A Bottka farmon jártunk

A levegőbe szagolok. Olyan ismerős az illat! Mi ez? Édeskömény, vagy ahogy nálunk nevezik, fenikel. Három évig terem, aztán ki kell vágni, majd újratelepíteni. Ebből a szempontból minden növény más. Az orvosi zsálya 10-15 évig terem, a rozmaring ugyanúgy. Az útifűt meghagyják magnak... Kakukkfű és cickafark van mellette. Tobzódunk!

Kerti kakukkfű mellett megyünk el, ebből van a széna. A zsálya háromszor-négyszer is nő egy szezon alatt. A második szedés sok növénynél már gyengébb. Lepárlással olaj és gyógynövényes víz készül a Bottka farmon. Olajuk extra tiszta, készítenek keverékeket is reumára, női gondokra, alvásra, köhögésre. Bottkáék a régióért dolgoznak: hogy megismerjük a csodáit, és részesüljünk belőlük!

Bejárásra indulunk, s látjuk a múlt nyomait: régen nagy gazdaság volt itt. Dicső idők – de a mostani illatos csodafarm sem semmi! Bottka Pál büszkén mindent megmutat, a régi magtárt, az istállókat; hatvan ember dolgozott itt, dohányt, dinnyét, fűszerpaprikát termesztettek. Közben leérünk a pincébe: jó pince ez a szép terményért, tartja a hét fokot télen-nyáron. Olyan mesés illat száll a tárolókból (kinyitva persze), hogy az ember beleszédül. Főleg a mentát érezni és a levendulát.

„Levendulából több fajta is van” – kezdi vendéglátónk a körbevezetésünket. „A hibrid levendulának, a lavandinnak a legkámforosabb az illata.”

A kamillára is rácsodálkozom, érdekes módon sötétkék az olaja. Csalánt látok még, körömvirágot, izsópot, édesköményt, oregánót, orvosi zsályát... A rozmaring a belső idegeket nyugtatja. A búzavirág a szemre jó. Borsikafűből is van egy kevés.

– Ismerik ma az emberek ezeknek a növényeknek az áldásos hatását?

– Sokan nem ismerik, tanítani kell az embereket. Ezért járunk piacokra, fesztiválokra. Ugyan vannak hasonló termékek az üzletekben, ám ezek gyengébbek, mint a mi olajaink. A mi levendulaszörpünk nincs festve: gyönyörű, rubinvörös színe van. A levendulának nyugtató hatása van, míg a körömvirágból készült szörp a gyomornak tesz jót.

– Honnan jött az ötlet, hogy gyógynövényekkel foglalkozzanak?

– Az állattenyésztésből nem tudtunk megélni, nem jött ki a matematika. Kitaláltuk, hogy akkor ültetünk csipkebogyót, s ha már lúd, legyen kövér: biominőséget telepítünk 50 hektáron. Ahhoz jött némi levendula, majd valahogy átverekedtük magunkat a bürokrácia dzsungelén: így kezdtük hat éve, éppen a vírus előtt. Ma már termesztünk biobúzát, napraforgót, hajdinát is.

Édesköményből 11 hektárunk van: ez hároméves növény, az első évben még nem az igazi, a másodikban már két méter magas és gyönyörű, a harmadik évben is megvan még, de már gyengébb a termése. Három év után aztán újra kell telepíteni. Kaporból vagy húsz fajtát termesztünk.

– A Bottka farm családi vállalkozás, ami manapság nem gyakori képződmény. Mit jelent ez a mindennapokban?

– Több mint 100 hektárunk van. Ameddig itt a szem ellát, a mi földjeink vannak... A miénk a negyedik generáció, amelyik a földből él. A telep még a dédapámé volt, az ötvenes években államosították. A kilencvenes években aztán sikerült visszakapni, megharcoltunk érte derekasan. Én a kombájnhoz, a traktorhoz, a gépparkhoz értek, a nővérem a gyógynövényes, a sógorom pedig a lepárlással foglalkozik. Növényeinkből olaj és gyógynövényes víz készül, de szárítunk is gyógynövényeket, majd továbbadjuk feldolgozásra. Főleg a térségben honos növényekkel foglalkozunk. Vannak persze egzotikus növényeink is, ilyen a moldvai sárkányfű és a kanadai betyárkóró, az Erigeron canadensis. Ez utóbbi, mint a neve is mutatja, Kanadából származik, s nálunk gyomként nő. Ám kiderült – mikor egy cseh céggel bevizsgáltattuk –, hogy a miénkben több gyulladáscsökkentő anyag van, mint az eredetiben. A kanadaiban 50 százalékos volt a hasznos arány, a miénkben 70. Ilyen csodák vannak nálunk! Igazság szerint a levendulával kezdtük a gyógynövénytermesztést, utána jött a rozmaring és az édeskömény. Olajaink erősek és extra tiszták – a kozmetikai cég, amellyel összedolgozunk, nagyon meg van velük elégedve. Egyébként a tiszta olajat otthoni párásítókban is lehet használni.

– Ezt a sok kivételességet nem szeretnék a nyilvánosságnak is megmutatni?

– Jöhetnek az érdeklődők körülnézni, akár kempingezhetnek is, mert belevágtunk az agroturizmusba. Szeretnénk felújítani a régi magtárat – előadásokra, bemutatóteremnek. Így autentikus környezetben adhatnánk át a tudásunkat az érdeklődőknek. Mert szükség van a felvilágosításra, a magyarázatra, példa erre a virágvizünk. A virágvizet nem ismerik, pedig kedvezőbb a hatása, mint a szárított növénynek (amelyből, ugye, teát készítenek). A virágvíz maga a friss növény! A növény még él, mikor a pára átmegy rajta...

– Ez azt jelenti, hogy leszedik a növényt, és nem szárítják?

– Amiből olaj és víz készül, azt frissen dolgozzuk fel. Van egy kis lepárlógépünk: egyik részében felmelegítjük a vizet, a másikban pedig a gyógynövény van. Alulról jön a gőz, átmegy a gyógynövényen, annak kinyílnak a molekulái, s kipárolog belőle minden. Az az anyag, amely vízben nem oldódik, az olajban marad, a többi pedig a vízben.

– Ebből lesz a virágvíz?

– Igen. A víznek is van ereje, erős illata. Mi a régi receptúrát használjuk: egy kiló gyógynövényből egy liter virágvizet desztillálunk. Akik nagyban csinálják, több vizet használnak, s a végsőkig párolják. Ám a végtermék így gyengébb lesz.

A mi termékeink bio besorolásúak, ami annyit jelent, hogy semmilyen műtrágyát nem használunk a termesztésüknél, nem permetezünk kémiai anyagokkal. A kész termékhez sem adunk tartósítószert.

– Hány ember dolgozik ezzel?

– Gyógynövényünk lenne elég akár egy ezerliteres gépre is, csak a munkaerő hiányzik. Tavaly rengeteg növény elvirágzott, mert nem győztük leszedni. Valójában én, a nővérem és a sógorom csinálunk mindent, némi segítséggel. De azért bízunk a jövőben, hisz nemes céljaink vannak!