„A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet.” Vendégbabák – így hívják azokat a babákat, akik vendégként érkeztek édesanyjuk testébe, de a nagy találkozás elmarad velük, mert soha nem születtek meg. Fájdalmas és be nem teljesült anya-gyermek kapcsolatok ezek, tele kérdőjelekkel, könnyekkel és önváddal.
Elképzelt, de meg nem élt közös élmények foszlanak szerte, megsokszorozódott szeretet válik bénító gyásszá és bánattá. Ugyanúgy, mint minden gyászfolyamatnak, itt is megvannak a ciklus tipikus fázisai: a tagadás, amely egyfajta önvédelmi mechanizmusként próbálja mentesíteni a hatalmas teher alól az emberi lelket.
A düh, nagyon intenzív érzelmi reakcióként lép fel, az alkudozás a Teremtővel, a Sorssal, a depresszió, amely a ciklus legmélyebb és legsötétebb része. Innen ível felfelé a folyamat, mígnem eljutunk az elfogadásig, a megbékélésig.
Nem mindegy azonban, hogy a gyászoló édesanya kitől és hogyan kapja meg a lelki támogatást ebben a gyászfolyamatban. Az orvosi környezet leggyakrabban rutinszerűen és tárgyilagosan kezeli a baba elvesztését. Tényeket és diagnózisokat közöl az orvos, nincs idő foglalkozni a nő mentális állapotával, szalagon érkeznek a hasonló cipőben járó anyák, akik kétségbeesetten kutatják a válaszokat a kérdésre: Miért pont velem történik mindez? Hol rontottam el?
A család, a barátok keresik ugyan az enyhítő és bátorító szavakat, de a tapasztalat azt mutatja, a gyász olyannyira tabuként kezelt téma társadalmunkban, hogy a megfelelő szófordulatokat sem találjuk hozzá.
A „ne rágódj rajta” és a „majd lesz másik” mondatok sokkal inkább hátráltatók, mint előremutatók, mert azt sugallják, a gyászt el kell felejteni, nem szabad megélni, ami nemhogy elkerülhetetlen, de káros is az anya mentális egészségét tekintve. Nagyon fontos a megtartó családi háttér, a támogató társ jelenléte, akik együttérzéssel, öleléssel és néha csak feltétlen szeretettel tudják hatékonyan támogatni a gyászoló nőt.
Létezik azonban számos szakmai segítség is. A szakemberek tudásukkal, tapasztalatukkal tudják kísérni az anyát ebben a lelkileg megterhelő élethelyzetben. Szlovákiában a Tanana Polgári Társaság foglalkozik gyermekeiket a várandósság alatt, szülés közben és szülés után elveszített szülői párokkal. A társulás alapítói között dúla, érintett édesanya és aneszteziológus is van, akik a saját bőrükön is megtapasztalták, milyen egy vendég baba elvesztése és emléke, és milyen csendet hagy maga után a szülőszobában egy halva született gyermek.
Tapasztalatból tudjuk, a gyermek családba való érkezése alapjaiban változtatja meg a család struktúráját, a párkapcsolat milyenségét. Az elveszített gyermek is ugyanilyen hatással van a szülői párra. A férfi, az apa fájdalma sem nem kisebb, sem nem jelentéktelenebb az anyáénál. Fontos, hogy merjünk róla beszélni, mert a perinatális gyász rengeteg családot érint, sokkal többet, mint azt valójában gondolnánk.
A vendégbabák után születnek a szivárványbabák. Ők visznek újra élettel és reménnyel teli színeket a családok életébe.
Štefkovič Patasi Ágnes
