik, hiszen továbbra is hat rá a gravitáció. Ha pedig a kötőszövetek gyengék, pár éven belül jöhet a következő korrekció. Különben egy implantátum sem szól egy életre, 10-15 évente le kell cserélni, mert elöregszik vagy betokosodik. A 20 éves korban beültetett implantátumot körülbelül háromszor cserélik le életük során. Sajnos, sokan nincsenek tisztában a kockázatokkal, például szilikonolajos töltést kérnek az ajkukba. Pedig erről az anyagról tudni lehet, hogy vándorol, s nem lehet eltüntetni. És így tovább.
– Rengeteg „műlány” futkározik az utcán. A legijesztőbb, hogy sokan az érettségi ajándékukat beváltva fekszenek kés alá. Minek tudható be a nagy sietség?
– Akik sokat használják a közösségi médiát, azok a leginkább elégedetlenek a testükkel. Ezen csodálkozni sem lehet, hiszen mindenfelé csak tökéletes képeket látunk. Az eljárások is egyre biztonságosabbak, gondoljunk csak az altatási újításokra vagy a sebzárási technikákra.
– Számtalan nő nem tud leállni a beavatkozásokkal. A plasztikára is „ráfügghetünk”?
– Nem egy visszatérő beteg lelki zavarokkal küzd, sok köztük a borderline személyiségzavarban szenvedő. Már a név is találó. A borderline határesetet jelent: vagyis egy borderline beteg az ép és nagyon zavart közti mezsgyén mozog. Jellemzőek rá a határkezelési problémák: ez azt jelenti, hogy nem tudja a saját határait meghúzni, szó szerint beleavatkozik a saját testébe. Néha bizalmi kapcsolatot próbál kialakítani az orvosával, hisz „végre van valaki, aki figyelmet szentel nekem, aki csak velem foglalkozik“! Ezek a visszatérők – a testképzavarosokkal ellentétben – szeretik nagy plénum előtt is megmutatni a beavatkozások eredményét. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők szintén nagy gyakorisággal jelennek meg a plasztikai sebészeteken. Őket nehezen kezelhető, kekeckedő, elégedetlen páciensekként írják le a szépségszabászok. Általában műtétsorozatokat terveznek, gyakran kérnek közben feltöltéseket...
Létezik rá terápia, de a személyiségzavarok kezelése hosszadalmas. A határkezelési probléma próbára teszi magát az orvost is. A páciens vagy nem engedi őt közel magához, vagy túl közeli kapcsolatot akar vele kialakítani.
– Mely testrészek kapcsán szalad el a ló?
– Nyilván, ha valamit megváltoztatunk a testünkön, akkor a többi testrész is kontrasztossá válik. Ha valaki megcsináltatja a megereszkedett szemhéját, akkor hirtelen kiugornak a ráncai. Ilyenkor aztán elkezdődik az arc fiatalítása. Kérdés, hogy vajon meddig mehetünk el az átalakítások során, hisz a tökéletessel és hibátlannal pont arcunk és a testünk egyediségét kockáztatjuk. Pedig fontos lenne, hogy ne veszítsük el az arcunk és a testünk karakterét, hisz ettől vagyunk szerethetők és érdekesek!
