Hétágra süt a nap. Kinek van kedve bent ülni a szobában?
Itt az ideje megmozdulni: pattanjunk rá bicóra, vagy csatoljuk fel a görkorit.
Nagyváthy Tímea (Komárom) profi sminkes. Különféle magazinoknak dolgozik (például ő készíti el a helyi Look magazin címlaplányának sminkjeit), illetve tanfolyamokat tart. Emellett szenvedélyesen sportol – kedvence a görkori.
– Fontos számomra a külső. Az sem mindegy, hogyan nézek ki fürdőruhában... Mégsem emiatt vagyok megszállott – merthogy az vagyok. Szeretem, ha van energiám a hétköznapokhoz. És minél többet mozgok, annál jobb a kedvem. Másrészt pedig: nem férek a bőrömbe. Gyerekkoromtól állandó mozgásban vagyok. Szinte minden elérhető sportot kipróbáltam már, a snowboardtól kezdve a karatén keresztül az aerobikig.
Nagyváthy Tímea
– Mostanában súlyzózok, ami egy idő után unalmas, s egyébként is ki is kell egészíteni némi kardióval. Futni nem szeretek, ezért került a képbe a görkorcsolya. A nők legkritikusabb testrészeit – vádli, comb, fenék – mozgatja meg, és kíméli az ízületeket. Már ha valaki nem esik jó nagyokat, mint ahogy én szoktam... Fel is hívom a figyelmet: a görkorizás nem veszélytelen sport! Ne menjünk ki könyök-, csukló-, valamint térdvédő nélkül!
– Nekem például a legutóbb kavics akadt a kerekeim közé, így megesett egy kis malőr. Egy időre kivontam magam a forgalomból, de már alig várom, hogy újra száguldjak. Csodálatos érzés siklani az aszfalton, élvezni a friss levegőt, a nap melegét – és persze a mozgást! És még valamit: a társaságot.
Nem olyan könnyű a mai világban társasági életet élni, új arcokkal ismerkedni. Az azonos érdeklődés összehozza az embereket. Komárom kisváros, és a pályán mindig összeakadok egy-két ismerőssel, jókat dumálunk, nevetgélünk.
Fülöp Antal hobbija a freestyle (szlalomozó) görkorcsolyázás. Egyébként ápolóként dolgozik a komáromi kórházban.
– Többféle sportot űztem már. Az utóbbi években főleg jégkoriztam a haverokkal. Mire igazán belejöttünk, bezárt a műjégpálya. Keresgéltem, mivel tudnám helyettesíteni, és az interneten ráakadtam a freestyle – azaz a szabad stílusú – görkorcsolyázásra. Két éve vettem meg életem első görkoriját. Gondoltam, olyan lesz, mint a jégkorcsolya, de nagyot tévedtem: más az ellenállás, a csúszássebesség, a fékezés... Egyenesen tudtam ugyan haladni, de az nem vonzott, mert nem jelentett kihívást. A görkorcsolyám sem volt az igazi.
– Nagyjából egy éve vásároltam egy jó minőségűt, amivel már nekiláthattam az izgalmasabb figurák elsajátításához. Teljesen egyedül tanultam, az internet segítségével. Hetente hat alkalommal két-három órát edzek – ha esik, ha fúj. Amennyiben túlságosan extrém az időjárás, például erős a tél, akkor pincékben, gyárak alagsoraiban gyakorolok, esetleg elmegyek Pestre a görkoripályára. Ha három napot kihagyok, már érzem, ha egy hetet, végem van. Ezért nincs megállás. Emellett rendszeresen futok, erősítő (hasizom, fekvőtámasz) és nyújtó gyakorlatokat végzek. Ezt másképp nem lehet, már ha eredményt szeretnék elérni.
Fülöp Antal
– A magam szemében is! Mert a tökéletességet kultiválom, szeretek minél magasabb szintekre eljutni. Nem könnyű megfelelően egyensúlyozni, egy lábbal szlalomozni a bóják (pohárkák) között, első vagy hátsó keréken gurulni... Ez a sport olyan izmokat is megmozgat, amelyek létezéséről nem is tudtam – nagy meglepetés volt! Nem hittem, hogy nekem még valaha lehet izomlázam... Egyébként a freestyle görkorcsolyázás Franciaországból indult a 90-es évek elején, utcai sportként. Mára már komoly versenyeket is rendeznek belőle. Lényege, hogy szabadon, minél gazdagabb elemekkel gazdagítsd a „mutatványt”, hogy kívülről nézve látványos, illetve a görkoris számára is élvezetes legyen.
– Én a játékosságot, a vagányságot szeretem benne, azt, hogy próbára tesz. Ritmus és szabadság – a görkorizás számomra életérzés. Néha olyan, mintha lebegnék az aszfalt fölött. Még akkor is magammal viszem a görkorit, ha kirándulni megyünk. Szívesen beállok a külföldi srácok mellé a nagyvárosokban: rengeteget lehet tanulni tőlük. A versenyek nem vonzanak, én csak magamnak korcsolyázok. Nem megy-e a család rovására? Nem. Többnyire hajnalban edzek, amikor ők még alszanak.
Én nem bírok otthon ülni a négy fal között, nekem szükségem van a friss levegőre, másképp elfásulok. Na, az menne csak igazán a család rovására! Szerencsére van egy hobbim, ami boldoggá tesz, egyensúlyt ad.
Iván Melinda (30), Padány, az alistáli Corvin Mátyás Alapiskola pedagógusa.
– Nagyon régóta kerékpározom. Gyermekkoromban Bögellőn, a keresztmamámnál töltöttem a nyarakat, és ott szinte mindennap bicikliztem. Akkoriban még lehetett kerékpározni a természetben, nem volt minden úgy elkerítve, lezárva, mint manapság. Gyakran elkerekeztünk a halastóhoz. Márciustól októberig, novemberig, ameddig az időjárás megengedi, a munkahelyemre is biciklivel járok. A távolság mindössze 2 km. Nyugodtan indulok, gyönyörködöm a természetben.
Iván Melinda
– Hazafelé kimondottan relaxál a tekerés. Csend van, körülölel a természet. Legutóbb tengernyi pipacsot láttam a határban... Népművelő is vagyok, népdalkört vezetek Alistálban (csaknem kilenc éve) és Nyárasdon, de Padányban is besegítek. Oda is sokszor biciklivel megyek. Rengeteg a teendőm, ezért hosszabb túrára nem jut idő. Néha megmosolyognak, hogy kerékpározom, pedig van autóm is. Engem ez nem zavar, a kerékpáron is lehet elegánsan öltözve közlekedni: magas sarkú cipőben, szoknyában. Csak arra kell ügyelni, hogy a ruha vagy sál bele ne akadjon a láncba vagy a küllőbe.
– Ennek elkerülésére találták ki az ügyes csipeszeket. Mivel kis távokat teszek meg, és nem sietek, nem szoktam a biciklin megizzadni. Az öltözékem mindig az időjáráshoz igazodik. A kerékpáromat – egy könnyített vázú, női biciklit – magam tartom karban, édesapám segít. Városban nem szeretek kerékpáron közlekedni. Az autósok nem igazán készségesek.
Mikor két falu között, a főúton vezet az utam, akkor kénytelen vagyok bukósisakot viselni. Kényelmetlennek tartom, nem beszélve arról, milyen furcsa látványt nyújtanak a sisakban az idős nénik, bácsik... Az igaz, hogy védelmet nyújt, de rendkívül macerás viselet.
Darázs Melinda (26), Pozsony, területrendező, a közlekedési és építésügyi minisztérium területfejlesztési osztályának munkatársa
– A kerékpár kiskorom óta belopta magát a szívembe. Intenzíven a kedvesem hatására két éve kerékpározom. Tőle kaptam az egyéves évfordulónkra ezt az ügyes női biciklit. Az Electra Amsterdam városi kerékpár előnye, hogy kényelmes, nagyobb méretű kerekeinek köszönhetően kisebb erőfeszítést igényel, egyenesen tartja a gerincet, a pedál kontrás, tehát hátra tekeréskor fékez. Jó hasznát veszem az elején található kosárnak, hátra pedig szeretnék majd még egy csomagtartót. A kerékpárt nem sporteszköznek tekintem, hanem közlekedési eszköznek.
– Kerékpárral járok a munkahelyemre, napi 22 km-t tekerek Ligetfaluról Patrónkáig és vissza. Autót egyelőre nem tervezek venni, a kerékpárral ugyanis nagyon meg vagyok elégedve. Nyáron sokkal kellemesebb kerékpárral közlekedni, mint a tömött városi autóbuszokban nyomulni. Közlekedési dugókban pedig tényleg a leggyorsabb. A leginkább az bosszant, hogy a gépkocsikban csak egy-egy ember ül. Nagy luxusnak tartom, ha valaki a munkahelyére, ami pár km-re található a lakhelyétől, autóval utazik. A bringázástól az időjárás viszontagságai sem tántorítanak el: esőben vízhatlan felsőt veszek fel, hideg időben pedig bevált a termo anyagból készült ruházat. A környezetem sem furcsállja, hogy kerékpáron járok, hiszen a barátaim zöme is nagy kerékpárrajongó, és a szüleim is kerékpároztak a munkahelyükre (édesapám Deákiról Galántára kerékpározott naponta, édesanyám pedig Deáki és Királyfa között ingázott).
Darázs Melinda
– A munkatársaimat is igyekszem „megfertőzni“ a szenvedélyemmel. Munkahelyemen kérésemre felújították a zuhanyozót, így már az sem okoz gondot, ha megizzadok a hosszú út alatt. Szabadidőmben a kedvesemmel rengeteget kerékpározunk. Bejelentkeztünk egy kerékpárosoknak szálláslehetőséget kínáló közösségi oldalra, és már fogadtunk egy angol párt és egy francia családot, akik Párizsból indultak repülővel, kerékpároztak Ausztráliában, átkerékpároztak Ázsián, Európa egy részén, és Szlovákián keresztül mentek vissza Párizsba.
– Az oldal neve: Warmshowers (https://www.warmshowers.org/). Tagjai vagyunk a Cyklokoalícia Polgári Társulásnak (http://www.cyklokoalicia.sk) és a Cyklokuchyňa közösségnek. Célunk: minél több kerékpárt vinni az utakra. Minden hónap utolsó péntekén 18.00 órakor a pozsonyi Sznf téren összegyűlnek a kerékpárosok – ez a Critical Mass –, és egy meghatározott útvonalon együtt bringáznak. Az autósok többsége mosolyog és integet, mások viszont idegesen dudálnak, és közénk vágnak. Júniusban ötszáz bringás hívta fel ilyen módon a figyelmet arra, hogy a kerékpárosok is a közúti forgalom résztvevői. Sajnos, a hazai közlekedéskultúra nem a legfejlettebb!
