Van, aki otthon süti, más a vásárok csemegéjének tartja, a gesztenyepüréből pedig fenséges édességet varázsolhatunk. Honnét kerül az asztalunkra és a vásárok fatüzelésű sütőire? Fekete Zoltán erdésszel jártunk utána a titoknak.
Az erdészek megkongatták a vészharangot: a szelídgesztenyefák fertőzöttek, s hamarosan kipusztulnak.
A szelídgesztenye mediterrán fafajta, a Kárpát-medencébe a rómaiak közvetítésével jutott, de a görögök is ismerték (a neve a görög Kasztanaia városnévből ered). A katonák számára könnyen hordozható, tartós eledelnek minősült, mert lisztet őröltek belőle.
Először is tisztázzuk, mi a különbség a szelíd- és a vadgesztenye között. Honnét tudhatjuk, hogy ehető gesztenyével van dolgunk, hiszen termésük látszólag egyforma?
– Bár a termésük hasonló, de rendszertanilag két különböző fafajtáról van szó – kezdi a beszélgetést Zoltán. – A vadgesztenye latinul lógesztenyét jelent, de elődeink bokrétafának is nevezték, hogy még véletlenül se keverjék össze az ehetőt a mérgezővel. A vadgesztenye termése ugyanis mérgező! Ez a fafajta balkáni eredetű, és a törökök által terjedt el. A hódoltság alatt a törökök hozták magukkal, az 1600-as években terjedt el, és lótakarmányként szolgált. Elődeink a török hódoltságig csak ezt az egy fajtát ismerték, az ehetőt. Igazából a szelíd- és a vadgesztenye elterjedési határa nálunk, Szlovákiában húzódik.
Jellemzői
A szelídgesztenye hosszú életű, akár több száz évig is élő terebélyes, 10-25 méter magas fa. Levelei ujjas erezetűek, június-júliusban virágzó füzérvirágait, amit a szél és a rovarok poroznak be, alig látni a levelektől. Ettől függetlenül a virágai jó mézelők – a gesztenyeméz különlegességnek számít.
Termése októberben érik be, hasonló kupacsban, mint a vadgesztenyéé. Érettségét a kupacs felrepedése jelzi. Termése a gesztenye, ami ízletes, kalóriadús, kiváló fehérjeforrás, szénhidrátban és keményítőben gazdag nassolnivaló. Magas tápértéke miatt az egykori ínséges időkben a téli túlélést is szolgálta. A 19. században Svájcban az egyik legfontosabb alapélelmiszerek közé tartozott.
Betegek a fák!
Szlovákiai visszaszorulását két betegség is okozza. Az egyik a kéregrák – ez a súlyosabb. Ez a gombafertőzés a fa kérgének vöröses elszíneződésével kezdődik, majd a kéreg felrepedezik, leválik. Ha nincs kezelve, akkor a fa pár éven belül elpusztul. Egy másik betegséget szintén egy gomba okoz: ez a tintabetegség.
Pár éve Kékkőn szerveztek egy szakmai találkozót, ahol külön figyelmet szenteltek a szelídgesztenyének. Kiderült, hogy a betegségeket csak összehangolt kezeléssel lehet visszaszorítani, a szomszédnak is ugyanúgy kell gondoskodnia a gesztenyéjéről, különben a betegség újra és újra támadásba lendül. (Hasonlóan, mint a diónál a dióburok-fúrólégy esetében.)
A szelídgesztenye a semleges, enyhén kénhatású, kellő káliumtartalmú talajt kedveli. Bátorkeszin, Szentpéteren és Perbetén vannak pozitív próbálkozások. Ha van az udvarunkban kellő hely – mivel terebélyes, magas fa – és megfelelő talaj, akkor érdemes ültetni. Ügyeljünk arra, hogy vezetékek alá ne telepítsük!
Az előnevelt szelídgesztenye-oltványok, vagy a hibrid csemeték az ültetést követően 5-7 éven belül termést hoznak. Magról nevelteknél viszont az első termésekre 15 évet is várni kell.
Tudni illik!
A szelídgesztenye Ázsiában is ismert fa, van japán és kínai változata is. Az üzletek polcain található gesztenyetermékek főként az ázsiai termésekből kerülnek ki. Tudni kell, hogy az ázsiainak épp olyan értéke van, mint az európainak. Európában nagyrészt Franciaországban, Olaszországban és Szardínia szigetén vannak kiterjedt gesztenyeültetvények. A behozatal is innen érkezik.
Híres gesztenyéseink!
Kiterjedt szelídgesztenyés található a gímesi vár körül. A Tribecs-hegységben az 1200-as évek közepén telepített szelídgesztenyés máig fennmaradt; nem csupán botanikatörténeti érdekesség, hanem szinte csoda. Ehhez a csodához a gesztenyének szükséges kiváló adottságok is kellettek.
A 300-400 éves fákhoz Gímesről egy patak völgyében a Remitázs nevű üdülőközpontig kell utaznunk. Innen a piros, majd jobbra a kék jelzésű turistaútvonalon továbbhaladva – egy órás kényelmes séta után – eljuthatunk a vár alatti gesztenyésbe.
Másik híres gesztenyésünk Kékkő váránál van; természetvédelmi terület. A városban minden év októberében Gesztenye Fesztivált rendeznek. Magyarországon jelentősebb szelídgesztenyések az Alpokalján, a Soproni- és a Kőszegi-hegységben találhatók.
A római ültetvények maradványi a Börzsöny déli lejtőin, Nagymaros hegyoldalában rejtekeznek. (Jellemzően a határ túloldalán több hazai szelídgesztenye található a szupermarketek polcain.)
A vadgesztenye – miben különböznek?
Látványos mérete – magassága a 25-35 métert is elérheti – és szép virága miatt parkok, városi közterek, fasorok igen kedvelt díszfája. A vadgesztenye áprilisban még a teljes lombfakadás előtt hozza igen mutatós virágait. Levelei tenyérszerűek, és termését szeptember-október idején hullajtja a földre.
(Kép forrása: nlc.hu)
A vadgesztenye termése magas szaponintartalma miatt mérgező, rosszullétet, hányást okozhat, de a vadállomány számára igazi csemege. Különösen a dámszarvasok és a muflonok szeretik nagyon. A fa termését és kérgét a gyógyszeripar is felhasználja. Különféle hatóanyagai kiváló gyulladásgátlók, vénás keringési elégtelenségek és hajszálérgyengeségek kezelésére is kitűnőek.
A termését a már említett magas szaponintartalma miatt természetes mosószerként is felhasználják. Nagyon jó zsíroldó hatása van.
A túl korai, augusztusi levélrozsdásodást és lombhullatást egyrészt az erős városi légszennyezés okozhatja, másrészt a vadgesztenye-aknázómoly, ami 1985-ben Macedóniában ütötte fel a fejét. 15 év kellett, hogy hozzánk is eljusson, főként a városi faállomány leveleit pusztítja, ahol magasabb légszennyezettségnek van kitéve.
Fafeldolgozásban
Míg a szelídgesztenye fája a bükkfafélék családjába tartozik és keményfa, addig a vadgesztenyét a szappanfafélékhez soroljuk és puhafa. Mindkettő értékes fa, de nehéz feldolgozni, mert kívül kártyás repedésű, belül görcsös, és egyre kevesebb van belőlük.
A keményfából tömör, időtálló dolgokat készítenek, mint a bútorok furnérját, parkettát, lépcsőt, korlátot, asztalt. A puhafát inkább a bútor belsejében, ún. vakfának használják, de készítenek belőle fatányérokat, fakanalakat, és kaptafának is használják. Angliában pedig ebből készítik a tollasütőket.
