Nem is gondolnánk, hatéves csemeténknek mi mindent kell elsajátítania ahhoz, hogy a szakemberek iskolaérettnek nyilvánítsák. Sokszor elképzelni is nehéz, hogyan lesz a nyári szünetben szertelenül játszó lurkóból szeptembertől egy csapásra felelősségteljes kisiskolás.
A rejtély kulcsa: 6-7 éves kor táján a gyermekben olyan változások zajlanak le, melyek lehetővé teszik számára az iskolai elvárásokhoz való alkalmazkodást. Ebben a korban a gyermek érdeklődési köre megváltozik: kinyílik a világ felé, a kortársait kezdi keresni. Ebben az időszakban köttetnek az első legjobb barátságok. (Ne lepődjünk meg, ha ezek nap mint nap változnak!) A másik fontos változás, hogy háttérbe szorul a gyermeki önzés: a gyerkőc megtanul várni, s a tanár által adott feladat elvégzését (még ha az számára unalmas is) előbbre valónak tartja minden másnál. A feladat végzése közben pedig nem szorul állandó figyelmeztetésre, noszogatásra, mert kezdenek kialakulni nála az önkontroll alapjai.
A szülő döntése
Akkor sem kell elkeserednünk, ha az óvodába kiérkező pszichológus csemeténk számára halasztást javasol. Az esetek többségében ugyanis nem gyermekünk értelmi képességeivel van a baj. Pusztán arról van szó, hogy az iskolai szabályokhoz való alkalmazkodásnak még nem jött el az ideje. Az iskolakezdéshez természetesen szükség van bizonyos értelmi szintre, ezt azonban – a szülők félelmeinek ellenére – a legtöbb gyermek játszva eléri, teljesíti, sőt! A felmérések azt mutatják, hogy a gyermekek − értelmi fejlettségüket tekintve − jóval előbb válnak iskolaéretté, mint viselkedésükben. A lurkók többsége probléma nélkül beszokik az iskolába! Ugyanis az iskolához szükséges képességeket nem kell külön „megtanítani”, azok a fejlődés során maguktól is ráragadnak a gyermekre. A mi dolgunk csak az, hogy odafigyeléssel, szeretettel, mesékkel, kifestőkkel, mondókákkal fejlesszük a már meglévő képességeket.
Minden esetben a szülő döntésén múlik, hogy a hatodik életévét betöltött gyermekét beiskoláztatja-e, vagy sem. A pszichológus, az óvó néni vagy az alapiskola igazgatója csak tanáccsal látja el a szülőt, de nem dönthet helyette. Neki kell döntenie arról, hogy az iskolaköteles gyermeket egy évig még az óvoda nagycsoportjában hagyja, vagy első osztályba íratja. Köztes megoldásként egyre több tanintézmény kínál úgynevezett nulladik vagy előkészítő évfolyamokat, ahova főként a halasztani kényszerülő gyermekeket várják.
Elvárások és követelmények tengere
Minden gyermek más és más, így nem kell megijedni, ha egyáltalán nem érdeklik a betűk. Könnyen meglehet, hogy ő a számok birodalmára kíváncsi. Az sem jelent problémát, ha sem a számok, sem a betűk nem csigázzák fel az érdeklődését. Egy kiselsősnek rengeteg követelménynek kell megfelelnie.
Az iskolaérettség megállapítására számos teszt és tudáspróba áll a szakemberek segítségére. A szülők számára azonban a legegyszerűbb, ha a gyermekükből indulnak ki. Az általános alkalmasság ugyanis megfigyeléssel is megállapítható.
Fizikai alkalmasság:
- általános jó kondíció (legalább 110 cm-es magasság, 20 kg, hogy az egyre nagyobb iskolatáskát elbírja)
- a gyermek már túl van az ún. első alakváltozáson (eltűnt a kisgyermekekre jellemző pocak, a teste megnyúlt, karcsúbb lett)
- megkezdődött a fogváltás (ez a csontosodás folyamatának beindulását jelzi, s hozzájárul a gyermekek ülőképességének fejlődéséhez)
- egyértelműen felismerhető a gyermek jobb- vagy balkezessége
- az elemi mozgások rendezettsége (kúszás, mászás; lábujjhegyen, sarkon, külső talp élen járás; szökdelés páros lábbal és fél lábbal; fejemelés háton és hason fekvésben)
- a cipőfűző megkötésének tudása csak részben gyakorlás függvénye (finommotorika, téri tájékozódás, vizuális megfigyelőképesség)
- jó ceruzafogás, könnyed eszközkezelés
Pszichés alkalmasság:
- a gyermek már várja az iskolát, ami bizonyos fokig már a játékaiban is megjelenik
- a rábízott feladatot elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe
- képes kapcsolatot teremteni és fenntartani kortársaival
- nehézségek nélkül tud beilleszkedni a csoportjába
- képes felnőttekkel való kapcsolat kialakítására, illetve fenntartásár
Szükséges képességek:
- képes tartósan (10-15 perc) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltésével
- könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat
- képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni, nincs beszédhibája
- némi gyakorlatot szerzett már finommotorikus mozgásokban, színez, fest, rajzol, gyurmázik (természetesen itt nem a művészi szintű alkotások létrehozása a cél, hanem a képességben való jártasság elsajátítása)
- legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma (jól használja a kisebb-nagyobb, kevesebb-több fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok között)
A nulladik osztály megkönnyíti az átlépést az óvodából az iskolába. A nulladik évfolyammal kapcsolatos kérdéseinket Krpelán Ágnes alsó tagozatos pedagógusnak tettük fel.
– Kik lehetnek a nulladik évfolyam kisdiákjai?
– Azzal, hogy egy gyermek betölti hatodik életévét, tankötelessé válik. Ahhoz viszont, hogy ténylegesen elkezdhesse tanulmányait, testileg és szellemileg is érettnek kell lennie. A 0. évfolyam azon gyermekek számára jelent megoldást, akik halasztani kényszerülnek, mivel részképességeik valamelyike még fejlesztésre szorul. Ahhoz, hogy egy gyermek itt kezdhesse meg tanulmányait, egyetlen követelménynek kell csupán megfelelnie: be kell töltenie a 6. életévét. Kizárólag a szülő döntése, hogy halasztás esetén gyermekét visszaviszi az óvodába, vagy beíratja a nulladik osztályba. Ha a szülő azt szeretné, hogy gyermeke még játsszon kicsit, akkor hagyja az óvodában. Ha viszont a gyermek képességeit célirányosan kívánja fejleszteni, a nulladik évfolyamot ajánlom. A nulladik osztály különösen ajánlott azon gyermekek számára, akik nehezen szocializálódnak. A csoportfoglalkozások révén ugyanis könnyebben beilleszkednek. Tudni kell továbbá azt is, hogy a nulladik évfolyam beleszámítódik a kötelező iskolalátogatásba, ami Szlovákiában tíz év.
– Nagy hangsúlyt helyezünk a részképességek fejlesztésére, vagyis a látás, a hallás, a térbeli orientáció, a vizuális és az auditív memória, valamint a kis- és nagymozgás fejlesztésére. A tanulás játékos formában zajlik, a gyermek észre sem veszi, és tanul, fejlődik.
Különféle logopédiai fejlesztőgyakorlatokat végzünk, s csakúgy, mint az óvodában, itt is sok mondókát és verset tanulunk. Nagy figyelmet szentelünk a meséknek és a dramatizálásnak.
– A kisdiákok blokkokban tanulnak, az egyes blokkok hossza 20 perc. A foglalkozások hossza fokozatosan növekszik, s a tanév végére eléri a 45 percet. A tevékenységek váltják egymást, így a kisdiák nem fárad el olyan hamar. A gyermekek az év végéig elsajátítják az egyes betűelemeket (álló, fekvő vonal, kör, alsó vagy felső hurok), megismerkednek a színekkel és a számokkal egytől tízig. Fokozatosan beilleszkednek az iskola rendjébe, és elsajátítják a közösségi viselkedés szabályait. Igyekszünk önállóságra szoktatni a kis nebulókat. A nulladik osztály tanterme fejlesztőjátékokkal felszerelt, így a gyermekek még játék közben is tanulnak. A tanítás délig tart, utána napközi áll a rendelkezésükre.
– Milyenek a kollégák, szülők visszajelzései?
– Mind a szülők, mind a pedagógusok elégedettek a munkánkkal. A kis létszám lehetővé teszik, hogy mindenkire egyforma figyelmet fordítsunk. Testre szabjuk a feladatokat, a gyengébbek könnyebb és kevesebb feladatot kapnak, míg az ügyesebbek figyelmét pluszfeladatokkal kötjük le. A nulladik osztály kifejezetten alkalmas arra, hogy az ingerszegény környezetből érkező gyermekeket felzárkóztassa. Ők több figyelmet, odaadást igényelnek, de később jobban veszik az akadályokat, mint azon társaik, akik mindjárt első osztályban kezdenek.
