1959-ben egy kendővel kötötte fel beteg jobb karját a bájos Grace Kelly, a divat hercegnője (mellesleg igazi hercegnő is), amikor Arisztotelész Onasszisz jachtján a Földközi-tengeren hajókázott. A paparazzók képein (mint mindig) elegáns ruhában, mosolygósan látható.
Még a betegségét is arra használta fel, hogy közszemlére tegye bájait. Ugyanebben az időben a La Manche-csatorna másik oldalán II. Erzsébet szintén ilyen kendőt viselt, amikor a legújabb bélyegre tervezett fotójához pózolt. Néhány évtizeddel később Audrey Hepburn Hermès kendőben sétáltatta a kutyáit, bár lehet, hogy csak szokásból, de az is lehet, hogy a hűvös és nyirkos angliai éghajlat ellen védekezett vele.
Sharon Stone a kilencvenes években – Catherine Tramell szerepében – szintén hófehér Hermès-kendőt használt, de egészen más célra. Az 1992-ben forgatott Elemi ösztön című erotikus thrillerben morbid szexuális játékai közben ezzel kötözte az ágyhoz szeretőjét, hogy jégvágóval megölje. Fehér az a kendő is, amelyet Miranda Priestly – Az ördög Pradát visel antihősnője – sem nélkülözhet. Szinte mániákusan ragaszkodik hozzá, bizonyítva ezzel, hogy a Hermès kendő valóban – ikonikus darab!
A vállalkozó szellemű krefeldi szíjgyártó
A legendás párizsi Hermès társaság divatos kiegészítője nem csupán egy kendő a sok közül. Franciául carré a neve, és minden négyzetcentiméterében különbözik a többi kendőtől, noha látszólag ugyanaz a szerepe. A „kendő” szónak kissé vénkisasszonyos íze van – a carré esetében viszont egy időtlen stílusú ellenállhatatlanul vonzó, elegáns hölgy képe jelenik meg lelki szemeink előtt. A carré szó négyzetet jelent, és 1937 óta egyfajta selyemkendőt is, amelyet két sógor, Robert Dumas és Jean-René Guerrand dobott piacra, miután benősültek a népes és szerteágazó Hermès családba. (Feleségül vettek két negyedik generációs Hermès lánytestvért.)
Pontosan száz évvel azelőtt Thierry Hermès – aki a német-országi Krefeldben született 1801-ben, s a század húszas éveiben költözött Párizsba – szíjgyártó és nyeregkészítő műhelyt alapított. Csakhamar az egyik legnevesebb, bőrholmikat gyártó céggé nőtték ki magukat.
Később minőségi bőrből készült divatcikkeket, luxustáskákat és bőröndöket, ruházati cikkeket kezdtek árulni. A Hermès név ma már fogalom. Rugalmasságukról csak annyit: a jelenlegi nagy gazdasági válság idején is a bőrdíszműipar erős bástyája tudtak maradni.
Brigitte Bardot az ikonikus kendőben
A carré születése
A két sógor nem gondolkodott ekkora nagy sikerben, mikor piacra dobta selyemkendőjét. Szinte biztos az is, hogy egyáltalán nem állt szándékukban ikonikus kiegészítőt alkotni. Sőt, a Hermès cég történetében soha egyetlen divatdarabot sem hosszas gondolkodás vagy világos stratégia eredményeképp dobtak piacra. A cég legsikeresebb termékei megérzésből vagy puszta véletlenből születtek. Ez áll a selyemkendőre is.
A carré abból a meggondolásból született, hogy valami másra is felhasználják a zsokéingek gyártásához használt selymet... Az ihletet Napóleon katonáinak zsebkendőjéből merítették, csupán némileg hozzáigazították a női vásárlók ízléséhez.
A Hermès cég első carré selyemkendőin omnibuszokat láthatunk (a kép jobb felső sarkában)! A két központi kör közötti területre tizenkét lóval vontatott omnibuszokat rajzoltak (a kendők neve Jeu des Omnibus és Dames Blanches volt). Ezzel a jövő egyik sikeres közlekedési eszközét mutatták be, amelynek persze abban az időben még nem nagy jövőt jósoltak. A belső körben egy asztal körül nők és férfiak ülnek, és egy közkedvelt társasjátékot játszanak – utalva arra a szenvedélyes versengésre, amely a 19. század harmincas éveiben dúlt a közlekedési vállalatok között. Ezek a vállalatok pont abban az időben alakultak, amikor Párizsban Thierry Hermès megalapította a cégét.
Persze, a carré sikere pár évtizedet még váratott magára. 1948-ban a selyemkendő útját egy gazdag fantáziájú ember, Marcel Gandit keresztezte. Ő találta fel a selyemfestés újfajta, lyoninak nevezett módját, amely egyedülálló, felülmúlhatatlan technika, mert pontos, jól kontúrozott, és megőrzi az eredeti színeket. Az ügyes kezű selyemfestők minden színárnyalatot külön visznek rá a selyemre – egyetlen tekercs anyagra egy időben, s ebből akár száz carré selyemkendő is készülhet. Ilyen nagy türelmet és gondosságot igénylő munka eredménye a 90 x 90 cm-es és mindössze 60 grammot nyomó carré!
Egy kendő elkészítéséhez 4 km hosszú selyemfonal szükséges, amelyet 250 selyemhernyó sző. A kendők szélét kézzel sodorják és varrják. Az elkészült selyemnégyzet ugyanolyan értékes, mint egy festővászon, és a több mint százéves Hermès cég kitartását, önmagához való „márkahűségét” jelképezi. Kedves allegóriái, motívumai újra és újra visszatérnek: a lovak, lószerszámok, fegyverek, vadászjelenetek, hintók és hajók, virágok, madártollak, díszegyenruhás katonák, egzotikus népek és kultúrák, az ég, a tenger – egyszóval: az egész teremtett világ minden színével és formájával.
A Hermès jövője
Érdekes módon a carré selyemkendők arisztokratikus kifinomultságuk mellett demokratikus és generációkon átívelő kiegészítők. Mind az anyák, mind a leányok rajonganak értük. Az idősebbek az ötvenes években a nyakukba kötve viselték (mint Audrey Hepburn a Római vakációban), vagy a vállukra terítették, Grace Kellyt utánozva, a fiatalok hippis turbánt csavartak belőle, a derekukra kötötték, vagy extravagáns blúznak használták.
Mind a két korosztály egyetért Diana Vreelanddel, a legendás amerikai divatriporterrel, aki azt mondta: „Már reggel kösse a nyakába, mielőtt az utcára lép. Ez a kendő annyi eleganciát kölcsönöz a viselőjének, hogy többet tükörbe sem kell néznie.” Az a hír járja, hogy minden húsz másodpercben eladnak egy carré selyemkendőt valahol a világban. El is hisszük.
