Hihetetlennek tűnik, de igaz: a 21. század kezdetén is léteznek betegségek, melyek okáról alig tudunk többet, mint szépapáink. Ezek egyike a Raynaud-szindróma (tünetegyüttes).
Pedig első leírását éppen 150 évvel ezelőtt, 1862-ben tette közzé egy francia orvos, M. Raynaud (olvasd: rejnó). Ő lett tehát a névadója e kórképnek.
A kórkép alapvető tünete a kéz ujjainak hideg hatására bekövetkező jellegzetes elszíneződése – Rayanaud-jelenségnek is nevezik. A „jelenségből” további tünetek társulása csinál „együttest”: migrénes fejfájás, a szem-recehártya (retina) ereinek érintettsége, esetleg szívtáji nyomás a koszorúerek görcse következtében alkotja a Raynaud-szindrómát.
A tünetek általában rohamszerűen jelentkeznek, és a hidegen kívül (hideg vízzel, hóval való érintkezés), lelki megrázkódtatás (stressz), dohányfüst (elég a passzív dohányzás, azaz a telefüstölt helyiségben való tartózkodás is) a roham leggyakoribb provokálója.
A klasszikus „jelenség” három egymást követő szakaszban zajlik. Az első az ún. fehér vagy vértelen fázis: a hidegnek kitett ujjak elfehérednek, érzéketlenné válnak, zsibbadnak.
A régebbi szakirodalom „halott ujjaknak” nevezte ezt az inkább ijesztő, mint súlyos tünetet. Ha e fázis több mint öt percig tart, az ujjak kékülni és fájni kezdenek, majd e kék szakaszt a vörös (vérbő) fázis váltja fel, amely erős fájdalmat, a zsibbadás fokozódását hozza magával. A szakaszok váltakozását meg tudjuk magyarázni: először az ujjak ütőerei görcsösen összehúzódnak, vagyis a szűkebbé vált ereken át kevesebb vér jut az ujjakba, ill. az erekben a vér feltorlódik – ettől lesz a bőr „kék” színű.
Ha a görcs megoldódik, az erek gyorsan megtelnek vérrel, és e gyors telítődés feszíti az érfalat, ezért legfájdalmasabb a harmadik, már a görcs oldódását és a roham végét jelző szakasz. Hasonló mechanizmus vezet a migrén vagy a szívszorítás kialakulásához is – a szem, ill. a szív ereinek görcse következtében.
Tudjuk tehát, hogyan jön létre a „jelenség”, nem tudjuk azonban, mi az igazi oka, pontosabban azt nem tudjuk, miért csak bizonyos személyek – elsősorban fiatal nők – reagálnak így a mások számára semleges ingerekre. Valószínű, hogy bizonyos öröklött hajlandóság is kell a szindróma kialakulásához, mivel gyakori a családi halmozódás. Tegyük azonban hozzá, hogy minél később – tehát harmincon túl – kezdődnek a rohamok, annál valószínűbb, hogy a Raynaud-jelenség csak valamilyen más, reumatikus, daganatos, autoimmun betegségnek vagy pl. a cukorbajnak az egyik tünete. Ilyenkor természetesen az alapbetegség megtalálása a fontos, mert ennek kezelésével a fájdalmas ujjrohamok is megszüntethetők.
A Raynaud-szindróma kezelése az angiológus (érszakorvos) feladata. Természetesen maga a beteg is sokat tehet a rohamok megelőzéséért: a hideg-, ill. a nikotinhatás kiiktatása – akár más munkahely, beosztás választásával is – a kiegyensúlyozott, stresszmentes életvitel képes megakadályozni az (esetleg) öröklött görcskészséget. A rendszeres szakorvosi ellenőrzés mindenképpen ajánlott, hiszen a Raynaud-jelenség akár évekkel is megelőzheti az alapbetegség kialakulását!
