A görkorcsolyázás története 300 éves lehet. Valószínű, az északi tájakról ered: a hosszú, befagyott csatornákat útként használták, korcsolyázva közlekedtek rajtuk. Mivel sokan tavasszal is szerettek volna gyorsabban haladni, azzal próbálkoztak, hogy a cipőjükre kerekeket erősítettek.
A gondot mindig ugyanaz jelentette: hogyan álljanak meg? E kérdés okozta a vesztét annak a londoni hangszerkészítőnek és feltalálónak is, aki elsőként írta be magát a korcsolyázás történelmébe. Nos, Joseph Merlin 1760-ban álarcosbálba készült. Nagyszabású belépőt tervezett: új találmányán, a fémkerekekkel felszerelt bakancsán gurult be a bálterembe, miközben a hegedűjén játszott. A belépő figyelemfelkeltőbb lett, semmint remélte: egyenesen beleszáguldott a bálterem közepén elhelyezkedő falitükörbe...
Merlint orvoshoz vitték, a görkorcsolya azonban hódító útra indult. A következő száz évben sokan terveztek guruló lábbeliket, fantasztikus ötletekkel rukkolva elő. Aztán 1863-ban James Plimpton NewYorkban megtervezte az első, négy keréken gördülő, azaz kétsoros lábbelit, amely immár lehetővé tette a kanyarodást, a fékezést és a leállást. Ez olyannyira élvezetessé tette a gurulást, hogy három év múlva meg is nyílt az első nyilvános görkorcsolyapálya az USA-ban, ahol az ifjú urak és hölgyek együtt hódoltak az új szenvedélynek.
Az igazi fordulópontot azonban az 1884-es esztendő hozta meg. Ekkor kezdtek el alkalmazni golyóscsapágyat is, így a haladás még könnyebbé vált. A népszerűség ugrásszerű növekedésének hatására a századfordulón már sorra alakultak az egyesületek és a görhokicsapatok. A háború visszavetette a sportág fejlődését, s egészen 1960-ig kellett várni a következő jelentős újításra. Ekkor készült el Chicagóban az eredeti inline, vagyis egysoros görkorcsolya. Ennek tömeggyártását azonban csak 1980-ban kezdték el, azt követően, hogy Scott és Brennan Olson egy sportboltban rábukkant a hatvanas évek egysoros görkorijára. A testvérpár felismerte a szerkezetben rejlő nagy lehetőséget, és újratervezte a korcsolyát: az eszközt egybeöntötték a cipővel, masszív poliuretán kerekeket erősítettek rá, gumifékkel tették még komfortosabbá.
Ráadásul a nyolcvanas években összeházasították a görkorit a diszkóval: több mint 4000 koris diszkó nyitotta meg kapuit. Hollywood is elkezdte gyártani a koris filmeket, mint például a Roller Boogie, a Skatetown U.S.A., valamint az Olivia Newton-John főszereplésével készült Xanadu. 1989-re korábban elképzelhetetlen mértékben megnőtt a görkorcsolyázók tábora.
Mára pedig megszámlálhatatlan megszállottja van a sportágnak, és kialakultak a különböző válfajok is. Ilyen a fitnesz (rekreációs célú szabadidős tevékenység, ezt űzik a legtöbben), az agresszív (lépcsőkön, korlátokon ugráló, utcai extrém sport), a gyorsasági (kimondottan versenysport) és a freestyle (szlalomozás bóják között).
Egészségre gyakorolt hatása
Erősíti a stresszel szembeni ellenálló képességünket. Nagy előnye, hogy szabad levegőn végezhető, a kellően intenzív testmozgás serkenti a vérkeringést, a légzőrendszert és az immunrendszert. Elsősorban a láb izmait (vádli, comb), valamint a farizmot erősíti, de a kar, a váll, a has és a hát izmait is megdolgoztatja. A gördülés sokkal kisebb nyomást mér az ízületekre, mint a futás és a kocogás, ezért aki kímélni szeretné az ízületeit, inkább ezt a mozgásformát válassza. A sportemberek bemelegítő edzésnek használják, pl. fitneszóra előtt, a fiatalabb generáció számára nagyszerű kikapcsolódás a haverokkal, a családosoknak pedig a munka utáni, gyerekekkel együtt végzett mozgást jelenti.
Milyen görkorcsolyát vásároljunk?
Kizárólag gumikerekűt! Ha kezdők vagyunk, illetve nincs különösebb célunk vele, akkor fitnesz görkorit válasszunk (ez az, amiből a boltban is a legtöbbet kínálják). Kezdetnek bőven elég az egyszerű, olcsó („tescós“). Ha már biztosak vagyunk a dolgunkban, és rendszeresen szeretnénk gurulni, illetve ha már nem nő a gyerek lába, érdemes egy drágább görkorcsolyára pénzt áldozni. A görkorcsolya mérete akkor megfelelő, ha nem ütköznek fel a lábujjaink, a cipő orra és a lábujjaink között van kb. 1 cm (1-1,5 méret maximum). Ha ez több, akkor nagy ránk a cipő.
Kezdetek
Mielőtt belevágunk a gurulásba, nem árt, ha elsajátítjuk a megfelelő fék- és haladótechnikát. Ezek nélkül akár életveszélyes helyzetbe is sodorhatjuk magunkat. A legfontosabb, hogy görkorizás közben mindig dőljünk előre. Ha az ügyetlen időszak már mögöttünk van, akkor kezdetben heti 2 alkalommal 2-szer guruljunk az aszfalton. A 20 perces edzéseket a 4. hónap végére akár 60 percesre is emelhetjük. A lényeg a fokozatosságon van!
Baleset-megelőzés
Mindig használjunk védőfelszerelést! A legfontosabb a csukló- és a térdvédő, de kezdőknek a könyökvédő és a bukósisak is ajánlott. Kerüljük az autóutakat, inkább kijelölt bicikliúton haladjunk, vagy ha az nincs, akkor a járdán, kellő odafigyeléssel a gyalogosokra. A görkorcsolyázás esetén a sípályákon alkalmazott szabály a mérvadó: aki hátulról jön, annak kell figyelnie. Csak akkor gyorsítsunk fel, ha az út jól belátható, folyamatos és kiváló minőségű - a kavicsos, repedéssel teli, felpúpozódott útszakaszok komoly veszélyeket rejtenek. Ha kezdők vagyunk, és társaink csupa jóindulatból, a nagyobb sebesség kedvéért tolni, húzni készülnek minket, inkább beszéljük le őket róla. Ha elvesztjük az egyensúlyunkat, sokkal ügyetlenebbül esünk, mint akik már rutinosabbak. Nem ajánlott fülhallgatóval közlekedni, mert nem biztos, hogy meghalljuk a hátunk mögött közeledő autót vagy kerékpárost.
