Egyik alkalommal éppen hétvégi programomról, a MondoConról kezdtem mesélni a szerkesztőségben. Kiderült, hogy kollégáim sosem hallottak még a rendezvényről. Hogy mi?! A szelíd Magdi jelmezben parádézik majd?
„Áh, én nem igazán nézek animéket” – vágtam rá annak idején, mikor az egyik barátnőm kedvenc japán animációs sorozatáról mesélt. Ehhez képest alig telt el néhány év, és arra eszméltem: a budapesti MondoCon rendszeres látogatója vagyok. (Ez egy anime- és mangatematikájú rendezvény.) Na de kezdjük a legelején. Kiskoromban – mint a legtöbb kortársam – én is néztem a Pokémont. Fantasyrajongóként a „csodavilág” mindig is életem része volt. Viszont nem értettem, hogyan képesek felnőtt emberek extázisba esni egy „rajzfilm” miatt.
Egy gyűrűvel kezdődött
Milyen menő a gyűrűd! – dicsértem meg egyik csoporttársam különleges ékszerét.– Ugyanilyen gyűrűje van a kedvenc animém főszereplőjének – felelte mosolyogva, mire egy másik animerajongó is odafülelt. Végül lelkesen kitárgyalták a témát, szinte elvesztek benne.
– Ja, hogy azokról a kínai mesékről beszéltek? – szólt közbe ismét valaki, mire a lányok kórusban rávágták:
– Nem kínai, japán! Különben meg, nem is mese...
Mi is az anime?
Nemrég nagyot robbant az európai mozikban a japán Walt Disney-ként emlegetett Mijazaki Hajao legújabb animációs filmje, A fiú és a szürke gém. Sőt, a Chihiro szellemországban című anime (ami annak idején Oscar-díjat is kapott) még a Titanicot is lekörözte. Na de mit is érdemes tudni erről a műfajról? Az anime a rajzfilm általános megnevezése Japánban, neve az angol „animation”, azaz animáció kifejezésből ered. Vannak például az akció, a kaland, a fantasy, a horror, a dráma, a gyermekmese, a komédia, a romantika, illetve a pornográfia műfajába tartozó animék. Ezeket az alkotásokat sokszor a mangákból (a japán képregényekből) adaptálják.
A mangák jellegzetessége, hogy „ázsiai módra” hátulról előre lapozva, a képkockák pedig a szövegbuborékokkal együtt visszafelé, azaz jobbról balra olvasandóak. A bennük található rajzok pedig általában mind fekete-fehérek.
A sokatmondó animeszemek
Az animefigurák leghangsúlyosabb külső jegye a szem: annak mérete és formája sok mindent elárul a karakterről. A pozitív szereplők hatalmas, kerek, ártatlanságot sugárzó szempárt kapnak, a „gonoszok” kisebbet. A laikusok számára rendkívül szokatlan kifejezőelem még, hogy a nyugtalan karakterek homlokán hirtelen megjelenik egy kereszt alakú lüktető ér – kínos helyzetek esetén pedig felbukkan egy hatalmas izzadtságcsepp. A karakterekorra és szája viszont pici és kidolgozatlan. A szereplők hajszíne nem csak barna vagy fekete: találkozhatunk lilával, kékkel, zölddel, egyszóval mindenféle extrém hajkoronával. Az animék különlegessége még az állókép, amelyet drámai jelenetek során alkalmaznak a készítők. (A technikát olyan sikeres filmekben is alkalmazták, mint a legendás Mátrix.)
Visszaköszön az atom
Az animék a második világháborút követő Japánban alakultak ki. Számos, főként korai műben megjelent az atombomba gomolygó felhője mint a borúlátás és a sötét jövő jelképe. (Kifejezve ezzel, hogy a nukleáris csapás traumája mélyen beépült a japánok tudatába.) A képregényíró Tezuka Oszamua például fekete-fehér képregényeinek világát gyakorta átültette rajzfilmjeibe. Ezáltal megszületett egy egészen egyedi stílus. A japán animáció ekkor válik el stílusában is az amerikaitól. Vagyis megszületik a mai anime!
Cosplayverseny és társai
A MondoCon egy animés, mangás rendezvény, amelyik színes programmal és standokkal várja a vendégeit. Negyedévente rendezik meg Budapesten, és a bevállalósabbak beöltözhetnek kedvenc karaktereik jelmezeibe, s benevezhetnek a jelmezversenyre (azaz cosplayvetélkedőre)... Szlovákiában hasonló esemény a pozsonyi AnimeSHOW, Csehországban pedig a brünni Animefest. S hogy miért szeretem éppen a MondoCont?
Szívmelengető érzés látni, ahogy ismeretlenek régi ismerősökként üdvözlik egymást, mert összeköti őket a szenvedély. Ilyenkor akaratlanul is eszembe jut egy találó mondás: „Ne ítélj el valakit csak azért, mert rajong valamiért, hiszen sosem tudhatod, hogy nem ennek köszönheti-e azt, hogy most itt van...”
A valahová való tartozás érzése rengeteg erőt adhat egy fiatalnak, aki alól például kicsúszott a talaj, elválnak a szülei és a többi. A rendezvény ideje alatt egyébként a metrókat animelányok és -fiúk árasztják el. Pesten pedig minden újságárusnál kapható az animevilágban tallózó, havonta megjelenő Mondo magazin.
Miért jó az anime?
Na és mit szerettek ti ezekben az animékben? – teszi fel a kérdést két kanál leveske között mosolygós lapmenedzserünk. (Hányszor kérdeztem ezt én is annak idején a többiektől!)
– Mert más – csúszik ki a számon. – Teljesen különbözik azoktól a sablonoktól, amelyeket mi itt, Európában megszoktunk. Az animék valami mást tudnak, amivel kiszakítanak bennünket monoton világunkból.
