Én hiszek az angyalok létezésében. Azt nem tudom, hogy van-e mindenkinek őrzőangyala. Ahogy azt sem tudom, hogy felmenőim angyalokká váltak-e, akik vigyáznak rám és a gyermekeimre.
Számtalan példát mesélhetnék az életemből, mikor és hogyan segítettek nekem az angyalok. Például szétszórt vagyok, állandóan elveszítek tárgyakat. Mindent egy-kettő megtalálok, ha hívom az angyalokat!
A gyerekeim jót nevettek ezen – de most már az ő elveszett tárgyaikat is az angyalok segítségével találjuk meg. Hívom őket autóvezetés közben, illetve parkolásnál. Szinte hihetetlen, de ilyenkor mindig a legjobb helyen sikerül leparkolni!
Volt egy vicces esetem is velük: egy forgalmas utcából kellett elcipelni egy jókora gardróbszekrényt. Február volt, esett az eső: létfontosságú volt, hogy a bejárati kapu közelében találjunk helyet a furgonnal, amelyet az ismerősöm, Laci vezetett. Nos, nemhogy a kapu, de még a ház közelében sem akadt parkolóhely, pedig már a harmadik kört tettük erre-arra. Laci egyre idegesebb lett. „Ideje segítségül hívnunk az angyalokat. Itt már csak ők segíthetnek!” – mondtam. „Aha...” – felelte Laci, akinek arcáról valami ilyesmit olvastam le: Jaj, ezek a nők! Majd pont az angyalok fogják megoldani a parkolást!!! A fohász után találtunk parkolóhelyet. Olyan húsz lépésnyire a bejárattól. És mikor a bútorelemek kihordására került sor a kapualjból, éppen elállt az eső. „Na, mit mondtam? – kérdeztem győzedelemittasan Lacit. – Ugye, hogy segítettek az angyalok?”
Egészen biztos vagyok abban, hogy van valaki, aki segít bizonyos helyzetekben. És ha nekem segít, másnak is segít: mindenkinek, aki kéri. Az angyalok úgy viszonyíthatók Istenhez, mint a napsugarak a Naphoz. Isten azért teremtette őket, hogy vezéreljenek bennünket. Azért vannak, hogy válaszoljanak az imáinkra.
Angyal az úton
Egyszer pedig egy megtestesült angyallal is találkoztam. Autóbalesetem volt: egy ködös estén becsúsztam egy árokba. Ha valaki azt kérdezné, hogy most miért nem segítettek az angyalok, hiszen kértem, hogy legyenek mellettem, annak elmondanám: másnapra kiderült, hogy nem árokban landoltam. Hanem egy szakadékban! És hogy két centiméteren múlt az életem. A totálkáros autóból teljesen épen másztam ki, csak annyi bajom történt, hogy megszúrta az ujjam egy csipkebokor.
S ekkor találkoztam egy „angyallal”, vagy ha nem is angyallal, akkor valakivel, akit a fenti jótevőm küldött. Mire egész testemben remegve kimásztam az útra, ott várt rám valaki. Egy autó ablakából egy idős, fehér szakállas férfi nézett ki: olyan volt, mint Szent Péter a képeken. Az egész emberből végtelen nyugalom és jóindulat áradt. Felajánlotta, hogy elvisz oda, ahová készültem (körülbelül 15 percre lehettem az úti célomtól). Én elküldtem, mert még magamon kívül voltam. „Nem, nem, köszönöm, minden rendben, mindjárt jönnek értem a barátaim!”
De ő nem ment el, türelmesen álldogált az út szélén. Egy szót sem szólt, csak kivárta, míg lassan felfogom, hogy senki se fog értem jönni. Kivárta, míg elmúlik az első sokk, várt, amíg bőgök egyet az út szélén. Aztán szépen beültetett az autójába, és elvitt a barátaimhoz. Bekísért egészen az ajtóig, ahol átadott barátnőm ölelő karjának. Miután eltűnt a ködben, a barátnőm azt kérdezte: „Ki volt ez az ember? Tudod, hogy ezen az útszakaszon a madár se jár? Órákig álldogálhattál volna ott, de te nem voltál egyedül!” Hogy angyal volt-e a közbenjáró férfiú vagy sem, nem tudom. Egy biztos: a jóságát soha nem fogom elfelejteni.
Az pedig, hogy másnap délután négyig hogyan került az autóm egy autóbontóba pontosan annyi pénzért, amennyi a pénztárcámban lapult, szintén csodaszámba ment. Ha valaki azt mondja, mindez a fantáziám műve, csak annyit tudok felelni: a fehér szakállas férfi valóságos volt, mint ahogy valóság volt az is, hogy egy karcolás se esett rajtam. Bolond lennék, ha ezek után tagadnám, hogy igenis, fontosak vagyunk valakinek, aki vigyáz ránk. Te is fontos vagy, aki ezeket a sorokat olvasod.
Mindannyiunkban van egy isteni rész, egy isteni szikra, ami lehetővé teszi az angyali közbenjárást és sikert!
Mikor segítenek?
Ha az általunk kért dolog építő, ha senkinek nem okozunk vele kárt, s ha nem áll ellentétben a nekünk szánt isteni tervvel – akkor az angyalok teljesítik kérésünket. Nemcsak arra kérhetjük őket, hogy személy szerint nekünk segítsenek, hanem arra is, hogy nagyobb feladatokat lássanak el, például akadályozzanak meg bűntetteket, vagy mentsék meg a gyermekeket az erőszaktól és a drogtól. Az angyalok a szó szoros értelmében várják kéréseinket, mert van egy szabály, amelyet ritkán szegnek meg: csak akkor avatkoznak bele a világ folyásába, ha erre külön megkérjük őket. Ezért hívjuk őket bátran.
Hívhatjuk őket otthon, imádkozás közben, buszmegállóban, tárgyalás alatt, autóban, a hegyekben és – legfőképpen – vészhelyzetben! S csak figyeljük meg, hogy a menny csatornái megnyílnak előttünk!
A tacskók hosszú testük miatt extra szárnyakat kapnak, hogy eljussanak a mennyországba.
A karácsony kedves figurái az angyalok
Úgy tartják, hogy karácsonykor Jézuska nem győzi egyedül az ajándékhordást, munkájában az angyalok segítenek neki. Az első elképzelések szerint az angyalok életerős ifjak voltak, hosszú fehér lepelruhában. Csak a középkor vége felé nőiesítették el őket, szárnyakat adtak rájuk: ők lettek a reneszánsz és a barokk puttói. A szárny a légiességüket fejezi ki, azt, hogy a levegőn át hozzák az üzeneteket.
Az angyalok tulajdonképpen postások. Glóriájuk azt mutatja, hogy Isten dicsőségéből rájuk sugárzik a legtöbb. Már Máriával is angyal tudatta, hogy Isten őt választotta ki a Megváltó édesanyjának. Jézus születését szintén angyal adja tudtul a pásztoroknak.
