Egy-egy új technológia, technikai vívmány elterjedésével előbb-utóbb a felszínre kerül a kérdés: nem árt-e használata az egészségnek? Nem mai gondról van szó, hiszen amikor az 1820-as években Angliában sínre került az első mozdony, össztársadalmi vita tört ki: képes-e az emberi szervezet ilyen „nagy” sebességet – 46 km/óra (!) – egészségkárosodás nélkül elviselni?
Nos, napjaink ma már nélkülözhetetlen kommunikációs eszköze, a „mobil”, nem gerjeszt össztársadalmi vitát, időről időre azonban felröppen egy-egy „rémhír”: a túl sok mobilozás „rákot” okozhat, sietteti az öregkori elbutulást (Alzheimer-kór), befolyásolja hormonjaink, immunrendszerünk működését...
(© pinterest.com)
Az aggodalomnak kétségtelenül van alapja, sőt egyes borúlátó tudósok már egyenesen „elektromagnetikus szmogot” emlegetnek. S mivel a „nagyvárosi füstköd” (szmog) valóban okozója lehet egészségi/légzési problémáknak, légkörünk szmogszerű telítettsége a hírközlési technológiák alapjául szolgáló elektromagnetikus sugarakkal szintén vezethet egészségkárosodáshoz. Talán vezethet. A válasz a felmerült kérdésre azonban nem egyszerű.
Köztudott pl., hogy a „rák” nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem hosszú évek során halmozódnak fel a kialakulását gyorsító kockázati tényezők. Hogy mennyire rizikófaktor a mobil által kibocsátott sugárzás, annak megítélése ma még nem lehetséges. Csak évtizedes epidemiológiai – azaz nagy embertömegeken végzett – megfigyelések adhatnak majd „valószínűleges” választ az említett kérdésre.
Miért verik félre mégis a harangot egyes tudósok? A rizikó szerintük abban rejlik, hogy a mobilból kiáramló elektromagnetikus sugárzás energiája az emberi testben hőenergiává alakul át.
Az így keletkező hőenergia károsíthatja a sejtek örökítőanyagát, a DNS-t, ami a sejtosztódás zavarához, rákos burjánzáshoz is vezethet. Mivel a sugárzás legnagyobb „elnyelői” testünk vízmolekulái, logikus, hogy a káros hatás elsősorban a gyermekek – a felnőttekéhez képest – „vizesebb” agyában jöhet létre.
Ráadásul a gyermek vékony csontozatú koponyája tízszer könnyebben engedi át a sugarakat, mint a felnőtt koponyája. Ezért a kutatók többsége egyetért azzal, hogy ha a mobilok által kibocsátott elektromagnetikus sugárzás valóban káros az agyműködésre, akkor ez a „károkozás” főleg a gyermekeknél lesz majd megfigyelhető.
Milyen következtetés vonható le – nagyon leegyszerűsítve – az elmondottakból? A mobil nem kisgyermek kezébe való – nem játékszer! Ha elkerülhetetlen, hogy az iskolás gyermeknek mobilja legyen, az legyen a legegyszerűbb: online játék nélküli! Mivel minden káros hatás függ a hatás időtartamától is, a kutatók azt ajánlják, hogy naponta ne mobilozzunk többet fél óránál! A mobil elsősorban a segélykérés, a gyors tájékozódás eszköze legyen – „pletykáinkat” ne mobilon tárgyaljuk meg! Említettem a hővé való átalakulást. Ennek jele a fülcimpánk bőrének felmelegedése, ezért hosszabb beszélgetés során „váltsunk fület”! Ha fülünkben meleget érzünk, vagy „cseng” a fülünk, netán a fejünk is megfájdul – azonnal fejezzük be a mobilozást.
Összegezve a fentieket: ma még nem bizonyított, hogy a mobilozás árt az egészségnek. Érdemes azonban szem előtt tartani: nemcsak a jóból, a mobilozásból is megárt a sok!
