Karácsony van Firenzében. Az árusok között bolyongok, a fényfüzérek szerények. Az utcák csendesek, hiányoznak a robogók, biztosan már hideg van nekik. Nincs tömeg – bezzeg, mikor az Új Nő kirándulócsapatával nyáron itt jártunk! Szedem a lábam, mert akkor is majdnem lekéstem Fra Angelico-freskóiról a San Marco-kolostorban. Lassan zárnak.
Pedig a tizenkét muzsikáló angyal most aktuális igazán. Sok-sok évet leéltem úgy az életemből, hogy nem ismertem Fra Angelico angyalait. Egy fekete-fehér könyvben láttam meg őket, az aranyos glória akkor még hiányzott a fejük körül. Abba szerettem bele csak igazán!
Ekkor láttam először, hogy a szépséget és a jóságot meg lehet festeni. Hogy a szépség és jóság nem csak múló pillanat a lélekben. És még jobb, hogy a messzi 15. században ennek a jámbor barátnak módja volt mindezt megfesteni. Nem kellett a kinti világban tülekednie, dudát nyomni, előzni, és felülmúlni a másik embert.
„Áldott vagy te az asszonyok között”
Karácsonykor az egyik legnépszerűbb téma az angyali üdvözlet. Gábriel arkangyal és Mária találkozása. Gábriel hírül adja Máriának, hogy megfogan, s nemsokára megszületik a kis Jézus. A bűnbe esett emberpár oldalt leselkedik. A képet az ájtatos firenzei szerzetes, Fra Angelico festette. Angelico tesvér szerzetes volt. Az ecset a kezében arra volt jó, hogy a legélethűebben megjeleníthesse a történeteket. Nem volt újító festő, és nem a maga dicsőségére festett, hanem az emberek örömére. Angyalkák vezették az ecsetét. Én legalábbis ebben hiszek.
Az első elképzelések szerint az angyalok életerős ifjak voltak, hosszú fehér lepelben. Csak a középkor vége felé nőiesítették el őket, szárnyakat adtak rájuk: ők lettek a reneszánsz puttói.
Életében legalább egyszer majdnem mindenki átél valami különlegeset
A fiam pár hete karambolozott, csoda, hogy megmenekült. „Az összes angyal vigyázott rá!” – szóltak róla az első híradások. Valaki vigyáz ránk! – Mindenki megéli egyszer életében ezt az érzést. Nem véletlenül hiszünk az angyalokban. Még az az ember is bennük bízik, aki amúgy semmiben sem hisz.
Az angyalok szárnya a légiességüket fejezi ki, azt, hogy a levegőn át hozzák az üzeneteket. Glóriájuk azt mutatja, hogy Isten dicsőségéből rájuk sugárzik a legtöbb. Nem véletlen, hogy Máriával is angyal tudatta, hogy Isten őt választotta ki a Megváltó édesanyjának. Jézus születését szintén angyalok serege adja tudtul a pásztoroknak.
Nekem az angyalok Fra Angelico angyalait jelentik. Most sem hiszek jobban, mint gyerekkoromban. Akkor is ugyanúgy kétkedve pásztáztam a szememmel az eget. Azt azonban hinnem kellett, és azóta is hiszem, hogy nem egyedül vagyunk ebben a világban. Számkivetve, a természet szeszélyeinek odadobva. Mert akkor már rég fölzabált volna bennünket a ragadozó tigris. Az isteni is belénk lehet ültetve, mert minden épeszű ember tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. És talán éppen ez a részünk teszi lehetővé az angyali közbenjárást! Azt, hogy néha csodákban van részünk, és nem csupán véletlenekben vagy szerencsében.
