Minden negyedik nő megtapasztalja a családon belüli bántalmazás valamilyen formáját. Miről ismerhetjük fel idejében a bántalmazót? Ki az, akiből bántalmazó válik?
Amikor az én generációm volt első osztályos, alig akadt egy-két különleges gyerek, aki írt, olvasott volna, még mielőtt iskolába került. Mára ez lett a trend.
A takarékoskodás majdnem mindenkit teljesen kikészít, van, akit egészen depresszióssá tesz. Bármekkora undort érezzünk is a számláink leltárba vétele kapcsán, nem árt farkasszemet nézni mindennapi kiadásainkkal.
A kételkedő közép-európai ember nem szereti a ragyogó fogpasztamosolyt. Azt mondja, valahogy jobban szereti az őszinteséget, még ha kellemetlen vagy bántó is. Merthogy az legalább igaz.
Sokunk egy jó kis diétában gondolkodik. Pedig a jó diéta nem is olyan kicsi. Gyökerestül más hozzáállást kíván tőlünk, azt, hogy ezentúl másként kezeljük mindennapi ételünket. (Életünket.)
Milyen az igazi férfi? Olyan férfira vágyunk, aki olyan igazi: nem hagy magunkra a konfliktushelyzetekben, nem menekül a hóbortjaiba, nem fut el a felelősség elől, nem idegenedik el a családjától, jó férj és jó apa, nem hárítja át a felelősséget a nőre. A férfias férfira.
A szóbeszéd szerint elég néhány éjszakára felragasztani a tapaszokat, és a ráncok nem mélyülnek tovább, a hajszálvékonyak pedig felszívódnak. Valóban eltűnnek az öregedés első jelei a szilikonos tapaszolástól?
A futásban van valami... Hullafáradtan megyünk haza, a kifacsart citrom hozzánk képest üde és friss, a fejünk majd szétpattan, a szemünk szikrázik a kimerültségtől... De utána fantasztikusan érezzük magunkat. Tényleg van valami a futásban!
Nem arról van szó, hogy a szomszédság a kákán is csomót keres. Csak éppen nyűgösek és fáradtak vagyunk, hiszen kutyaugatásra alszunk, kamionzúgásra ébredünk!
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."