Szerencsére egyre több szó esik már az apákról, a szerepük egyre kevésbé elhanyagolt, amikor gyereknevelésről van szó. Mondhatni, egyfajta apaforradalom zajlik.
Az apa és az anya a gyerek fejlődésében eltérő szerepet játszik, és a másik nem szerepe nehezen vagy egyáltalán nem vehető át.
A szülők kapcsolata értelemszerűen hatással van a gyerekre: minél harmonikusabb a kapcsolatuk és a nevelési stílusuk, annál nagyobb az esély, hogy a gyermek fejlődése zavartalan lesz, és ő is képes lesz a biztonságos kötődés kialakítására. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a szülők a saját kapcsolatukat is aktívan ápolják és megéljék. Ahogy az anyáknak, úgy az apáknak is megvannak a maguk szuperképességei.
,,HA SZERETET NINCS BENNEM, MIT SEM ÉREK..." – INTERJÚ ZALKA LÓRÁNT PEDAGÓGUSSAL
Indul az iskola, munkába áll a tanító. Akit most kérdezünk, egy férfi tanító, aki lassan ritkább az iskolák falai között, mint a fehér holló. Pedig szükség volna rájuk, mert a világ kétpólusú. Zalka Lóránt bősi pedagógust kérdeztük. Zalka Lóránt (46) Bősön tanít. Emellett cserkész, vőfély, régiójának hű krónikása. Három gyereke van: Hunor 12, Csongor 16, Virág 19 éves. Tavaly jelent meg Zalka Lóránt második könyve, melynek címe: Kilépni! Az írások nagy része azt fejtegeti, hogy miként lehet(ne) kilépni az embernek a saját, kényelmes komfortzónájából, de ízelítőt ad tanítói módszereiből, cserkész világlátásából is.
Zalka Lóránt
– Lelkes pedagógus vagy, rengeteg gyerekkel körülvéve. A feleséged is pedagógus. Ő hogyan tudja megőrizni annyi év után is a lelkesedését?
– Egy vendéglő falán olvastam az alábbi bölcsességet: Attól, hogy egy gyertya meggyújtja a másikat, még nem veszti el a fényét. Én ezt tapasztalom magamon pedagógusként. Minket ez a hivatás feltölt. Persze, nekünk is fáradoznunk kell a nap folyamán azért, hogy valami visszajöjjön. A feleségem is pedagógus, egy iskolában dolgozunk. Mindketten szeretjük a munkánkat. A feleségem nő, én férfi vagyok. Én nem szeretem hazavinni a munkahelyi gondokat, ő viszont igényt tart arra, hogy elmondhassa, mi minden történt aznap vele. Holott én is ott vagyok. Miután ezt elmondja, megnyugszik, és ez így jó.
– A szakma elnőiesedett, közben az apák is jócskán eltűntek a családok életéből. Azt mondják, ezért is nagy baj, hogy hiányzik a férfiminta az iskolából.
– Minden évben végzek egy név nélküli felmérést. Megkérem az osztályfőnököket, mondjanak egy számot, hány elvált szülő gyereke jár az osztályba. Eddig a rekord 11 volt a 19-ből. Volt olyan év, hogy a gyerekek 25 százaléka külön élő családokból származott. Ilyen szempontból egyre nehezebb a pedagógusnak, egyre több apa nélkül felnövő gyerek néz velünk szembe. 25 évvel ezelőtt ilyesmikkel nem kellett megküzdenünk – mert ez bizony küzdelem. Magyarórán elemzem a mondatot a táblánál, történelemórán felírok három évszámot, a gyerek meg néz ki a fejéből, s egyáltalán nincs jelen. Nem egy gyerek, sok gyerek. Mi itt próbálhatunk különböző pedagógiai módszereket alkalmazni, speciális pedagógusok is érkeznek az iskolába, de a megoldás kulcsa nem a mi kezünkben van.
– Sok gyereknek nincs apaképe. Mit tud ebből a teherből átvenni az iskola?
– A mi iskolánk ügyel arra, hogy legyenek férfi pedagógusok. Mert ez nagyon fontos. Minden férfi kollégám betyárosan megállja a helyét, elvégzi a munkáját; és bizony a fiúk felkapják a fejüket, ha férfi kolléga szól hozzájuk. Főleg kamaszkorban.
Magyar iskola vagyunk. Próbáljuk hangsúlyossá tenni a nemzeti érzületet, az erkölcsiséget, és tartást adni. A fiúkat megtanítjuk vigyázzban állni, kezet fogni.
– És sikerül?
– Ez nem rövid távú feladat. A fiúk lehajtják a fejüket. Talán a kézfogásuk még lehet erős, de hogy nem emelik fel a tekintetüket, az szinte biztos. Alányúlok az állának, nézzen fel bátran. És ezt megpróbáljuk a következő órán is. Meg a következőn. Mindenkinél, a lányoknál is. Tanuljanak meg kezet fogni. Ki nyújt először kezet kinek, hogyan mutatkozunk be. Ez persze nincs a történelemóra tantervében, pedig fontos, hogy valaki ezt is megtanítsa a következő generációnak. Ha nincs apa, akkor ez a feladat ránk, férfi pedagógusokra hárul át. A szociológusok azt mondják, hogy a hiányzó apák társadalmában élünk. Az apa kamionsofőr, s kint dolgozik Németországban, kéthavonta hazahoz egy csomó pénzt, de két hónapig nincs otthon. Nincs benne a gyermekei életében, ezért elidegenednek egymástól. S ezek a gyerekek szomorúak. Annak ellenére, hogy jó közösségben, az iskolában, átragadhatna rájuk a vidámság. A gyermek reggel beül a padba, és még a harmadik órán sincs lélekben jelen.
Olvass tovább: ,,Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek..." – Interjú Zalka Lóránt pedagógussal
