1937-ben, tehát még a második világháború kitörése előtt a mozikba került egy olyan csoda, amely sok tehetséges művész munkáját dicséri, egyben elkötelezett szeretetéről ad tanúbizonyságot a moziipar felé. Nem mellesleg megalapozta az animációs filmek helyét Hollywoodban.
Mivel senkinek sincs eredeti ötlete (megsúgom: van, csak a nosztalgia kihasználása biztos pénzforrás), még a csapból is remake-ek és folytatások folynak. Erre a sorsra jutott csaknem 90 év után a fentebb említett csoda, a Disney-féle Hófehérke és a hét törpe is. Arra ítélték ugyanis, hogy folytassa a Disney élőszereplős mozifilmjeinek sorát, csakhogy olyan hisztéria alakult ki körülötte, amilyet Mickey egér stúdiója eddig még nem tapasztalt.
A bűvös millió
A filmnek eredetileg márciusban kellett volna a mozikba kerülnie, de a főszereplő, Rachel Zegler nyilatkozatai és megosztó személyisége olyan ellenszenvet váltott ki a közönségből, hogy a stúdió egy teljes évvel elhalasztotta a premiert. Az idén augusztusban bemutatott előzetes több mint 10 millió megtekintéssel büszkélkedhet YouTube-on, de arra már biztosan nem büszke, hogy a „nem tetszik” gombra kattintók száma elérte az egymilliót, míg a „tetszik” gomb alatt mindössze – az ilyen helyzetben bátran silánynak mondható – 94 ezer szerepel. Pedig egy elég korrekt előzetest kaptunk – igaz, a kedves kis tündérmese-hangulat helyett egy epikus dráma jelent meg a képkockákon. Ez nem is lenne baj, de ha visszagondolunk az eredeti történetre, keserű szájízzel tudjuk csak nézni ezt a rövid jelenetsort. Így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a zöld hátteres CGI-orgia után egymillió ember ujja a „nem tetszik” gombon pihent meg.
Kínos kérdések
Az egész forgatást az elejétől kezdve kínos kérdések övezik. Azok a fajták, amelyek jogosan merülnek fel, mégsem meri őket senki kimondani, mert akkor rasszistának titulálnák. Mert ahogy az a modern moziknál lenni szokott, itt is felbukkan a rassz kérdése. Pontosabban: Hófehérke szerepét, aki fehér, mint a hó, egy olyan színésznőre bízták, aki, nos, nem az.
Mai szokás szerint pedig: ha egy film nem nyeri el a közönség tetszését, a stúdiók azonnal ránk sütik a rasszista billogot – ám hangsúlyoznám, hogy ebben az esetben egyáltalán nem Rachel Zegler bőrszínével van a gond, hanem a szerencsétlen megnyilvánulásaival.
Hogyan járassunk le egy filmet még a megjelenése előtt?
A főszerepet adjuk Rachel Zeglernek, ő megoldja! Csak viccelek. Legalábbis félig-meddig.
Az 1937-es Hófehérke és a hét törpe a megjelenése pillanatától számítva az egyik legkedveltebb moziélmény: generációk imádták és imádják a gyönyörű, kockáról kockára gondosan megrajzolt történetet – erre jön Zegler, és azt mondja róla, hogy elavult. Furcsának találja, hogy a herceg egy stalker (zaklató, kukkoló személy – a szerk. megj.), és hozzáteszi, hogy Hófehérke az új feldolgozásban egyébként sem egy megmentésre váró hercegnő, hanem egy vezető lesz. És hoppácska! Itt már befigyel a toxikus feminizmus is. Mert az már nem érték 2024-ben egy nő életében, hogy szép, kedves, segítőkész és – ne adj’ Isten! – gondoskodik másokról. A modern felfogás szerint egy nő csak a saját karrierjéről gondoskodjon, és tudjon mindent jobban a férfiaknál!
És ha már a férfiakról van szó: Zegler szerint ebben a filmben nem lényeges a herceg, sőt: ha úgy tartja a készítők kedve, ki is vághatják a jeleneteit, hiszen – az ő szavaival élve –: „Ez Hollywood, bébi!”
Hejhó!
Aztán ott vannak a törpék. Na, velük is meggyűlt a stúdió baja. Ami azt illeti, ebbe is egy híresség szólt bele, mégpedig Peter Dinklage. Ő a legismertebb és a legfoglalkoztatottabb mélynövésű színész. Szerinte sértő, ha mélynövésű színészek játsszák a törpéket. Így alakult, hogy az eredetileg leforgatott filmben hét törpe helyett hét „politikailag korrekt” karaktert láthattunk. Erről a megoldásról utólag lemondott a stúdió, és kaptunk egy olyan képet, amin hét számítógéppel alkotott törpe sündörög Hófehérke körül! Kész rémálom – miközben jó néhány mélynövésű színész nehezményezte, hogy éppen azt a szerepet veszik el tőlük, amit tulajdonképpen rájuk szabtak...
Ki a legszebb a vidéken?
Az új előzetes után sokakban az is felmerült, miért pont az egyik legvonzóbb színésznőről, Gal Gadotról kellene elhinnünk, hogy Hófehérke nála százszor szebb. (Ebbe nem megyek bele, mert a szépség relatív dolog, és szentül hiszem, hogy belülről fakad.) Emellett fennállhat annak a „veszélye”, hogy csak azért, mert az őt játszó színésznő szép, elnézzük majd a gonosz mostohának, hogy meg akarja ölni Hófehérkét... Mielőtt a kedves Olvasók tiltakozni kezdenének: akár hiszik, akár nem, ez a valóságban megtörtént!
Amerikában nők ezrei írták alá azt a petíciót, melyben egy fojtogató gyilkos felmentését követelik, mert az elkövető jól néz ki. De ennyire még ez az egész Hófehérke-hisztéria sem borzalmas.
Itt a vége, fuss el véle!
A helyzet az, hogy az emberek eleve úgy érzik, nincs szükség a harmincadik Hófehérke-feldolgozásra. Meg fogják nézni? Biztosan, hiszen ez is egyfajta katasztrófaturizmus.
A magam részéről nem vagyok kíváncsi egy újabb politikai üzenetekkel teletűzdelt vacakra. Inkább megnézem az 1937-es Hófehérkét. Annak ellenére, hogy 87 éves, még mindig többet ad, mint a mai filmek és sorozatok kilencven százaléka, mert nem akar több lenni annál, mint ami. És hogy micsoda? Egy tündérmese, melyben az emberi élet legnagyobb igazságait látjuk: a jó legyőzi a gonoszt, szeretet nélkül pedig nincs boldogság. Úgy néz ki, hogy a modern Hollywoodban pedig gyűlölet nélkül nincs új film.
