Az 1910-es évek elején Czigány Dezső avantgárd, vagyis haladó festőnek számított.
Amiért a mi számunkra érdekes, festményei nagyon is hasonlítanak Paul Cézanne képeihez.
(1911-1912 körül) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Már csak ezért is érdemes megcsodálni Czigány Dezső csendéleteit – a magyar festők közül csendéleteivel ő kötődik a legszorosabban Paul Cézanne mű-észetéhez. Festményei alapján őt tartjuk a francia posztimpresszionista mester egyik legrangosabb hazai követőjének.
Cézanne a színeivel és szűrt fény alkalmazásával érte el, hogy tájai és csendéletei nem légüres térben, hanem az őket körülölelő atmoszférá val együtt jelennek meg.
Czigány sem szépet akart festeni, hanem képein pusztán festői problémákat próbált megoldani (hogyan hatnak a színek például, milyen atmoszférát és hangulatot teremtenek).
Az asztalon el helyezett tányérok színe összecsendül a mögöttük lévő drapériával. A nyugalmas kompozíciót az almák, narancsok és citromok lobogó színei töltik fel érzékiséggel.
