Egy kedves Olvasó azzal a kérdéssel keresett meg: végezhető-e endoszkópos (tükrözéses) vizsgálat terhes nőn? A kérdés indokolt, hiszen egyre többen csak a harmincas éveikben jutnak el a gyermekvállalásig. S amíg a fiatal kismamák egészségi állapota kiváló, a harmincon túliak esetében viszont már megjelenhetnek olyan panaszok, heveny tünetek is, melyek nem írhatók a „másállapot” rovására.
A hányinger, hányás, gyomorégés, a híg széklet, ill. ennek ellenkezője, a szorulás az esetek döntő többségében valóban a várandóssággal járó „mellékhatás” – ezek kivizsgálása, kezelése nem igényel szakorvosi (gasztroenterológusi) konzíliumot. Más a helyzet, ha e panaszokhoz, esetleg azok hiányában is „fekete” széklettel és/vagy vérhányással társuló emésztőszervi vérzés társul.
(© celesteshielsphotography)
Az ilyen vérzés rövid idő alatt súlyos vérszegénységhez vezethet, ami már nemcsak az anya, de a magzat egészségét, fejlődését is veszélyezteti. A heveny vérzés azonnali orvosi ellátást és endoszkópos vizsgálatot igényel. USA-beli statisztikák szerint évente kb. 12 000 várandós nőn kell felső endoszkópos vizsgálatot végezni. Az aránylag nagyszámú vizsgálatból a szakemberek azt a tanulságot vonták le, hogy az endoszkópia előnyei ilyen esetben meghaladják a vizsgálat rizikóját.
Végezhető/végzendő tehát már csak azért is, mert az esetek döntő többségében mód van az endoszkópos vérzéscsillapításra, a vérzés elállítására is. Hasonló szakvélemény alakult ki az alsó endoszkópiával, a vastag-, ill. végbél tükrözéses vizsgálatával kapcsolatban is.
Vérzés esetén, különösen, ha az nem nagymértékű (pl. a várandósoknál gyakori aranyérből), van idő, mód a „várakozásra”. Létezik azonban egy „vészhelyzet”, amelyben a várandós nőt is azonnal „tükrözni” kell.
Terhességben megnő a hajlam az epekőképződésre – a várandósok 8-12%-ának van epeköve. Szerencsére legtöbbször panaszmentes, „néma” kőről van szó. Gond akkor van, ha az epekő kimozdul az epehólyagból, és bekerül az epevezetékbe. Ha túl nagy, eldugaszolhatja azt, és ezáltal ún. elzáródásos sárgaságot okoz.
Még nagyobb a veszély, ha a kő az epevezetéknek a bélbe való beszájadzásánál akad el, mert ilyenkor eldugulhat a hasnyálmirigy vezetéke is. Ez utóbbi viszont életveszélyes állapotot, heveny „biliáris” (epeeredetű) hasnyálmirigy-gyulladást (pankreatitiszt) okoz. Ha tehát a várandós nő epekőre utaló panaszokkal (kólika) vagy anélkül is hirtelen besárgul, és az elvégzett ultrahangos vizsgálat epeúttágulatot mutat, indokolt az azonnali endoszkópos beavatkozás. A beavatkozás teljes neve „endoszkópos retrográd cholangiopankreatográfia”, de többnyire csak a kezdőbetűkből adódó rövidítése használatos: ERCP.
Elméletileg az ERCP a magzat számára a legnagyobb kockázatot jelentő endoszkópos művelet. Viszont az említett heveny hasnyálmirigy-gyulladásban a vetélés kockázata 10-20%-os, ill. az esetek 3%-a az anya halálát is okozhatja. Az ERCP tehát mindenképpen életmentő beavatkozás, ezért ebben az esetben késlekedni nem szabad.
Természetesen fontos, hogy az ERCP-t a legyakorlottabb endoszkópos végezze, és legyen megfelelő technikai (és szakemberi) háttér az esetleges szövődmények megoldására. Fontos a szülész-nőgyógyász jelenléte, hiszen előfordulhat, hogy indokolt lesz az azonnali császármetszés is.
