,,Reggelre kitisztult az ég, és az előző esti viharról már csak pár pocsolya árulkodott a kertben. Laura fogta a jegyzeteit, a laptopját, és kitelepedett dolgozni a teraszra. Már alig várta, hogy végre ott legyen, személyesen is megnézhesse a képeket, összeválogathassa a kiállítás anyagát." Janković Nóra novellája.
,,Kiskosztümjét undorodva a nappaliban terpeszkedő, piros EKTORP kanapéra dobta, a többi holmiját pedig a szennyesládába. A fürdőszobába menet kivette hajából az apró kis fekete pillangókkal díszített francia csatot, amellyel napközben rakoncátlan, barna fürtjeit próbálta több-kevesebb sikerrel összefogni." Janković Nóra novellája.
,,Másnap aláírták a vételi szerződést. Míg Zsolt a munkálatokat ellenőrizte, megpróbálva nem szívrohamot kapni a mesterek hanyagsága miatt, addig Laura a ház mögötti gazos kertből varázsolt színpompás oázist. Mégis minden gond, összetört csempe, meg nem érkezett tetőcserép ellenére úgy érezték, a világ legboldogabb emberei ők." Janković Nóra novellája.
,,Az első randevúk izgalma járta át a testét, ahogy óvatosan, lassan, mintha csak félne az első érintéstől, az elképzelt egymásra találás beteljesülésének pillanatától, belebújtatta lábát a régóta vágyott cipőbe." Janković Nóra novellája.
Csajos estéken, bizony, nem a világot próbáljuk megváltani, nem is a globális felmelegedésen siránkozunk, hanem egy jó kis romantikus film mellett sóhajtozunk – és azon ábrándozunk, hogyan tudnánk rózsaszínre festeni életünk felhőit.
Vekerdy Tamás pszichológus gyermekközpontú előadásaiban, könyveiben segített nekünk megérteni azt a tiszta világot, amit már elfelejtettünk. A gyermeki világot. De ehhez a szakmai tudás önmagában nem elég. Valami más is kell hozzá. Vajon mi?
Milyen úton juthatunk el a boldogsághoz? Mit tehetünk érte mi magunk? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ Szendi Gábor pszichológus. Vajon tényleg nincs szenvedés nélkül boldogság?
A feminizmus nagy sikereket ért el, és sokszor azok a nők a legnagyobb feministák, akik nem is tudnak róla, hogy azok. Azért elsősorban, mert másként gondolkodnak, mint anyáik. És főleg: másként élnek.
Először talán óvodáskorunkban kezdünk ráeszmélni, hogy nem vagyunk egyformák. Mire eljön a kamaszkor és a hormonok lázadása, már többet tudunk egymásról. De még mindig nem eleget. Mert nem merünk kérdezni.
Egyre több a mozaikcsalád: az én gyerekem féltestvére együtt mozizik az exférjem barátnőjének a lányával. Hogyan él egy mozaikcsalád, élhet-e boldogan? Írásunkban ezt kérdezzük.
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."