Kevés olyan nőszervezet van az országban, mint a gútai MAL. A Magyar Asszonyok Ligája annak idején a jótékonysági és segélyegyleti munkát tűzte a zászlajára. A gútai asszonyok erejét és kitartását mutatja, hogy ligájuk idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját.
– Mi a titok? – kérdeztük Tóth Melániától, a gútai MAL elnökasszonyától.
– Egyszerű: jól érezzük magunkat együtt. Ennyi sok év alatt mély barátságok szövődtek, és ha éppen nincsen rendezvény, akkor is összejövünk. Mi, ligások együtt járunk szórakozni és kirándulni. Nem csoda, hogy ennyire összetartóak vagyunk, hiszen közös cél hozott össze bennünket: a másik megsegítése.
– Kik alkotják a gútai Magyar Asszonyok Ligáját?
– Büszkék vagyunk arra, hogy egyszerű asszonyokként sikerült megnyernünk a város bizalmát. Az eltelt idő alatt páran lemorzsolódtak, viszont boldogsággal tölt el minket, hogy egyre több fiatal csatlakozik hozzánk. Jelenleg több mint negyven aktív tagunk van. Hála nekik, nem érzünk fáradtságot, mert tudjuk: lesz folytatás.
Sorainkban a pedagógusoktól kezdve a vállalkozókon, irodai alkalmazottakon át egészen a nyugdíjasig mindenféle korosztályú és beosztású hölgy megtalálható. Az eltelt húsz év alatt megtanultuk, kinek milyen feladat „áll jól”: ki szeret szervezni és ki az, aki a háttérmunkában segédkezik.
– Férfiak is szerephez juthatnak a ligában?
– A kedves férjek mindig támogattak bennünket, ők tartják rendben a várostól kapott tájház udvarát és ők segítettek a felújításban. Sokan eljárnak a rendezvényeinkre is. Köszönetképpen hoztuk létre a MAL-díjat, melyet rendszeres január végi jótékonysági bálunkon adunk át. A szobrocskát mindig az kapja, aki a legtöbbet tett értünk, díjazottjaink között ugyanúgy szerepelt asztalos és festő, mint ügyvéd vagy mérnök. A bál bevételét mindig a legjobban rászorulónak adományozzuk. Már ősszel szervezkedni kezdünk, gyűjtjük az információkat a jelöltekről. Titkos szavazással döntjük el, ki kapja az összegyűjtött pénzt. A bálon helyi és ismert művészek alkotásaiból árverést rendezünk, s a befolyt összeggel támogatjuk az arra érdemeset. Gyűjtöttünk már pénzt súlyosan beteg gyermekeknek, egyedülálló anyának, tehetséges gyermeknek, a vakok intézetének vagy épp a helyi speciális alapiskolának.
– Mennyire nehéz manapság adakozásra bírni az embereket?
– Nem panaszkodhatunk – az emberek segítenek. A legrosszabb taktika, ha prekoncepcióval indítok, s előítéletesen már az elején eldöntöm magamban, ki fog adni, és ki az, aki biztosan nem... Még szerencse, hogy volt köztünk olyan, aki másként gondolkozott: és az eredményen bizony elcsodálkoztunk! A húsz év alatt talán csak két nem-mel találkoztunk. Még a kisnyugdíjasok is jönnek, és hozzák, amijük épp otthon van: két kiló lisztet vagy tésztát. Nem az adomány a fontos sokszor, hanem az akarat és a jószándék. Sok esetben a rászoruló nem is az anyagiakért a leghálásabb, hanem azért, mert érzi, hogy fontos a számunkra. A segítségért nem várunk semmit cserébe: mégis rengeteget kapunk. A jó szó erőt ad a folytatáshoz.
– A karitász mellett milyen egyéb tevékenységet folytatnak?
– A liga fő célkitűzése a felvilágosító tevékenység, mely kiterjed az élet bármely területére. Tájházi esték címmel rendszeresen szervezünk író-olvasó találkozókat, kiállításokat, előadókat hívunk, akik az orvostudomány, a történelem és egyéb témakörök szakértői. Nyaranta háromgenerációs alkotótábort szervezünk: ez a gyermekek számára szervezett, népi mesterségekre fókuszáló táborunkból nőtte ki magát. Ilyenkor egy hosszú hétvégén együtt fon, énekel és játszik nagyszülő, szülő és gyermek. Fő feladatunknak tartjuk továbbá a magyar identitás megőrzését. Hisszük és valljuk, hogy szlovákiai magyarként meg kell békélni a sorsunkkal, s próbálunk európai polgárként élni, nacionalista mellveregetés nélkül. A gyűlölet csak csak gyűlöletet szít. Úgy érezzük, nyitottsággal és kölcsönös tisztelettel békében tudunk egymás mellett élni. És meg tudunk maradni magyarnak.
