Van, aki nem öregszik?

A mai nők dolga nehezebb, mint anyáiké volt. A nők két csoportba sorolhatóak. Az első csoport tipikus képviselője Sophia Loren. Még hetvenkét éves korában is modellt állt a világhírű  Pirelli naptárhoz (az előtte itt szereplők életkora 22 és 25 között mozgott), és szebb volt, mint sok negyvenéves nő – nem volt benne semmi mesterkéltség, nem volt nevetséges, se sajnálnivaló, mint azok a szerencsétlenek, akik öregen is úgy öltöznek, mintha húszévesek volnának. Sophia Loren igazi hölgy.

A másik csoport képviselője a nem kevésbé híres és szép francia filmsztár, Brigitte Bardot. Mi jut eszünkbe ma, ha megpillantjuk a róla készült ritka fényképfelvételeket? „Lehetséges ez? Valóban ő az?”  Vagy: „Te jó ég, mi lett belőle!” Brigitte boldogan él számtalan állata között, a világtól távol, és egyáltalán nem érdekli, hogy milyen a külseje. Milyen is ma? Élettől megfáradt, ráncos öregasszony, hosszú, loboncos hajjal, ami már egyáltalán nem illik hozzá. Látszik rajta, hogy elégedett az életével, az olvasó viszont felsóhajt: „Ez volt valamikor a világ legszebb asszonya?”

(© Sven Barucha)

Van egy harmadik nőtípus is: az örök Barbie baba. Nevetséges, élő  szépségsebészeti reklám, múmiamerev arccal – ilyen biztosan nem akarunk lenni. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy amikor évtizedek múltán találkoztunk egykori osztálytársnőnkkel, azt mondtuk magunkban: Milyen jól néz ki! Hogy csinálja? Talán fölvarratta a ráncait? Vagy: Istenem, én is ilyen öreg vagyok?! Az öregedés egyetlen történelmi korban se jelentett akkora problémát, mint mostanában.

Régen más volt a helyzet. Az asszonyok attól a perctől kezdve, amikor férjhez adták a lányukat, nem számítottak többé nőnek. Teljesítették feladatukat, amelyet a társadalom elvárt tőlük: megszülték, és révbe segítették a gyereküket. Természetesen nekik is eszükbe jutott, hogy már öregek és csúnyák, de sose rágódtak annyit rajta, mint manapság. Másképpen is öregedtek. Természetesnek tartották, hogy az idő múlásával megváltozik az arcuk, és zsírpárnák rakódnak rájuk. E szerint öltözködtek. Eszükbe se jutott, hogy élénk színű, feszes pólót vegyenek magukra, mert abban az időben a korukbeli nők laza, sötét ruhákban jártak. Nem kellett foglalkozniuk se a színekkel, se a ruhák szabásával.

A mai nők dolga nehezebb. Megtörtént eset: egy negyvenkét éves nő elment a nőgyógyászához, és bejelentette, hogy ő és új élettársa gyereket szeretnének. Az orvos figyelmeztette, hogy változókorban van. A nő  kiabálni kezdett: „De hiszen én nem vagyok öreg!”

És itt van a kutya elásva! Régen a negyvenedik életév volt a határvonal a fiatalság és az öregség között. A mai nők azonban negyvenéves korukban még kisgyereket nevelnek, járják a világot, és eszükbe sem jut, hogy bármire azt mondják: „Ehhez én már öreg vagyok.” Ugyanakkor (a tükörbe nézve) azért látják, hogy már nem húszévesek. Húszéves korunkban egy átmulatott éjszaka után is frissen ugrottunk ki reggel az ágyból, és vidáman végeztük napi teendőinket. Negyvenévesen alig tudunk felkelni, é s bosszúsan azt mormoljuk:„Valami baj volt a borral.” Mert iszonyúan érezzük magunkat.

Szépen öregedni művészet. A 21. századi Európában duplán az. A nyugati civilizációban mindig másképpen tekintettek az öregedésre, mint a keleti kultúrákban. A történelmi Kínában az idős asszony mindig a fiatalabb felett állt. Ez a szemlélet a mai napig tartja magát Keleten. Nálunk sose volt így! Amerikában s immár nálunk is – a fiatalság kultusza hódít. Mihez kezdjünk az öregedéssel? Hol húzzuk meg a határt öreg és fiatal között? Hogyan öltözködjünk, milyen frizurát hordjunk, miképpen viselkedjünk? Hogyan vegyük fel a harcot a természettel? Hogyan látsszunk fiatalabbnak a korunknál, de azért ne váljunk nevetségessé se?

Ne számoljuk az éveket

Semmi esetre se gondoljunk szüntelenül arra, hogy hány évesek vagyunk. Ne szenteljünk figyelmet azoknak a megjegyzéseknek, hogy ebben és ebben a korban mi illik, és mi nem. Minden nő más. Néha egy huszonhat éves nőnél is „indikált” lehet a szemhéjfelvarrás, és van olyan ötvenkét éves nő (nem is egy), akinek nincs rá  szüksége. Minden nő másképpen öregszik. Ez a génektől függ. Már kisgyermekkorban meg lehet figyelni, hogy az egyik gyerek bőre hajlamosabb a ráncosodásra, mint a másiké. (A szervezet elhasználódása még függ az életmódtól és az ápolástól is.) A nők elvárásai különböznek. Anyukám táncosnő barátnője hetvenhárom éves korában orvoshoz ment azzal, hogy meg akar szabadulni a ráncaitól. Azt válaszolták neki, hogy ebben a korban már minek?! „Hetvenévesen már nem kell törődni azzal, milyen az ember arca” – mondták neki. Nos, a vitális idős hölgy nem nyugodott bele a sommás „végítéletbe”, mert egész életében festette magát, és szép volt. Végül talált egy klinikát, ahol facelifttel rendbe tették az arcát. Boldogan élt tovább.

Vannak nők, akik ötven felett is rendkívül fiatalosak, és úgy is öltözködnek. Illik az egyéniségükhöz, karakterükhöz. Nemegyszer előfordul, hogy ilyen életvidám nő jóval fiatalabb férfihoz megy feleségül, és jól érzi magát. Ilyen esetben nem lehet azt mondani, hogy „megbolondult”, „azt hiszi, hogy így fiatal marad”... Azért kötötte össze az életét fiatal férfival, mert egyszerűen ő illik hozzá. Más eset, mikor az öregedő nő minden szalmaszálba belekapaszkodik, kétségbeesik, mindent elkövet azért, hogy fiatalabbnak látsszon. Belül öregnek érzi magát, de megoperáltatja az arcát, a mellét, a combját stb., ha szükség van rá, ha nincs. Ez a jelenség az ún. antiaging – az öregedés elutasítása.

Ha egy nő negyvenéves korában csinosabb és szebb, mint harmincévesen, készüljön fel a fürkész ő tekintetekre. Ismerősei meg lesznek győződve arról, hogy szépségsebésznél (-szabásznál) járt. Pedig!

Ne törődjünk azzal, mit mondanak mások

Társaságban fordult elő a következő eset. Fiatal házaspár beszélgetett egy attraktív idősebb hölggyel. A fiatal feleség odasúgta a férjének:

– Azért néz ki ilyen jól, mert átoperáltatta az arcát, megemeltette a mellét, leszívatta a hasáról a zsírt...

– Csakugyan? – válaszolta a férj. – És te miért nem csináltatod meg ezeket?

Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz

Szörnyű! A folyóiratok és a reklámok tele vannak csodálatos, gyönyörű, lélegzetelállító nőkkel! Nem csak fiatalokkal! Az újságokban megjelenő képeket mindig „feljavítják” – a valóság messze van a képeken látottaktól. Maga a fotózás is zsonglőrködés. A jól beállított fény tíz évet is elvesz a fényképezett hölgy korából. Egy tapasztalt újságolvasó  ilyenkor azt mondja: „Hát persze. Ha engem ültetnének oda, ha körülöttem ugrálna seregnyi kozmetikus, sminkes, stylist és fodrász, akkor én is ilyen szép lennék.” És ez az igazság!

(© Sven Barucha)

Ne nézzünk a múltba

Negyvenéves korunktól kezdve egyre többet aggódunk. Pedig a legtöbb nő negyven felett sokkal jobban él, mint húszéves korában. Igaz? Már nem vándorlunk albérletről albérletre, megvan az otthonunk, a kölcsönöket nagyrészt letörlesztettük, a gyerekek felnőttek, a mindennapos leckeírás megszűnt, főzni, mosni, vasalni, takarítani se kell naponta. (Az is előfordulhat persze, hogy újra kisgyereket dajkálgatunk. De az anyaság ebben a korban fiatalít – ekkor meg azért nem kell aggódnunk!) Nem kell hajnalban kelni, hogy elvégezzük az elmaradt munkákat. Már nem szorongunk az értekezleteken, nem kell naponta bizonygatni a rátermettségünket. A karrierépítés folyamatban van. A férfiak miatt se kínlódunk annyit, picit kiismertük őket. Az érdemtelenek eltűntek az életünkből. Kell ennél nagyobb boldogság?! Ötvenedik születésnapunk igenis nem életünk alkonya.

Negyven felett: mit szabad és mi árt?

• Változtassuk meg az étrendünket
  Ha eddig nem volt rendszer az életünkben, akkor 40 és 50 között adott az utolsó lehetőség. A női szervezet anyagcseréje az 50. életévig a hormonoknak köszönhetően azonos színvonalon működik. Ezután a nők egyszeriben észreveszik, hogy addig szokatlan helyeken zsírpárnák rakódnak rájuk, és növekedik a testsúlyuk annak ellenére, hogy táplálkozási szokásaik nem változtak. Ezt az anyagcsere lelassulása okozza. Hogy megelőzzük az elhízást, többet kell mozognunk, és csökkentenünk kell az adagokat.

Hogyan kezdjük el? Fogyasszunk több növényi rostot. Az elsők között vagyunk Európában a vastagbélrák előfordulását illetően. A megelőzés leghatékonyabb módja a sok rost és a mozgás. Mérje fel jelenlegi egészségi állapotát, nézze meg, hogy a családban előfordult-e már ilyen megbetegedés, és ezek szerint vegye be étrendjébe a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat.

• Hogyan és mennyit tornázzunk?
  Egy egészséges negyvenéves nő bármilyen új mozgásfajtát kipróbálhat. Figyelembe kell vennie viszont pillanatnyi állapotát. A hirtelen elkezdett intenzív edzés nem helyes, mert izom- és ízületi sérülést, s ebből kifolyólag rossz lelkiállapotot okozhat. A könnyű, rendszeres testmozgás a fontos. A rendszeres torna segít eltüntetni a problémás helyeken lerakódott zsírpárnákat, és megelőzi a csontritkulást. Hatásos a hétvégi turisztika, a gyors gyaloglás és a kerékpározás. Ha nincs időnk kimenni, válasszuk a jógát vagy a szobabiciklit. Járjunk gyalog.
• Mennyit igyunk?
  Az elegendő folyadék megakadályozza a sejtek vízhiányát, a csigolyaközi porckorongok kiszáradását, és javítja az emésztőrendszer működését. Általános szabály, hogy naponta két és fél – három liter folyadékot kell inni: vizet, gyógyteát vagy nem túl sok ásványi sót tartalmazó, cukor- és szénsavmentes ásványvizet.