Tisztelt Szerkesztőség! Már majdnem tíz éve, hogy elváltam. A volt férjem alapjában véve nem rossz ember, csak képtelen a testi hűségre.
Talán ha szemet tudtam volna hunyni a nőügyei fölött, még mindig egy fedél alatt élnénk. A válás után egy ideig duzzogott, amiért elhagytam, de aztán túltette magát rajta. Ma már barátinak mondható a viszonyunk. A válás ennek köszönhetően a két lányunkat sem viselte meg túlságosan.
Éltük az életünket, talán kicsit unalmasan. A nagyobbik lányomat tavaly nagy örömünkre felvették a pécsi tudományegyetemre. És ha nem is fényesen, de időre letette az összes vizsgáját. Büszke voltam rá. Egészen addig, amíg Lili szerelmes nem lett. Mivel a fiú pécsi, nekem csak annyit árult el róla, hogy helyes, középiskolát végzett, és dolgozik. A kisebbik lányom pedig egy közösségi oldalon fedezte fel a nagy Ő-t.
A képen egy sörösüvegek közt fetrengő, kopaszra nyírt, agyontetovált izompacsirtát láttam. Na és a barátai! Egytől egyig anyaszomorítónak tűntek. És végül az egyik képen megláttam az én szolid kislányomat – fekete vámpírként. A fiúról kiderült, hogy nem érettségizett le, mert lopásért kirúgták!
A lányomat azonnal lekaptam a tíz körméről. Elismerte, hogy minden igaz, de ő szereti a srácot, mert – lelki társak. Mikor megparancsoltam neki, hogy szakítson ezzel a lúzerrel, megsértődött.
Kiborultam, és elhívtam a volt férjemet. Mire ő kinek adott igazat? A lányának! Szerinte ez csak múló fellángolás, és Lili magától rájön majd, hogy a fiú nem hozzá való. Igen, de lehet, hogy akkor már késő lesz!
Mi történik, ha a fiú rászoktatja az ivásra vagy valamilyen drogra? Ha elhanyagolja miatta a tanulást? Meddig szólhat bele egy szülő a gyereke életébe? Vagy vigyem el őt pszichológushoz? Mi lenne a helyes lépés
Egy kétségbeesett anya
Kedves anyuka!
Köszönöm az őszinte levelet. Mi, szülők természetesen azt szeretnénk, hogy gyermekünk érvényesüljön az életben, boldog párkapcsolatban éljen, és így tovább. Ön sok esetben lemondással, egyedül nevelte fel a lányait, mindent megadott nekik. Megmondta hogyan, miként éljenek, vezette őket, és talán sok esetben a saját akaratát érvényesítette. Más akarat nem is nagyon volt jelen az életükben, hiszen a férjének fontosabbak voltak más nők, mint a saját, otthoni „női”. Azt írja, eredményes volt ez a tíz év. A lányok jól neveltek, szerények, az idősebbiket felvették az egyetemre. Tehát minden a terv szerint haladt. És most hirtelen megjelenik egy pernahajder, semmirekellő, aki keresztül akarja húzni a számításait. Nem hisz a szemének, amikor a szerény kis Lilit fekete vámpírként látja viszont egy fényképen. Valami nagyon nincs rendben, valami vakvágányra futott... De mi?
Mint mindennek az életben, ennek a „feketeségnek” is oka van. Először is, ne higgye, hogy a lányokat nem viselte meg a válás. Mindenkit megvisel, mikor „minden egész összetörik”. Persze, jól döntött, mikor elvált, hisz épeszű ember nem akarhatja, hogy megaláztatásban élje az életét. Csakhogy a gyerekek életére a válás mindig negatív kihatással van. Minden egész összetörött... Másrészt érdekes megfigyelni, ahogy a kissé unalmas hétköznapokban nevelkedett fiatalok hogyan törnek ki a világba. Nincs új a nap alatt, ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik minden ilyen esetben! Lilinek ez a fiú segít a kitörésben.
Mi, szülők féltjük gyermekeinket, de az az igazság, hogy nem tudjuk őket mindentől megvédeni. És nem is kell, hisz nekik is, akárcsak nekünk annak idején, sok mindent meg kell még tapasztalniuk. Csak akkor értik meg, hogy vizesek lesznek, ha belelépnek a pocsolyába, mikor igazán belelépnek, és bepiszkolódnak.
De ha mi elvesszük tőlük a megtapasztalás lehetőségét (élményét?!), tovább keresnek... Ez olyan, mint a föld alatti forrás: ha betömjük a kijáratát, máshol tör magának utat. Tudomásul kell venni, hogy gyermekeink NEM a tulajdonaink, hanem ajándékba kaptuk őket. Sőt, mindig a gyermek választja ki a leendő szülőket. Olyan lelkeket, akik majd energiáikkal segítik őt földi feladatainak elvégzésében. Tehát semmiképp sem ildomos akadályozni a gyermeket. Ebben a korban már nem is lehet. Az Ön nevelői feladata véget ért. A jövőben hatalmas adag bölcsességre és szeretetre lesz szüksége. Az eltiltás, hisztéria nem sokat ér. Az erőszak erőszakot szül, és tapasztalatból tudom, hogy épp az ellenkező hatást érjük el vele. Azzal csak belelöki lányát a „lúzer” karjaiba...
Próbáljon meg nyitottabb lenni, előítéletét leküzdeni, és hívja el a fiút, ismerje meg! Legyen Ön a stabil háttér, ami komoly feladat egy elvált anya számára. Ha lánya majd azt látja, hogy Ön nem csinál ügyet a „rosszaságából”, és elfogadja a választását, szívesen fog hazajárni. És végül van még valami nagyon fontos dolog. Mint már említettem, a nevelés véget ért. Ha lánya megkapta Öntől a batyuját, amivel – mint az egyszeri mesehős – ő is világgá mehet (s ez a batyu teli van hittel, szeretettel, becsületességgel), akkor előbb vagy utóbb ő maga fogja átértékelni választását, s kis kitérő után visszatér a helyes útra. Ezek után Önnek már csak annyi dolga lesz, hogy szerető karjával átöleli, és támogatja további választásaiban.
Kopasz E.
