Minden, ami egyszer elkezdődött, véget is ér – s ez alól a női termékenység sem kivétel. Akárcsak az első menstruáció megjelenése, úgy a menopauza is egy új életszakasz hírnöke: ami se nem jobb, se nem rosszabb az előzőnél, egyszerűen csak más.
De vajon hogyan kezeljük mi, nők ezt a fajta változást? Tudunk-e a változókorra úgy tekinteni, mint egy új lehetőségre? A témáról Lauter Adrienn (Budapest) tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk.
Lauter Adrienn tanácsadó szakpszichológus
– Mit éreznek általánosságban a nők, ha életük elér a változókorhoz?
– A szembesülés nem egyszer sokkoló élmény. A menstruáció elkezd kimaradozni, a nőt hőhullámok, hangulatingadozás, levertség, koncentrációs nehézségek gyötörhetik, s gyakran a szexuális vágyuk is csökken. Ez egy őrületes hormontánc, amit kis túlzással egy második tinédzserkorhoz lehetne hasonlítani.
– Mik az alapvető hasonlóságok, illetve különbségek a két életszakaszban?
– A kamaszkor a kiteljesedés, a felnőtté válás kritikus időszaka. Ezzel szemben a változókor az öregedésre, lassanként az elmúlásra felkészítő normatív krízis – egyfajta gyászfolyamat. Míg a kamaszok fantáziáját olyan kérdések foglalkoztatják, hogy „Ki vagyok én?” és „Mire vagyok képes?”, addig a változókorban a „Hogyan tudom értékessé tenni az életem?” és a „Mit alkothatok még?” dilemmák kerülnek előtérbe. Ami biológiailag és hormonálisan mindkét életszakaszban közös, az az új fizikai érzetek furcsasága és a megváltozott testi-lelki működés. Pszichés szempontból a serdülőkor sajátossága a személyes identitás kialakítása; változókorban ennek birtokában már a széles körű érdeklődés megélése, a munkában való eredményesség, az alkotás és a nagyszülővé válás kapják a főszerepet.
Erik H. Erikson fejlődéspszichológus nyolc szakaszt különböztetett meg, amelyen az egészséges fejlődésmenetű emberek csecsemőkortól késő öregkorig átesnek. E szerint az ember 40 és 60 éves kor között a generativitás, vagyis az alkotóképesség időszakát éli. Ha azonban a kérdésre, hogy „Mi olyat alkothatok még, ami fennmarad utánam?” nem a tettvágy jelenik meg az emberben, illetve hiányzik belőle az alapvető elégedettség, könnyen érezheti magát haszontalannak. Ez szélsőséges esetben beszűküléshez, lelki elsivárosodáshoz vezethet.
– Ne feledjük! A változókor egy nő életében nemcsak biológiai váltás, de női szerepátalakulás is egyben. Természetes, hogy ilyenkor jelentkezhet demotiváltság, fáradékonyság, kedvetlenség, hiszen sok nőnek addig az anyaság töltötte ki az élete legnagyobb részét. Semmiképp sem könnyű megélni, ha ez a szerep a háttérbe szorul.
– Akár depresszió is jelentkezhet?
– Bár a menopauzának lehet tünete a depresszív, nyomott hangulat, fontos kiemelni: ez nem klinikai depresszió! A klinikai depresszió ennél jóval összetettebb jelenség, amit több tényező együttállása idéz elő. A hangulatzavarra az intenzív bánatérzés, az érzelmi közöny, a vitalitás és lendületvesztés; súlyos esetben pedig az öngyilkossággal, halállal kapcsolatos gondolatok figyelmeztetnek. Az esetlegesen előforduló családi halmozódás (ha az adott betegségtípus több vérrokonnál is elfordul – a szerk. megj.) is előrevetítheti a diagnózis esélyét. S bár a változókor lehet súlyosbító tényező, csak a menopauza klinikai beköszöntével nem fog kialakulni depresszió. A környezet – például a családtagok – figyelmessége, érzékenysége ugyanakkor könnyebb kiutat garantál minden krízishelyzetből, köztük a változókorból is.
– Hogyan tud a nő előnyt kovácsolni ebből a kritikus időszakból?
– Az első és a legfontosabb, hogy tartsuk tiszteletben a testünkben és lelkünkben zajló változásokat. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor motivációt is könnyebben találunk majd. Ha egy nőnek sikerül rálelnie arra, amiben az élete, a karrierje és a boldogsága kiteljesedhet, az ad számára egy olyasfajta pozitív önértékelést, ami sugárzik majd belőle. Egy nő értéke egyáltalán nem csak abban mérhető, hogy meleg ételt tesz-e a családja elé, vagy hogy próbál-e a férje kedvére tenni a hálószobában! A legjobb, ha vannak álmai és céljai a karrierjében, illetve a hobbijában, s meg is meri valósítani azokat. Sokan éppen ebben az életszakaszban adják a fejüket pályamódosításra, továbbtanulásra. Egy középkorú nő időbeosztása sokkal rugalmasabb! Ráadásul több a tapasztalata, megfontoltabb, gyakorlatiasabb és a többi. Számos olyan jellemzőt fel lehetne sorolni, ami értékessé teszi ezt a korosztályt a munkaerőpiacon.
– Sokan érzik igazságtalanságnak, hogy az idő múlása a nőknél látványosabb jelekkel jár együtt, mint a férfiaknál. A férfiklimaxról egészen más dolgok jutnak eszünkbe, mint a nőiről…
– Ha a férfiak változókorára gondolunk, a többségnek – sztereotip módon – a partnerváltás, a pénzköltés vagy -hajszolás jut először eszébe, illetve a kapuzárási pánik. Pedig testileg és lelkileg a férfiak klimaxa is hasonlóképpen történik! Őket is megviseli a változókor, s nekik is ugyanúgy szükségük van támogatásra. Biológiai szinten ugyanúgy átalakul az izomzatuk; hőhullámok és izzadás léphetnek fel, s a szexuális érdeklődésük is csökkenhet… Mentális szinten pedig hangulati labilitás, koncentrációs nehézségek, alvászavar, ingerlékenység nehezíthetik a hétköznapokat. Ezeket persze mindkét nem máshogy éli meg, ami a külvilág felé is másként reprezentálódhat.
– Egy másik sarkalatos pontja ennek az időszaknak a felbomló párkapcsolatok kérdése.
– Nagyon sok pár él hosszú évtizedekig úgy, hogy kizárólag a megszokás tartja össze a kapcsolatukat. Eleget tesznek a mindennapi kötelezettségeiknek, de nem gondolkodnak azon, hogy nekik jó-e a másik mellett vagy sem. A terhes gondolatokkal csak akkor szembesülnek, amikor a gyerekek elköltöznek otthonról, hiszen az addig megszokott rutinok és rituálék egyszeriben eltűnnek a hétköznapokból. „Tényleg ezzel az emberrel szeretném leélni az életem hátralévő részét?”, „Van még ebben a kapcsolatban muníció?”, „Mi köt minket össze?” – jelennek meg a kényes kérdések. Az időnkénti kétely természetes velejárója az ember életének, ám ha a kérdésekre a válasz többségében negatív, jó eséllyel következhet be válás, megcsalás vagy egy harmadik fél megjelenése a kapcsolatban. Persze, ilyen esetben sem kell azonnal a válás mellett dönteni: a párterápia sokszor új keretet, lendületet adhat a kapcsolatnak.
– Mennyire jellemző, hogy a párok terapeutához fordulnak?
– Szerencsére egyre több pár nyitott a terápiára. Ami azért is jó, mert ilyenkor teljesen más környezetben, egy objektív külső szemlélő segítségével láthatnak rá a problémáikra. A felek általában olyan témák kapcsán is megnyílnak, amelyekről lehet, hogy a másikat még soha nem is hallották beszélni.
Ahogy a depressziót, úgy a válásokat sem a menopauza következményeként kell elkönyvelni. Sokkal inkább egy korábbi folyamat kicsúcsosodásáról lehet szó, ami valahol időben a változókor körül érhető tetten leginkább. Emiatt érezhetjük úgy, hogy ekkor csapnak össze a fejünk felett a hullámok.
– Noha jóval nyitottabb lett a társadalom, a változókor kérdése mindmáig tabunak számít. Mit gondolsz, miképp lehetne a közvéleményt a témával kapcsolatban érzékenyíteni?
– Már most is érzékelhető a pozitív változás. A sajtó egyre gyakrabban szólít meg szakértőket a témában, s a média fontos platformja a tabuk feloldásának. A reklámok ugyancsak arra hívják fel a figyelmet, hogy a változókorral foglalkozni kell. A másik, még ezeknél is fontosabb dolog a párunk érzékenyítése és empátiája. A másik szükségleteire való nyitottság, az igényeinek a figyelembevétele, a kölcsönös tisztelet és az intimitás megléte egy olyan szilárdságú kapcsolatot eredményeznek, amely képes ellenállni a mindennapok konfliktusainak, nehézségeinek, az életünk során előforduló krízishelyzeteknek.
– Hogy látod, könnyebb lehet a mai, modern nőknek meg- és átélni a változókort?
– Inkább csak más: hiszen a megküzdési módok is változtak. A gyermekvállalás kitolódásával a nők tovább maradnak aktívak, a klasszikus nyugdíjas éveket jellemzően a munkahelyi szerepvállalás, a tevékeny hétköznapok váltották fel. A mai modern nők előtt rengeteg információ áll, amelyek segítségével a változókori tüneteket is csillapíthatják. Tájékozódhatnak különféle mozgásformákról, táplálékkiegészítőkről, étrendekről, orvos által felügyelt gyógyszeres kezelésekről. Illetve kérhetik pszichológus segítségét is, akivel közösen újraalkothatják az énképüket, orvosolhatják a szorongásukat és az egyensúlyvesztésüket. Én úgy látom, hogy a tabusítás feloldásával egyre könnyebb és könnyebb lesz a változókorról beszélni, gondolkodni – s felvállalni azt.
