A kastély bejáratánál csokorba kötött színes lufik jelezték: kezdődik az Új Nő-bál. A fogadóteremben korabeli ruhába és rizsporos parókába öltözött hölgyek és urak várták a vendégeket, táncokat mímeltek, és álarcokat osztogattak. Később aztán az álarcos vendégek, ha szembekerültek, eljátszhatták, hogyan viselkednének, ha nem ismernék fel egymást…
Idén – kis kihagyás után – hagyományos farsangi bálunkat új helyszínen, a várkonyi Amade kastélyban rendeztük, mégpedig Marie Antoinette stílusában: a kastély ugyanis a francia Lajosok romantikus stílusában épült. Ezért is fogadta a vendégeket Sofia Coppola filmjének zenéje. Az egyik teremben folyamatosan vetítettük a kultikus filmet, és a lovagtermi diszkóban is erre buliztunk.
Cikornyás volt az egész rokokó élet, és elsősorban színes, színes! Mintha mindent édeskés cukorkamázzal vontak volna be. Az Amade kastélyban is cukorkaszínűek a párnák a heverőkön, és parókás urak és hölgyek „sétálgatnak” a kanapék huzatain.
Az étterem is azt a romantikus hangulatot tükrözi, amelyben a kastély stílusa fogant – a faburkolatot francia mintára tervezték, a függönyökön a kinti mezők apró virágai vonulnak fel. A cukrászda falaira pedig csallóközi tájképeket festettek a francia de Gournay tapéták stílusában.
A rokokó könnyed, frivol világa köszön vissza a kastély termeiben – és köszönt vissza bálunkon is! Mint a képeinken is láthatják, a fogadóhelyiséget és a tánctermet is színes látványsütik díszítették. Nem hiányzott a tányérokról a franciák híresen színes süteménye, a macaron sem.
Bálunk két helyszínen zajlott: a kastélyban és a spa-ban. Ennek megfelelően két zenekar húzta a talpalávalót: a kastélyban Budapest egyik neves partizenekara, a Retrocelli muzsikált, a spa-ban a Pesty Party játszott, lenn a lovagteremben pedig diszkózene szólt hajnalig.
Ezen az izgalmas éjen a kastély minden fényes terme fényes bálunkat szolgálta: a férfiakat illatos szivar, rum és egy kubai szivarszakértő várta a szivarszobában, a borospincében finom borok, sonka és sajttál, közben a hölgyek pihepuha kereveteken cseveghettek az Amade László szalonban, ahol a filmvetítés folyt. (Itt köszöntöttük fel Rudolf Chmeľ miniszterelnök-helyettest, aki a bál napján ünnepelte születésnapját.) A kínai szalonban a vacsora után tizenegykor kezdődött a kávékóstoló – a Semiramis díjnyertes baristája csokiszíveket rajzolt a legigézőbb hölgyek kávéjába.
Aki pedig mindezt elunta, az átsétálhatott a spa-ba, ahol a vacsora után színes koktélparti keretében szórakoztunk. Éjfél után a legizgalmasabb program a tombolahúzás volt.
A kastélyban a fődíj az ALO színes gyémántvirágokból „szőtt” nyaklánca 800 euró értékben, plusz egy értékes férfi Amouage parfüm volt. (Az arab Amouage-ról azt kell tudni, hogy a világ legdrágább és legerotikusabb parfümjeit gyártja). Sorsolásra került még többek között az Exit Travel utazási iroda csekkje és egy Zepter késkészlet.
A bált Nagyvendégi Éva szerkesztőségi igazgató nyitotta meg, aki elmesélte, hogy a kastély miért viseli az Amade nevet. A cukorkaszínekkel felidézett léha korban élt egy léha költő, báró Amade László…
Az Amade család ősi vára itt állt Várkonyban, épp ezen a helyen. Amade László igazi világfi volt, nagy nőcsábász, élvezte az élet örömeit. (Volt egy hosszú költeménye, amelyben még a meghódított nők nevét is feltüntette – a vers az indiszkréció csúcsteljesítménye.)
A 18. században mégis ő, várkonyi Amade László volt a legeurópaibb magyar költő – kedvelt alakja a csallóközi nemesi társaságoknak. A jó lovas katonának című dalát mindnyájan tanultuk az iskolában, s Ocskó Aladár a megnyitón érzékletesen el is énekelte. Utána átvettük a kastély kulcsát megőrzésre – míg az utolsó vendégek el nem hagyják a termeket...
A műsort a TV2-ből ismert Demcsák Zsuzsa, valamint Pék Zoltán, a Pátria főszerkesztője vezényelték le – jó hangulatban. A program gazdag volt és különleges. Mindkét teremben fellépett a pozsonyi ExtravaDansa (indonéz és francia táncokat mutatott be).
A nyitótáncot Repka Mercedes és Vladimír Hamza versenytáncosok táncolták. Utána a brünni Scandal Ladies urai – pontosabban hölgyei – következtek, akik „skandalumokkal teli” transzvesztita show-t adtak elő. A vacsora alatt lágy gitárzene szólt, a spa-ban Ocskó Aladár és vendége musicaleket énekelt, éjfél előtt pedig megkezdődött az R-GO-koncert: mindenki ott rázta, aki csikidamra nyomul…
A svédasztalokon finomabbnál finomabb ételek várták a vendégeket. A kastélyban a menüt Ruprecht László mesterszakács álmodta meg, aki Magyarországról érkezett: a kakashúslevest házi tésztával és fürjtojással, az egészben sült rozmaringos mangalicakarajt borban abált libamájjal, a marhapofa mignont zöld fűszeres erdeigomba-pürével és juhtúros gratán burgonyával.
A bál minden étke a „slow food” jegyében fogant. A mozgalom Olaszországból indult, és a friss alapanyagokat és a hagyományos, helyi étkeket pártolja. Vacsoránk alapanyagai is jórészt helyi, csallóközi termelőktől kerültek ki (az ízes várkonyi kolbász, a patonyi kenyér és méz, a nagypakai füstölt hal és a többi). A habkönnyű sütiket is házilag készítették, a stílusosan rokokós látványra a koronát pedig a színes torta és a látványsütik (vásárúti cukrászremekek) tették fel, amelyek Marie Antoinette korának édességét voltak hivatottak felidézni.
Éjfél után – a Bálint-nap alkalmából – megválasztottuk a bál párját, amely felengedte a szívecskés kívánságlámpást. Az ötletet Thaiföldről loptuk, ahol a kívánságlámpások eregetésének több száz éves hagyománya van. Feleresztésükkor beléjük suttogják a kívánságokat, amelyek aztán valóra válnak, és ami fontos: a lámpások égbe viszik a rosszat. A bál párja az Új Nő szavazása alapján Kovács György és Katalin, valamint a komáromi Kurucz Éva (mellesleg az ő tervei alapján épült meg a spa) és Füzék Balázs építészek lettek. S hogy mi alapján választottunk: hát, csak mert úgy viselkedtek, ahogy egy szerető párnak egy „szíves” bálban viselkedni illik.
Másik helyszínen az Új Nő bál – Retro buli a spa-ban
Minden igazi nagy bál több helyszínen zajlik, s a vendég kedvére válogat a helyszínek és kulisszák között. Ennek alapján „írtuk meg” idei bálunk forgatókönyvét is. Bálunk másik nagy helyszíne a spa volt és a törökfürdő varázsosan sejtelmes termei, ahol igazi keleti mesevilág várta a bálozókat: egy csodaszép huri, Aida kínálgatta a baklavát (sok férfi vendégnek belevásott a foga), és egy turbános Jumurdzsák készítette a török kávét…
Az Amade spa-ban a régi Csallóköz hangulata elevenedik meg: a belvilág stílusosan arra emlékezet, hogy Európa legcsodásabb folyóközi szigetén vagyunk, melyet a régiek Aranykertnek neveztek. Nem véletlenül ragyog aranyszínben a medence mennyezete, és vonja be aranyos fénnyel a homokszín falakat (alig pár évtizede az itteniek a Duna homokjából mosták az aranyat). A fogadó aranyos tapétája is „emlékeztető”: egy vidéki kastély kertjét idézi fel a szökőkúttal, amely akár az Amade kastélyé is lehetne... A bőszen kuruttyoló békanemzetség sem véletlenül áll ugrásra készen az emeleten: a falu, Várkony címeréből kerültek ide.
Ezen az éjjelen volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. A törökfürdőben ingyenes pálinkakóstolóval kezdtünk: a legselymesebbnek a birspálinka találtatott. A finom ételekről Bindics Imre főszakács és a dunaszerdahelyi Villa Rosa panzió gárdája gondoskodott – csallóközi ételeket kínáltak, kicsit újragondolva. (A legfinomabb a marhapofa és a kacsapástétom volt: túltett bármely francia pástétomcsodán.)
Itt is volt kávékóstoló: a Semiramis kávékülönlegességeiből válogathattunk, és a kávé mellé édes likőrökkel kínálta a hölgyeket a Villa Rosa okleveles baristája, Szelepcsényi Árpád.
Még a vacsora alatt körbevittük az itteni tombola fődíját: a D.I.C. Rt. ezer eurós gyémántgyűrűjét. Nem maradt el mögötte az Andrea Shop ajándéka, egy Samsung tévé sem.
Nem tudjuk, mikor távoztak az utolsó vendégek, mert mi reggelig lent diszkóztunk. A ruhák és toalettek gyönyörűek voltak, a legszebbet nem is tudtuk kiválasztani. Minden és mindenki mozgott, mint nagy bálokban szokás – mindenki látni és látszani akart. De hát ettől bál egy igazi bál…
Bálunk minden pillanata a régiek életének édességét mutatta meg, amelyből mai modern korunkban is szürcsölgethetünk. Mert a mi 13. Új Nő-bálunk egyáltalán nem volt andalító: pezsgő volt, és fergeteges. Legyenek a vendégeink legközelebb is!
