Ismerjük azt az idegesítő érzést, amikor lakásunkat megtöltik a kacatok, és már semmit nem találunk, hiába turkálunk a gardróbunkban? Olyanok vagyunk, mint a hörcsögök – csak gyűjtögetünk.
A gyereknek szüksége van a szóra. Nem csupán a szóra, az élményre is. A megfogható világra, az épeszű életre. Erről szól az édesanya esti meséje – ezt mondja el a vers is. Az érzelmeinkről mesél.
„Ne a külső szerint ítélj!” – tartja a mondás. A nőknek mégis azt tanácsoljuk, ne tartsák be mereven ezt a szabályt. A külső és az arc sok mindent elárul a tulajdonosáról.
Az alábbi igaz történet Judith Leventhal és Yitta Halberstam: Szívderítő csodák című könyvéből származik. A sok sztori közül igyekeztünk kiválasztani egy olyat, amely valószínűleg minden női olvasó szívéhez utat talál.
Dömötör Ede képein színek és formák játszanak az ősz húrjain, ráadásként az ízlelőbimbóinkat is megcélozzák – a májbarna csili például erősebb bármelyik méregnél.
