„A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa, és rendezi vígan a környezetét, már bomlik előtte a jövő kusza rajza, s múltjáról is egyre kitisztul a kép” – ragadja meg a negyvenes nő életének esszenciáját Lackfi János. De vajon mi az igazság: hogyan látják magukat – az életútjukat, a tükörképüket – a nők túl a negyvenen? Helytálló-e a mondás, miszerint a negyven az új harminc – vagy ennél azért összetettebb feladat megélni testünk és lelkünk változásait? A kérdést Skultéti-Szabó Katalin (Budapest) klinikai szakpszichológussal fejtegettük.
„A legtöbb negyvenes nő az évek során annyiféle problémával szembesült már, hogy megtanulta elfogadni az életét olyannak, amilyen. Elvégezte az iskoláit, maga mögött hagyta a párválasztást, s ledolgozott minimum tíz évet a szakmájában. Ha van gyereke, örül a családjának, ha nincs, más területekre összpontosít. A problémák helyett az elfogadás, a megalkuvás helyett a megelégedettség időszaka ez. Persze személyenként változó, ki hogyan éli meg” – kezdi a pszichológus.
(© Patrizia Burra)
– Mitől függ, hogy egy nő hogyan viszonyul az idő múlásához?
– Nagyon fontos, hogy mit látott otthon, milyen a viszonya önmagához, és hogy támogató-e a közeg, amelyben él. (Például működőképes-e a párkapcsolata.) Azok a nők, akikben állandóan ott munkálkodik egyfajta elégedetlenség – ami sokszor a gyerekkorból eredeztethető –, sokkal rosszabbul fogják megélni az életközépi válságot. Ők könnyebben érzik majd úgy, hogy megöregedtek. A klienseim között is vannak, akik hiába tagadhatnának le tíz évet a korukból, ötvenhez közeledve még mindig azt számolgatják, mennyi ősz hajszáluk van. Ez nagyban összefügg azzal, hogy a szüleik milyen önértékelést ültettek el bennük, mennyire voltak megelégedve velünk gyerekként. Krízishelyzetben ugyanis ezek az érzések felerősödnek.
– Hogyan nyilvánul meg az életközépi válság a férfiaknál, és hogyan a nőknél? Melyek a főbb különbségek?
– A nők gyakran úgy érzik, csökkentek az esélyeik. Vannak, akik minden idejüket a családjuknak szentelik, mert azt gondolják – hozzáteszem, tévesen –, hogy már nincs esélyük a párkapcsolati piacon. A testi változások – a haj és a bőr minőségének romlása, a menstruáció rendszertelenné válása, az anyagcsere lassulása – ugyancsak olyan tünetek, amelyek meg tudják ingatni a nők pszichés állapotát, ha nem rendelkeznek stabil önértékeléssel. Ilyenkor elkezdenek szorongani, s belekerülnek egy olyan gondolati spirálba, amely a tüneteiket még inkább felerősíti. Ezek a fizikai változások férfiaknál ugyanúgy bekövetkeznek, csak ők ezeket sok esetben egy húsz évvel fiatalabb barátnővel próbálják kompenzálni. Ez persze csak addig működik, amíg ki nem derül, hogy milyen nagy köztük a generációs különbség... Általában ilyenkor jönnek rá a férfiak, mennyire jó volt nekik a korban hozzájuk passzoló feleségükkel.
Sajnos, máig működik a kettős mérce: a hatvanéves férfit társadalmilag nem bélyegzik meg, ha harmincéves nővel jár, ugyanakkor arra a nőre már ferde szemmel néznek, akinek tíz évvel fiatalabb a párja …
– Ezért is érezhetjük úgy, hogy hátrányban vagyunk a férfiakkal szemben?
– Ha egy ötvenéves férfi úgy dönt, hogy új életet kezd, neki még megvan a lehetősége, hogy új családot alapítson. Egy hasonló korú nő, noha természetesen kezdhet új életet, néhány extrém esettől eltekintve már nem lehet anya. Ezért is érezhetjük úgy, hogy nekünk, nőknek gyorsabban ketyeg a biológiai óránk, s hogy negyven fölött megöregedtünk. Pedig szó sincs róla! Egyrészt azzal, hogy a mai huszonévesek később, 28 éves koruk tájékán hagyják el a családi fészket, és kezdik meg kvázi az önálló életet, az életközépi válság is kitolódott. Másrészt a negyvenes nők ma teljesen más kihívásokkal állnak szemben, mint annak idején a nagyanyáink. Megvan például a szabadságunk, hogy ha nincs időnk vagy kedvünk főzni, rendelhetünk ételt egy kifőzdéből, ami miatt egyáltalán nem kell rosszul éreznünk magunkat. A technika nagyban megkönnyítette az életünket, a felszabaduló időnket pedig magunkra – például a testünk karbantartására – is fordíthatjuk.
Skultéti-Szabó Katalin (Budapest) klinikai szakpszichológus (© facebook.com/skultetiszabo)
– A szervezetünk tud alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz? Be tudjuk csapni – akárha negyven feletti gyerekvállalásról van szó?
– Valamelyest alkalmazkodik, igen. A kor előrehaladtával és a technika fejlődésével a várható élettartam is nő. Nézzük csak meg: a középkorban átlagosan harminc évet éltek az emberek – ehhez képest hol tartunk ma? Persze nem azt akarom mondani, hogy a nő biológiája arra van beállítva, hogy negyvenévesen szüljön. Napjainkban viszont a késői gyerekvállalás nem ritka. Az idő múlását nyilvánvalóan senki nem tudja késleltetni – előbb-utóbb mindenki tapasztalja majd az öregedés jeleit –, viszont különféle krémekkel, szérumokkal, vitaminokkal, illetve testmozgással tudjuk ezeket kompenzálni. Fontos lenne továbbá, hogy az öregedés ne számítson tabunak. Merjünk nyíltan beszélni ezekről a változásokról! Nem lehet például eleget hangsúlyozni a szűrővizsgálatok fontosságát ebben a korban. Sajnos, negyvenen túl felmerülhetnek olyan egészségügyi – például nőgyógyászati – problémák is, amelyeknek a létezéséről húszéves korunkban nem is hallottunk.
– Hogyan befolyásolja a negyvenes nőket a közösségi média és a reklámok?
– A reklámok és a média gyakran a negyvenen túli nőket veszi célba, és a hiúságon keresztül próbál hatni rájuk. Viszont a negyvenes nőket másképp befolyásolják ezek a felületek, mint a húszéveseket. A huszonévesek sok esetben vakon követik a trendeket, mert szeretnének megfelelni az aktuális divatnak – hiszen ebben az életszakaszban még képlékeny az ember önértékelése, belső stabilitása. A fiataloknak még nincs elég élettapasztalatuk, a személyiségformálódás egészen a harmincas éveik elejéig eltarthat. Ezzel szemben egy negyvenes nőnek (jó esetben) már van stabil önértékelése, így nem függ attól, hogy megfelel-e a médiában látott trendeknek. A legnagyobb különbség tehát az, hogy míg fiatalon a külvilágnak szeretnénk megfelelni, negyven felett már elsősorban saját magunknak. Persze ugyanúgy eljárunk majd kozmetikai kezelésekre, masszázsra, mint azelőtt, de nem azért, mert egy influenszer azt mondta, hanem azért, mert ez jót tesz a testüknek és a lelküknek egyaránt.
„Úgy vélem, a mai negyvenes nők sokkal bátrabbak és talpraesettebbek, mint az elődeik. Betudható ez annak is, hogy rengeteget fejlődött a társadalom, a médiából pedig mást sem hallani, mint hogy törődjünk magunkkal. A nők többsége ezt komolyan veszi” – vallja a pszichológus.
– Mi a véleményed a szépészeti beavatkozásokról, amiket ebben az életszakaszban vesznek igénybe a nők?
– Sajnos, azt látom, hogy ezek megítélése nagyon szélsőséges: a nők vagy jónak, vagy ördögtől valónak tartják a beavatkozásokat, nincs köztes állapot. Talán megbotránkoztató, amit mondok, de nekem bizony voltak női klienseim, akiket magam küldtem el plasztikai sebészhez. Ők ugyanis hiába jártak pszichológushoz, egyes testrészeik annyira mély komplexusokat okoztak nekik, hogy az már a lelki egészségükre is kihatott. Én azt vallom, hogy ha valaki tud mértéket tartani, s nem válik plasztikafüggővé, akkor nincs semmi rossz ezekben a műtétekben. A legfontosabb az, hogy fizikailag és mentálisan is jól érezzük magunkat a bőrünkben.
– Fontos, hogy egy-egy kerek születésnap alkalmával számot vessünk önmagunkkal és addigi életünkkel?
– Szerintem fontosak ezek a rituálék. Időt kell adni magunknak a lezáráshoz, az elengedéshez – ahogy az újrakezdéshez is. Egy-egy kerek évforduló jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk, esetleg megfogalmazzuk magunknak, hogy a harmincévesen kitűzött célok közül mit sikerült megvalósítanunk. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy gyászfolyamatként kell tekinteni a negyvenedik szülinapra. A számvetés az életünk továbbhaladása szempontjából fontos.
– Végezetül milyen tanáccsal látnád el a negyvenes nőket?
– Közhelynek tűnhet, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: életünk csak akkor jó, ha sikerül megteremtenünk magunkban a belső harmóniát. Mindenekelőtt ennek megtalálására kell törekedni. Nincs tökéletesen rendezett élet, a tökéletlenségek elhárításán viszont dolgozni lehet! Ebben az életkorban az egyik legnagyobb tapasztalás, hogy minden változik – és változhat is. Miért ne lehetne boldogabb, örömtelibb a B oldal, mint az előző volt?
