Köztudott, hogy csökkent zöldségeink és gyümölcseink tápanyagtartalma. Ha például ugyanannyi C-vitaminhoz szeretnénk hozzájutni, mint amit egy alma az ötvenes években tartalmazott, akkor ma már 100 almát kellene megennünk.
Írásainkban a szép kertek és a józan gazdálkodás titkát keressük.
TÁNCOLÓ VIRÁGOK KERTJE
Virul ez a kert, s virul vele a gazdája is. Szerettem volna azzal kezdeni az írást, hogy Futó Évi (51, Negyed) a munkáját tekintve az üzleti világban forog... S majdhogynem azt írtam: virágban. Merthogy ő a Táncoló Virágok Kertjének megálmodója. „Nézz körül, itt valóban táncolnak a virágok!” – invitál be a portájára, ahol nem csupán a virágok szeretnek, de a virgonc cicusok is. Mert közben a nyomunkba szegődik Mimi és Alíz, a két ragdoll cica is, akik mindenhová elkísérnek bennünket. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
Az elveszett virág (Clematis montana) és Éva
Előszó
Futó Évi csodakertjét nemrégiben megnyitotta a látogatók előtt. Nálunk még nem, de külföldön divatos gyakorlat, hogy a szép kertek gazdái időnként megnyitják kertjüket a látogatók előtt (főleg a nagy kertségek hazájában, Angliában).
– Mit értsünk nyitott kert alatt?
– Szomoru Miklós Pilisszentkereszten található magánkertje indította el a nyitott kertek mozgalmát tájainkon. Miklósnak különben sikeres YouTube-csatornája van – kezdi Évi. – Ma már rengeteg magánkert látogatható Magyarországon. Én pár éve költöztem ebbe a házba, de rajongásom a szép kertek iránt előbb kezdődött. Már több évtizede tanulmányozoma természetes kerteket.
Évi kertek iránti buzgalmában bejelentkezett az előbb említett Szomoru Miklós kerttervező workshopjára. Az előadás végén aztán előhúzta részletesen kidolgozott kerttervét.
„Te jó ég, mi ez?” – nézett rá az előadó meglepetten. Évi először azt hitte, nem jó a terv, de hamar kitudódott, hogy a szakember még nem látott ilyen aprólékos tervet. Kiderült, hogy Évinél az aprólékosság szakmai ártalom: gépész-konstruktőr a kitanult szakmája, ahol milliméteres pontossággal kell ülnie minden részletnek. Évi végül tavaly nyáron nyitotta meg negyedi kertjét a látogatók előtt: igazából ekkor kezdődött a Táncoló Virágok Kertjének története.
Olvass tovább: Táncoló Virágok Kertje
KIS HELYEN NAGY TERMÉS, AVAGY A ROZUMA-FÉLE ETEŐTÁRKOS ÁGYÁS
Negyeden vagyunk, Futó Éva (51) csodás virágoskertjében. Éva kinyit egy kis titkos ajtót, s úgy invitál minket tovább: a virágokon kívül mutat még egy csodát. Hallottak már olyanról, hogy a gyomágyás etesse, úgymond, a zöldségágyásainkat? A szomszédos telken mindenféle zöldségeket látunk ágyásokba ültetve, szabályos kör alakban. Van itt sokféle paradicsom, paprika, leveles kel, licsi paradicsom, bimbós kel, répa, csillagtök, cukkini, mángold, padlizsán, futóbab, zeller, de napraforgó is. Szépen megférnek egymás mellett, sőt! S hogy miért épp most írunk róluk? Csak mert az ősz a legalkalmasabb évszak az etetőárkos ágyás létrehozására.
„Az utat szalmával fedtem le, alatta kartonpapír van, hogy ne gyomosodjon. Balra van a Rozuma-féle ágyás, középen szemben a babfuttató, jobbra a komposztágyások (ezek mind takarásban vannak a képen). A faágakból font kerítés kört ír le: 6-7 méter átmérőjű az egész csoda, s mára jól össze van nőve...”
Futó Éva szakmáját tekintve gépész-konstruktőr, de szenvedélye a kertépítés. Új projektje az etetőárkos ágyás. Ez a tervezet, ötlet, elgondolás a zöldségtermesztést emeli magasabb szintre. Két mondatban össze lehet foglalni a lényeget: kis helyen nagy termést várhatunk, kapálás és ásás nélkül, vegyszermentesen. Minimális öntözéssel még nagy kánikulák idején is szép terméssel kecsegtet a módszer, alapja pedig a permakultúra, vagyis mindenképp a természet működését utánozza. Lássuk a medvét, vagyis az ágyást, amit etetni kell!
– Virágoskertednek messzi környékről csodájára járnak. A zöldséges ágyások programszerű „etetése” már nem hangzik olyan egyszerűen…
– Ez itt egy új, idén vásárolt kertrész... Fokozatosan rendezgetem, s a ki nem használt részen alakítottam ki a Rozuma-féle etetőárkos ágyást. Meghagytam az eredeti növényzetet, vagyis a gazokat: ez azért fontos, mert ha a föld mikrobiomját, vagyis a talajban munkálkodó ezernyi mikroorganizmust védelmezni akarjuk, nem hagyhatjuk csupaszon a földfelületet. A mikrobiomnak szüksége van élő gyökérzetre. A „gyomágyások” közti utakat pedig fűnyíróval nyírom, már ki is alakult egy alacsonyan növő, talajtakaró növényzet...
A permakultúra Ausztráliából származik. Összefoglalva annyit jelent, hogy éljünk összhangban a természettel, csökkentsük például a növényvédő szerek használatát. Nem kizárólag a zöldségtermesztésről szól, mindenesetre abból indul ki, hogy egyes növények károsak más növényekre, míg megint mások előnnyel járnak egymás számára. A fák, üvegházak vagy akár öntözőlyukak mind kölcsönhatásban állnak egymással, hogy a zöldségek és gyümölcsök növekedhessenek.
– Hadd jegyezzem meg: ebben a kései forróságban is zöld itt minden... S hadd kérdezzük meg mindjárt az elején: miért nevezik Rozumának ezt a módszert?
– Volodymyr Rozum ukrán származású permakultúra-tervező kísérletezte ki ezt az etetőárkos módszert. S mivel én is a permakultúra híve vagyok, és értek a permakultúrás kert tervezéséhez, belevágtam a programba. A módszer lényege, hogy a gyomágyásokból etetem a Rozuma-ágyást, a többi gyomból pedig komposztot készítek. Az ágyásokat sosem locsolom. Ahol viszont időnként locsolok, azok a kerítés mögött rejtőzködő alacsony haszonágyások: ezeket ágakból, gallyakból raktam össze. Találhatóak itt komposztágyások, illetve itt van a Rozuma-féle babfuttató és haszonágyás.Ami az ültetést illeti, változatos módon ültetem a növényeket, lehetőség szerint sűrűn egymás mellé. Az ágyások, ugye, takarva vannak: ezek után már csak a mikrobiom táplálására figyelek.
Olvass tovább: Kis helyen nagy termés, avagy a Rozuma-féle etetőárkos ágyás
ÚJ KERTEK PERMAKULTÚRÁVAL
A permakultúrás kertészeket a zöldségeskertek mellett ma már virágoskerteket is kialakítanak. Az a szándék vezérli őket, hogy megmentsék a világot. Szerintük ha mindenki megtenne pár jó dolgot, akkor meg lenne mentve a Föld. Mert mi a baj?
Egyrészt az, hogy az emberek nem jófajta dolgokat esznek, mert az ételek túl sokat utazgatnak ide-oda kamionokon és hajókon (ezzel szennyezik a környezetet). S mindig az az étel a legjobb, amit azokból az alapanyagokból készítünk, melyek megteremnek körülöttünk, s melyeket a szüleink is ettek – hisz a sejtjeink ezekből épültek fel.
Másrészt ma egyféle növényt termesztenek nagyon nagy helyen. És ebből is baj van. Mert ha megjelenik az egyféle növény ellensége, akkor az összes növényt elpusztítja. Emiatt egyre több és erősebb méreggel kell azt a növényt védeni... Ezért a permakultúrás kertész a kertjébe mindig sokféle növényt ültet, és nem használ permeteket.
Ma sokak szerint permetszerek nélkül képtelenség termeszteni, még a biokertészek is permeteznek. A permakertben viszont látszólag minden összevissza, egymás hegyén-hátán nő.
Egy ágyásban van a paradicsom, a hagyma, a fokhagyma, sőt még a bazsalikom és az oregánó is. Ám igazából nem összevissza nőnek a növények, hanem az egyiknek az ellenségét a mellette lévő növény kergeti el... (S nem a permetszer.) Mondjuk a paradicsomot meg akarja enni valami kis bogár, de nem mer közel menni, mert utálja, hogy mellette a fokhagyma olyan büdös.
Olvass tovább: Új kertek permakultúrával
ZÖLD VILÁG
Futó Évi kertépítő tanácsai a zöldebb kertért! A természetnek mindennel célja van. A talaj alfája és omegája a mikrobiom, amelyet a mikroorganizmusok, a gombák és az apró élőlények harmonikus összessége alkot. Ahol nincs harmónia, ott a talajjal van probléma. Ebből adódóan a növény nem tudja felvenni azt a tápanyagot, amelyre szüksége van a fejlődéshez. Az immunrendszere gyengül – mi meg nem kapjuk meg a növénytől azt, amit várunk.
Biodiverzitás
Avagy hogyan vonzzuk be a vadvilágot a kertünkbe? Munkacsökkentő előnyökkel járhat, ha megjelenik a vadvilág a kertben, hisz megeszik például a tetveket. Egyetlen katicabogár-lárva is több száz tetvet fogyaszt el egy nap, az énekes madarak pedig megeszik a kullancsokat.
Minél több beporzót sikerül a kertbe csalogatni, annál nagyobb termésre számíthatunk, hisz ők porozzák be a zöldségeket is: a cukkinit, a padlizsánt, a paprikát.
Szomoru Miklóst a Kert TV-ből ismerhetjük. Saját YouTube-csatornája van, amelyen hasznos tanácsokat ad az érdeklődőknek. Nyáron Negyeden járt Futó Évi egyik nyitott kertnapján... A képen Miklós pilisszentkereszti angolkertje: a magyar kertek legszebbike. Munkásságának hála rengetegen kapnak kedvet a kertészkedéshez, ami nála ökológiai elveken alapul.
Olvass tovább: Zöld világ
BERKENYÓCIA
Az arónia az 1900-as években honosodott meg Európában fekete berkenye néven. Na de hogyan került Kisújfalura, az Érsekújvári járás közepébe? A kérdést a Takács házaspárnak – Péternek és Beátának – tesszük fel. Péter gondozza kis ültetvényüket, amelynek a mesebeli Berkenyócia nevet adták. Nem véletlenül, hisz virágzás idején mesébe illő minden berkenyeliget, a tavasz gyönyörű virágokkal díszíti fel a bokrokat. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
– Hatéves az ültetvényünk – válaszolja meg első kérdésünket a házigazda. – Kerestem, kutattam az interneten, s így bukkantam rá az aróniára.
Péter akkor még a közeli autógyárban dolgozott, de másról álmodott, zöld életről, hasznos terményekről. Egyik nap hazajött a munkából, s azt mondta a feleségének, hogy vegyenek 200 tő aróniát. A többit pedig majd meglátják.
– Fogalmunk sem volt arról, hogy mit veszünk, úgy vágtunk bele – folytatja Péter. – Elültettük a szülői háznál. De a fekete berkenye a savanyú talajt szereti, úgyhogy átvittük az összes tövet egy másik kertbe, egyúttal bővítettük is az ültetvényt. Az új helyen az első évben tíz kiló gyümölcs termett, a másodikon már negyven: ivólé készült a termésből. Közben nyomoztunk, vettünk készítményeket, aróniás lekvárt. Hú, de nem ízlett! Megijedtünk kicsikét, az arónia ugyanis összehúzó érzést okoz a szájban. Kísérletezni kezdtünk: saját lekvárt felfőztük citromsavval, cukorral. A második évben már ki tudtunk menni a helyi Pincefesztiválra, vittünk ivólevet és lekvárt, s csodák csodája, érdekelte az embereket. Így kezdődött a Berkenyócia története!
A fekete berkenyének fanyar, összehúzó hatása van a szájban, ezért ajánlatos lassan barátkozni vele. Virágzás idején mesébe illő a berkenyeliget...
Sikersztori
A véletlen itt a kezükre játszott. Az első lekvárhoz még kölcsönkérték a passzírozót. Igen ám, de előtte csilit passzíroztak vele: szóval egyből lett csilis lekváruk is. Olyan jó az íze, hogy a mai napig meghagyták a kínálatban. Sajtok, húsok mellé ajánlják. Érdekes munka a termékfejlesztés. A cukorbetegek például a cukormentes lekvárt keresték, ezért kikísérleteztek egy nyírfacukros lekvárt.
Olvass tovább: Berkenyócia
FÖLDI PARADICSOM
Mit ne mondjunk, véletlenül fedeztük fel a karvai kertészeti iskolát: a töltés mellett szedelőzködtünk, mikor felnéztünk. Jé, milyen csodás villa, igazi olaszos hangulata van a kis terasszal! Kiderült, hogy jól gondoltuk, mert a középiskola az egykori Szarvassy-kastélyban kapott helyet. A Duna mentében, egy tündéri faluban, Karván bújik meg ez a vidékfejlesztési iskola: az utolsó igazi magyar kertészeti középiskolának számít. A nagy hírű gadóci mezőgazdasági iskola örökösének vallják magukat. Az igazgató úr, Varga Péter, akivel bebarangoltuk az iskolát.
A karvaiak azelőtt 90 hektáron gazdálkodtak, és állattenyésztés is folyt a tangazdaságukban. Mára ebből maradt 5-6 hektár, de látványos hektárok: a kis kertészek itt aztán mindent kipróbálhatnak, hiszen szürke minden elmélet, és zöld az élet aranyfája! Jó lenne hinni abban, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztés a reneszánszát éli, a gabonatermesztés ugyanis mostanság nagy válságban van (mint ahogy később megjegyzi az igazgató úr is).
A kép a felújítás előtti állapotot mutatja: a teraszról a töltésre látunk, s hallgathatjuk, hogyan „fecseg” a Duna.
Kertész leszek, kelő nappal én is kelek!
Karván ma már virágkötészetet is oktatnak: abból kiindulva, hogy felfutó ágban van nálunk avirágkötő szakma. A kerettantervet magyarországi iskoláktól hozták át, végül a szlovák nyelvű iskolák is átvették tőlük az oktatási programot. Akiket azonban mi csodálunk, azok a kis kertészek. A kertészek, akik „a kelő nappal kelnek”, és a földeken szorgoskodnak, persze a modern kertészeti irányzatokkal összhangban...
Varga Péter, az igazgató
Karva ma már négyéves kertészeti középiskolaként is működik, a szakirány érettségivel végződik. Az első két évben a tanulók általános kertészeti ismereteket szereznek, később pedig szakosodnak: vagy kerttervezést-kertépítést tanulnak, vagy szőlészetet-borászatot. (Ezenkívül már csak a modori középiskolában lehet borásznak tanulni, ott persze szlovák nyelven.)
Olvass tovább: Földi paradicsom
BEPILLANTÁS A ZÖLD JÖVŐBE
Varga Pétert, a karvai vidékfejlesztési iskola igazgatóját a kihívásokról kérdezzük, melyeket a modern világ támaszt az iskola felé. Mit mutat a jövő ebben a zöld birodalomban?
Ma már így néz ki egy modern traktor belseje
– Azt, hogy nem állhatunk meg, fejlődni kell. Jómagam aktívan foglalkozom az agrárdigitalizációval. Ez nálunk még gyerekcipőben jár. Magyarország ebben sokkal előrébb tart, mi is egy magyarországi projekttámogatás keretében tanulunk. S hogy miről szól a tananyag? Dróntechnológiákról, digitális farmmenedzsmentről, precíziós agrárgépekről. Büszkén mondhatom, hogy az iskolánk rendelkezik két monitoring drónnal, talajszkennerrel, illetve digitális meteorológiai állomással is. Utóbbi össze van kötve egy növényvédelmi szoftverrel, ami előre tudja jelezni, hogy mennyi az esély a gombás megbetegedések kialakulására. Modern tudást kell átadni tanulóinknak. Szeretnénk egy hibrid agrárszakot bevezetni a közeljövőben, ahol erre fókuszálhatunk.
– Mit jelent a precíziós mezőgazdaság? Ha jól tudom, a nagy cégeknél ma már számítógépek mondják meg, mennyi műtrágyát szórhatnak ki, hogy kíméljék a termőföldet...
– A modern gépek már fel vannak szerelve különféle technológiákkal. Az agrárdigitalizáció mindenhol jelen van, amihez a nagy cégek precíziós üzemmérnököket alkalmaznak. A szakemberek a drónfelvételen látják, hogy az állomány melyik területe gyomos, ahol aztán helyspecifikus növényvédelmet tudnak alkalmazni – így a traktoros nem fogja az egész hektárt lepermetezni, csak a problémás foltot kezeli majd. Ugyanez a helyzet a gyümölcsösben vagy a szőlészetben is: például kamerákkal ellátott permetezőgépeket alakítottak ki, melyek a szórófejek előtt feltérképezik, hová fújják a permetet. A talajszkenner használata sem bonyolult: a talajmintából a pillanatnyi tápanyagtartalmat gyorsan meg lehet állapítani.
Így a tavaszi időszakban azonnal tudjuk, mi hiányzik a földből, például a nitrogén. Tudni kell, hogy Szlovákiában kevés az agrárlabor, épp ezért néha hónapokig kell várni erre az eredményre. Pontosan emiatt mondtam, hogy nálunk, Szlovákiában a modernizáció még gyerekcipőben jár – viszont van kitől tanulni.
– Az iskola fejlődik, a diákok lelkesek, évente új szakok nyílnak. Milyen elképzeléseik vannak a jövőt illetően?
– Rengeteg tervünk van, ezért pályázunk különböző alapítványokhoz. Egy régi gyümölcsös helyére különféle őshonos szőlőfajtákat szeretnénk ültetni. Másik nagy tervünk szintén őshonos Kárpát-medencei gyümölcsfajták telepítése. Álmom még egy modern fóliakomplexum. S mivel nincsenek állataink, a jövőben szeretnénk egy pici gazdaságot is fenntartani baromfiudvarral, gazdasági háziállatokkal. Itt az alapiskolásoknak is be tudnánk mutatni, hogyan néz ki például a kecske, honnan jön a tej...
Olvass tovább: Bepillantás a zöld jövőbe
