Wesselényi Miklós az 1838-as (legnagyobb) pesti árvíz szívtipró hőseként írta be magát a történelembe.
Wesselényi Miklós 1796-ban született Zsibón. Apja, a „zsibói bölény” néven is ismert idősebb Wesselényi Miklós erős ember és szenvedélyes politikus volt. Tizenegy gyermeke közül csak Miklós érte meg a felnőttkort, aki örökölte a temperamentumát. Az ifjú Wesselényi kiváló nevelést kapott, házi tanítók oktatták, apja pedig sokat edzette; vadászott és lovagolt is. A fiatal Wesselényi a vármegyegyűléseken kezdte politikai pályáját, majd barátjával, Széchenyi Istvánnal nyugat-európai tanulmányútra indult, hogy közösen tanulmányozzák a nyugati reformokat.
1838. március 15-én jeges ár öntötte el a fővárost
Kaszinó
Wesselényi az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen még csak hallgatóként lehetett jelen, mivel nem rendelkezett saját birtokkal. Ennek ellenére javaslatot tett egy magyar színház felállítására, részt vett a Nemzeti Kaszinó alapításában, Kolozsváron pedig létrehozta az első magyar vívókört. (Régen a kaszinóban nem szerencsejátékokat játszottak, hanem a tagok az ország haladásának előmozdításáról értekeztek.)
Hősünk, miután Szatmár vármegyében birtokot szerzett, már vezető szerepet vállalhatott a felsőtábla reformellenzékében.
Az árvízi hajós, Wesselényi Miklós szerelmi ügyei sok pletykára adtak okot. Ismerjük meg a 19. századi reformkor egyik legsokoldalúbb alakjának életét! A reformkor a húszas évektől 1848-ig tartott, mialatt a fejlődésben lemaradt Magyarország fel akart zárkózni a fejlett Angliához és Franciaországhoz (ezért számos reformot, újítást vezetett be). Wesselényi nyugati körútra indult Széchenyi Istvánnal, hogy megismerje ezt a jobb világot, s ellesse a találmányait.
Börtönbe is zárták
Wesselényi felszabadította jobbágyait, eltörölte a robotot és a dézsmát, támogatta a parasztok oktatását, és modern gazdálkodási módszerekre tanította őket. Ezzel példát mutatott a többi földbirtokosnak. Mintagazdaságában pedig fellendítette a lótenyésztést és a selyemhernyó-tenyésztést is.
Az 1830-as években a főrendi ellenzék egyik vezéralakjává vált az országgyűlésben. Felszólalásai és írásai miatt hamar szembekerült a bécsi udvarral, mert nagy hatással volt a közvéleményre. Felségsértési perbe is fogták, amely évekig elhúzódott. Még zajlott a per, mikor bekövetkezett a nagy pesti árvíz, ahol Wesselényi a jeges árban önfeláldozóan mentette az embereket.
Barabás Miklós híres festménye az „árvízi hajósról”. Wesselényi bikaerejű, hatalmas férfi volt, hirtelen haragú és nyakas. Jókai Mór róla mintázta az Egy magyar nábobban a politikus Szentirmay alakját.
Az árvízi hajós
1838 márciusában a megáradt Duna jeges árvize súlyos pusztítást okozott Pesten. A jég átszakította a gátakat, az ár elöntötte a város alacsonyabban fekvő részeit, hidakat és házakat sodort el. A vízen pedig elpusztult állatok tetemei, többek között tehenek, lovak és baromfik úsztak.
„Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. (...) Százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogyt-ig megmaradó borzasztó emlék” – írta naplójában Wesselényi, aki maga is részt vett a mentési munkálatokban. Csónakjával éjjel-nappal járta az elöntött utcákat, és mentette ki a bajbajutottakat a jeges árból. Fáradhatatlanul dolgozott, a legnagyobb veszélyben lévőket kereste, étlen-szomjan, sokszor saját élete kockáztatásával. Még csónakosai is kicserélődtek mellette, elfáradtak, de ő egymaga helytállt.
A végén megvakult...
Hiába lett nemzeti hős az árvízi mentés során, a hatalom nem kegyelmezett: börtönbe zárták. 1848-ban a Habsburg megtorlás elől menekülve kénytelen volt elhagyni az országot. A magyar szabadságharc bukását reménytelenül szemlélte, miközben törvénytelen fiaiért aggódott, akiket a császári seregbe soroztak be. Felesége, Lux Anna először szobalányi minőségben dolgozott mellette; s öregségében is ő gondozta. 1850-ben (pont a hazaútja során) Wesselényi tüdőgyulladást kapott, és elhunyt.
Wesselényi a törvény előtti egyenlőségért és az emberi jogokért küzdött, e téren Kossuth előfutárának tekinthető. Ő volt például az első, aki átúszta a Balatont. Emellett hírhedt volt szerelmi étvágyáról, a nők rajongtak érte.
Wesselényi, a nők bálványa
Wesselényit a nők bálványaként tartották számon, számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt országszerte. Kapcsolatairól angol nyelvű naplót vezetett, amelyben precízen feljegyezte hódításait. Szeretői között minden társadalmi rétegből voltak nők, az egyszerű parasztlányoktól a grófnékig. Életvitelének meg is lett a böjtje: egészsége megromlott, szembetegsége miatt pedig meg is vakult élete végére, amit feltehetően a szifilisz okozott. Volt, hogy egyszerre tíz lánnyal is kapcsolatban volt, és gyakran egy nap többel is találkozott.
Szexuális étvágyáról kortársa, Ujfalvy Sándor így írt: „Függetlensége s szabadsága túlfeszített elhittségiben különböző aljas nőktől tizenhárom fattyú gyermekkel szaporítá a születés által már céltévesztettek számát.
49 évesen vette feleségül ápolónőjét, Lux Annát, aki akkor már várandós volt közös gyermekükkel. Három gyerekük született: Miklós, Béla és az utószülött Ilona, aki csak pár napot élt. Törvénytelen gyermekeiről sem feledkezett meg végrendeletében, közülük négyet név szerint is megemlít (Versényi Róza, Kata, István, László), akikre fejenként 10-10 ezer pengő forintot hagyott.
(© Forrás: Múlt-kor történelmi magazin, mult-kor.hu, instagram)
