Esik az eső, hajlik a vessző, haragszik a katona, mert megázik a lova... Gyermekkori kis rigmusom itt, Szőgyénben teljesedett be. S haragudtam is, mert bizony megázott a lovunk.
,,Itt mindig fúj a hideg szél” – mutat körbe a lovas tanyán Tánya, aki a lovas túránkat vezeti. Milyen érzés az ezerszínű őszben poroszkálni, bámulni a pergő faleveleket: ezt az élményt szerettük volna megtapasztalni. A váratlan esővel nem számoltunk. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
Lehet-e esőben lovagolni? „Lehet, ha nagyon rákészülünk, márpedig mi – a lányokkal egyetemben – már hosszú ideje készültünk a mai lovas túrára.” Szőgyén szélén vagyunk, ahol Nagyölved felé nyitott a völgyes-dombos térség, s könnyen átjárja a hideg, északi szél. Ezért is kapta a Szélhegy nevet – már a régi térképeken is így szerepelt.
– Minden kilovaglás egy nagy kaland. Ma elmegyünk a kiserdőig, nem lesz hosszú túra, egy óra elég lesz a lányoknak – kezdi Tánya.
– Persze, az eső is esik – mormolom az orrom alatt.
– Ó, a lovakat az eső nem zavarja! Igazán rossz időjárásnak kellene ahhoz lennie, hogy ne menjünk ki.
A lányok felöltöznek, ahogy illik. A fejvédő, a hátvédő és a csizma kötelező mindenkinek. De túlságosan beöltözni sem szabad, mert csak megizzadnának...
A helyszín
Szőgyén szélén vagyunk, ezt a részt egyébként Németszőgyénnek is nevezik. (Ez utóbbi onnan ered, hogy a tatárok, majd a törökök pusztítása után németeket telepítettek ide, akik elmagyarosodtak, s a település később összenőtt Magyarszőgyénnel.) Tánya Szász Šuchaňová a férjével együtt vezeti itt a lovasiskolájukat, amely rendszeresen hirdet lovas túrákat.
Tánya Szász Šuchaňová. Tánya cowboykalapot visel, s nem véletlenül. Farmuk nevét, a Szélhegyet Wind Hillnek hívják hivatalosan, mert itt westernlovaglás folyik, mint a lovas tanyák zömén ma Szlovákiában. A híres magyar lovas hagyományokat ugyanis a szocializmus eltörölte (meg ma drága is lenne) – ezért aztán seperc alatt elterjedt tájainkon a westernlovaglás. A westernlovaglás munkalovaglás, s főleg azokban az országokban népszerű, ahol a lovakat szarvasmarha-terelésre használják. De egyre inkább követik más országokban is, hiszen minden lovas szereti a könnyű ló meglovaglásának élményét.
Az indulás!
Mire megcsodáljuk az istállókat, és megbarátkozunk a két cicával, megérkeznek a lányok is. Felhozzák a lovakat a völgyből, egyesével beterelik őket a beállóba: készülnek a lovaglásra. Lovasaink 12-13 évesek, s nagyon várták a mai napot: hiába lóg az eső lába, nagyon szeretnének már a nyeregben ülni.
Viki, Rózsa, Bettina, Szofi és Nórika jön velünk a mai túrára. Sokat tudnak a lovakról, némelyek már 6 éves koruk óta ide járnak, sőt van, akinek már saját lova van. Közben megtudom, hogy amerikai fajta lovak vannak itt: quarter horse, paint és ezek keverékei, melyek tökéletesen alkalmasak a ma dívó westernlovaglásra.
Míg a ló a beállóban sót nyalogat, addig a lányok nehéz nyergekkel cipekednek, előkészítik a zablát, a kengyelt, majd fényesre fésülik a lovak sörényét, kefével megtisztítják a szőrüket. Ki-ki a magáét, vagyis azt, amelyiken ma lovagolni fog.
A törődést nagyon szeretik az állatok. Ha kell, a lányok még a patáikat is megtisztítják. Becézgetik, puszilgatják a hatalmas állatokat, beszélnek hozzájuk, nevetgélnek. Jól érzik magukat, várják már a közös kalandot.
S lőn! A lányok felpattannak a lovakra, majd a hátsó kapun keresztül, a legrövidebb úton kiporoszkálnak a falu határáig.
Kezdődhet a túra, mert ló és lovasa egyaránt a csodálatos őszi természetben érzi igazán szabadnak magát.
Tánya le sem veszi a szemét a kis csapatról, szüntelenül instruál, hiszen egyszerre kell átkelni a főúton, majd a tarlón is figyelni kell, hogy senki ne maradjon le.
Itt a lovas a lovat a súlyával és tartásával irányítja. A szár az egyik kézben, a másik kéz szabadon. A ló ellazultan mozog, nem kívánnak tőle semmi felizgatottságot. A westernlovak gyorsak és könnyen kezelhetőek...
A lányok nevetgélnek, mosolyogva pózolnak a fényképezőgép lencséje előtt, majd vágtáznak egy kicsikét. Szépen bevárják egymást a kiserdő előtt, s együtt merészkednek csak be a sűrűbe.
Tánya figyelmezteti őket, hogy vigyázzanak, mert a ló megcsúszhat, hisz az eső jócskán feláztatta a lehullott levelekkel beterített talajt. Nem lehet itt semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, a biztonság most nagyon fontos.
Rövid séta az erdőben, majd visszatérünk az őszi határ földútjára. Az eső is alábbhagy, már csak szemereg.
Ideje visszafordulni. A farmra érve a lányok elrendezik a lovakat, leszerszámoznak.
A túrának vége, de nem sietnek, legyeskednek még egyet a lovak körül. Cseverésznek, viccelődnek – az egésznek egyetlen célja van: hogy kitolják az időt, és a lovakkal legyenek még egy picikét. Alig várják a következő túrát, hogy ismét nyeregbe pattanhassanak...
