Mindenkinek más az elképzelése a felhőtlen karácsonyról, és talán ez a baj. Túl nagyot csalódunk karácsonykor, mert túl sokat várunk...
Egy régi indiai bölcsesség szerint az ember azért szenved, mert túl nagy a különbség a valóság és az elvárásai között. A karácsonnyal szemben hatalmas elvárásaink vannak, ezért aztán hatalmasat csalódunk.
Gyerekkorunkban nem azokat az ajándékokat kapjuk, amiket szeretnénk. Később azon pörgünk, hogy a karácsonyfát nem is a Jézuska hozza, nincsenek is angyalok, és nem hull a hó, mint a tévében. Felnőttkorunkban dühöngünk, hogy a karácsony egyáltalán nem a béke és a nyugalom szigete, mert mindenki veszekszik mindenkivel... A nők szoronganak, hogy győzik-e majd a sok bevásárlást, sütést-főzést. Pedig a szervezés már jóval az ünnepek előtt elkezdődik, aminek köszönhetően a három nap csupa rohanásból áll: most ez és ez jön, mi mikor menjünk anyuékhoz, és a többi. Mennyire szeretnénk, ha idén minden másképp lenne! Minden évben elhatározzuk, hogy már novemberben megvesszük az ajándékokat, és december elején elkezdjük a nagytakarítást! Kiveszünk majd három nap szabadságot, andalgunk egyet a karácsonyi vásárban, elmegyünk hajnali misére, a süteményeket egy héttel előre megsütjük (különben is, ma már minden kolléganő rendel).
Aztán mégis minden másképpen van
Mikuláskor nem örülünk az ördögnek, a boltokban nagy a tolongás, a parkolóban nincs hely, frászt kapunk a karácsonyi gejl daloktól, haragszunk a kolléganőnkre, mert az ünnepekre időzítette a facebookos posztját, miszerint légiesen karcsúra fogyott. Na és persze, az ajándékok! Ki tudja, fog-e tetszeni a férjemnek, a gyerekeimnek, az anyósomnak, amit vettem? Ki tud minden évben új ajándékot kitalálni? Hiszen nekik már „mindenük van”, „nincs szükségük semmire”.
Az idegesség a karácsony esti vacsoránál tetőzik. Tapintható a feszültség, csak egy szikra kell, hogy robbanjunk. Szikra pedig minden házban bőven van, hiszen ha máskor nem is, ilyenkor gyertyát gyújtunk.
A nagybetűs vacsora és látogatás
A karácsonyi „ünnepkör” két leghektikusabb eseménye az ajándékbontással körített vacsora, valamint a látogatókörút az anyóséknál, a nagyiknál és a kétoldali rokonoknál. Az elmaradhatatlan kínálás, a „vegyél még”, a „talán nem ízlik?”, a „nincs olyan szekér, amelyikre egy kicsi még nem fér”... Bizony megfordul párszor a fejünkben: hogyan lehetne kibújni a sok kötelesség alól? Némelyek rájöttek a megoldásra: el kell utazni melegebb vidékre, jó messzire. Csakhogy tájainkon a karácsony családi ünnep, amikor mindenki otthon van. Kultúránk keresztényi ihletettségű, s az egyik legnagyobb ünnepünk a karácsony. Ilyenkor mindenki ihlettel telítődik, még az is, aki nem hisz a Kisjézusban, csak a szeretetben.
A mi javaslatunk: kevesebbet várjunk, és akkor majd többet kapunk. Karácsonyra mindenki kapjon egy napot, amikor azt csinálhat, amit csinálni szeretne (filmnézés a tévében, szánkózás, esti séta a városban vagy bármi más). Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát – tartja a közmondás. Legyünk elnézőbbek magunkkal szemben. S ha azt látjuk, hogy a másikban mégis forr a méreg, simítsuk meg, szóljunk neki pár kedves szót. Minél kevesebb lesz a „kell”, annál szerethetőbb és nyugodtabb lesz a karácsonyunk. És ha magunkat is meg akarjuk ajándékozni, írjuk fel egy papírra, mi az, amit föltétlenül be akarunk tartani. Vegyünk vissza kicsit a tempóból.
Csupa öröm?
A kihűlt kapcsolatokban a felek gyakran túlontúl értékes ajándékot választanak, mögéje bújnak, abban a reményben, hogy ha nekik nem is, a drága holminak bizonyosan örül majd a másik. A másik viszont nem az esetlen igyekezetet veszi észre, hanem dühbe gurul: csak le akar tudni, meg akar venni! A megfelelni akarás kínja a gyerekeket is gyötri. Megszokták, hogy ha a szüleik meg akarják őket lepni, akkor értékes ajándékokat választanak. Ezért mikor ők maguk akarnak apunak, anyunak örömet szerezni, nem találják a legjobb ajándékot. Pénzük értékes ajándékra nincs, és a nagyobb gyerekek már gyanakodnak, hogy kis rajzocskáik, amelyeket a szüleik kezébe nyomnak, nem váltanak ki feltétlen örömöt. A félelem, hogy „Elég vagyok-e neki?” karácsonykor gyötri a leginkább az embert.
A 21. században már nem lehet úgy felkészülni a karácsonyra, ahogy azt anyáink tették. Hiába szeretnénk befelé forduló adventet, nem fog sikerülni. Az advent régen az év legvarázslatosabb időszakát jelentette. A paraszti világban már nem kellett dolgozni a földeken, minden lecsendesedett: volt idő ünnepelni. Nem véletlen azonban a múlt idő. Akár fáj a szívünk, akár nem, mára valami végérvényesen megváltozott. Ma év végén feszültebbek vagyunk, mint év közben bármikor. A munkahelyeken ilyenkor indul be az év végi hajrá, kezdődnek a zárások. Ezért azt ajánljuk: fordítsunk az ünnepek során! Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy december huszonnegyedike és január hatodika között viszont megáll az élet. Bőven van időnk feltöltődni, a családdal foglalkozni. Készítsünk ezért fordított adventi kalendáriumot, tervezzük be a két ünnep közti napokat is!
Ósdi szokások?
Persze, a családi együttlét sem megy majd zökkenők nélkül. Karácsonykor a család több napon keresztül együtt van. Ilyenkor illik együtt ünnepelni – és főleg szeretni egymást. Létezik egy formai ragaszkodás a hagyományokhoz (tradicionális módon díszítsük fel a fát, meghívjuk az utálatos nagynénit, mert anyuék is meghívták már). A fiatalok sokszor morognak, miért kell mákos kalácsot enni, mindig ugyanazt tenni, et cetera. Minden csak a látszat körül forog! Igazuk van, és még sincs igazuk. A formai ragaszkodás fontos, mert ha a forma megmarad, előbb-utóbb újra megtelik tartalommal.
Vannak alvó időszakok, mikor materializálódik a világ, és az ünnep látszólag csak a vacsorát és az ajándékokat jelenti. Ám ha tartjuk az időpontokat és a szokásokat, van esély arra, hogy visszatér az eredeti cél és tartalom. Ezért kell karácsonykor ünnepelni, és megtanítani a gyerekeinket arra, hogy ők is ünnepeljenek.
A karácsony elsősorban a gyerekeké. A gyerekeknek nem kell tanulni, különórára sietni. Sok szülő mondja ilyenkor: Szörnyű nézni, ez a nagy gyerek nem csinál semmit! Pedig a tétlenséget néha dicsérni kell. Az ünnepekben mi is tétlenkedjünk a gyerekekkel együtt, menjünk téli sétára, hancúrozzunk az ágyban. A kreatív kultúrák jól tudják, hogy a tétlenségből születik a tett. Az ókorban a görög Athénban a szabad emberek beszélgettek, és színházba jártak. Ebből született a görög filozófia – és az egész mai európai kultúra. Bezzeg Spártában mindenkinek tevékenykednie kellett, sietni, harcolni. Éjjel-nappal tornáztak, nem volt szabad tétlenkedni. Ezért egyetlen nagy spártai költőről vagy filozófusról sem tudunk, mert nem is voltak ilyenek.
Kell a várakozás!
Fontos, hogy a gyerekeink is tisztában legyenek a család anyagi lehetőségeivel. Hasznos, ha néha együtt vásárolunk, mert így megismerik a pénz értékét, s nem szállnak el a vágyaik. Mindenki kialakíthatja azokat a rituálékat, amelyek széppé teszik az ünnepet. És az sem tragédia, ha nem tudjuk azonnal valóra váltani gyerekeink álmait. Beszélgessünk néha arról, hogy nem csupán a pénzen megvett tárgyak fontosak az életben.
Sokan kölcsönt vesznek fel, hogy a gyereküknek trendi ajándékot tudjanak venni. Pedig nem biztos, hogy jó dolog, ha a gyerek azonnal megkap mindent. Ha a gyerek életében nincs várakozás vagy fokozat, akkor nem edződik az akaratereje, és nem tanulja meg, hogy néha le kell mondani dolgokról. A gyerek, aki mindent megkap, később is mindent azonnal akar majd. Ezért boldogtalan ember lesz belőle, aki nem fog tudni mit kezdeni azzal a feszültséggel, amit a kielégítetlen vágyai okoznak. (Az ilyen felnőttekből lesznek a szenvedélybetegek, ők menekülnek függőségekbe, kezdenek el drogozni.)
Karácsonykor elkezd növekedni a fény
Eleink minden percét becsben tartották, mert végre búcsút mondhattak a sötétségnek, a napok hosszabbodni kezdtek. Jött a fény, elő lehetett végre bújni a kunyhókból. A későbbi korokban megjelent a kályha, az üvegablak, így a meleg és a fény már nem volt annyira becses. A ma embere komfortban él, a szobában nappali fényt áraszt a villanykörte, a fűtőtest miatt a hideget sem érezzük. Olyan körülmények között élünk, amilyenről régen a királyok sem álmodhattak. A karácsony értelme pedig – az istengyermek születése, a remény, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a fény a sötétség felett – ködbe veszett.
