Gellén, idilli a környezetben fekszik Tóthék vályogháza. Hab a tortán, hogy a ház tetején nádtető csücsül. Emiatt csóváltuk is a fejüket: mi lesz, ha lángot kap a tető? Házigazdáink azonban bíznak a szikrafogóban. Vályogházuk kimondottan mórház. Régen gyúrni kellett a vályogot, az bizony emberes munka volt. Aki kíváncsi a házaspár életére és vágyaira (miért költözik egy modern nő vályogházba?), az olvassa el riportunkat.
A mesebeli vályogház Beketfán fekszik, több száz méterre a falutól. Az egyik oldalán földút vezet, a másikon akácos, mögötte kert van, ide istállót képzelnek... Arrébb pedig már a tág határ ásítozik, amerre csak a szem ellát. Nem csoda, hogy a Tóth család itt akarta felépíteni az otthonát. Gábor és Erzsébet lelkesen mesélnek az álmaikról, a terveikről – s az időről, amelyik lassan csordogál... Mert ez a vályogház nem hipp-hopp épült. Ahogy ők mondják: A nehezebb utat választottuk, de egyáltalán nem bánjuk. Isten velünk, ki ellenünk!
Gábor: – Az volt az álmom, hogy egyszer legyen egy nádtetős házam. A feleségem félve ment bele. Attól tartott, hogy felemészti majd életünket az „itt rossz, ott rossz”. Ezért mi 21. századi vályogházat szerettünk volna építeni, felhasználva a mai modern technológiákat. A miénk egy kimondottan mórház, találtunk ugyanis valakit, Szlyuka László mérnököt Magyarországról. Ő fejlesztette és szabadalmaztatta azt a csodagépet, amellyel mi magunk készítettük itt, helyben a téglákat. Régen gyúrni kellett a vályogot, az emberes munka volt. Nekünk annál ügyesebben ment a gyártás, tíz nap alatt legyártottunk vagy 28 000 téglát. Maradt is belőle mutatóba pár darab a telek végében.
Szlyuka László írja: „A nagyon régi vályogházak tipikus hibája, hogy nem megfelelő alapra épültek, esetleg nem is volt se alapjuk, se lábazatuk, így a felszívódó talajnedvesség elleni szigetelésről sem beszélhettünk. Ezek a házak a fokozott mozgás és vizesedés következtében valószínűleg ma már elég rossz állapotban vannak. Bár létezik technológia az alap megerősítésére, javítására, de elég költséges. Ezért ajánlott gazdaságossági vizsgálatokat végezni a felújításra vonatkozóan.”
– Mikor kezdődött a házikótok története?
Erzsi: – Várjunk csak! Négy éve lakunk itt, de majd tizenkét évig épült a házunk. Amúgy a miénk egyáltalán nem pici házikó, a földszinten van a fürdőszoba, a hálószoba, alatta méretes pince. Az egybenyitott nappali-étkező-konyha felett pedig az időközben felcseperedett fiunk és lányunk szobája van, és egy fürdőszoba. Úgy kezdtük az építkezést, hogy kiástuk a pincét. A földet bevizsgáltattuk, s mivel jó agyagos volt, megfelelt a célnak. Úgymond, a saját földünkből építettük fel a házat. Abból is látszik, hogy milyen jó földünk van, hogy még szalma sem kellett a földtéglákba!
Gábor: – A termőföld alatt bizony ez a jó agyagos föld van mifelénk. Mellesleg nehéz menet volt az előkészület, és hosszú időbe telt, mire megkaptunk az építkezési engedélyt. Egy egész évbe! Ám egy percre sem adtuk fel, mert hittünk az álmunkban. A mi esetünkben húsz ár kültelekről beszélünk. Tavasszal legyártottuk a téglákat, amelyek egész nyáron száradtak. A nedves téglákat le kellett takarni, aztán a két végén meg kellett nyitni a takarást: gőzölögtek, ahogy száradtak... Ősszel kezdtük a falazást. Hétkilós téglákkal dolgoztunk, 15 x 20 x 30-as méretben. Itt volt testvér, rokon, barát: még olyanok is segítettek, akiket nem is ismertünk. Sándor atya hozta a védenceit téglát vetni...
– Ki az a Sándor atya? S az ismeretlenek hogyan keveredtek ide?
Erzsi: – Keresztény család vagyunk, fiatalkorunktól egy katolikus közösség – a Keresztény Ifjúsági Közösségek tagjai vagyunk. Rengeteg barátunk van. Ők és a rokonok segítettek a munkálatokban – és Puss Sándor atya is itt volt, amikor az első téglát leraktuk. Különben ő az egyetlen felvidéki jezsuita szerzetes. Az akkori gellei atya pedig megszentelte a falakat.
Hogyan készüljön a modern vályogház? Egyszerű: újonnan vetett mórtéglából (mondják a mai szakemberek). A préselt modern vályogfalra pedig egyaránt tehetünk fa- vagy vasbeton födémet. Az egyenletes teherelosztás érdekében a vályogfalra mindenképpen szükséges kiegyenlítő beton vagy két sor égetett tégla – föléje pedig betonkoszorú. A nyílászárók olyan kiegészítői a vályogházaknak, amelyek meghatározzák az arculatát. Ezért nem mindegy, hogy milyen ablakokat választunk.
Gábor: – A mi házunk alapja is vasbeton, a fele alatt pedig pince van. Arra került egy klasszikus betonfödém plusz a szigetelés. Erre hat sor klasszikus lapos téglát raktunk, majd kátránypapírt. A hatvan centiméter vastag mórfalat erre húztuk. Vigyázat! Nem azért ilyen vaskos, hogy bírja az időjárás viszontagságait, hanem hogy jobban szigeteljen.
Találtak egy embert, Szlyuka László mérnököt, aki szabadalmaztatott egy csodagépet. Tíz nap alatt 28 000 téglát gyártottak le vele, helyben!
Erzsi: – Ravasz Marián építész rajzolta meg a házunkat. Mi is sokat agyaltuk rajta, de kisebb módosításokkal a tervező építészmérnök ötleteit is elfogadtuk. Pár részlethez azért ragaszkodtunk, ilyen a spanyolkalap a ház elején: ez egy magyaros jellegű díszítés, ökörszemnek mondják. A benti gerendákból sem engedtünk, és sok ablakot szerettünk volna, hogy legyen elég fény.
– Négy éve éltek itt. De mi az oka annak, hogy majdnem tizenkét évig készült a ház?
Erzsi: – Nyugodtan akartunk építkezni, hogy közben a ház is pihenjen. Nagy adósságba sem szerettük volna verni magunkat. Egy kisebb kölcsönre azért szükségünk volt, abból finanszíroztuk az ablakokat és a nádtetőt. Ez esetben az idő pénz volt, ezekkel nem lehetett várni.
– A nádtetővel elégedettek vagytok?
Erzsi: – Házunk éke, gyönyörködünk is benne nap mint nap. A díszrózsákat négy éve cserélni kellett, mert a madarak kikezdték. Szép a nádtető, de azért foglalkozni kell vele, tízévente átnézetni, a megereszkedett nádat időről időre fel kell ütni, a mohás részeket felújítani. Ha gondozva van, a jó nádtető akár száz évet is kibír.
– Milyen érzés itt élni?
Erzsi: – Kint lakunk a semmi közepén. Nyugalom van bennünk és körülöttünk. Reggel felébredek, az őszi verőfényben kiülök a teraszra, és nézelődöm: itt föld, ott kukoricás van, itt here, ott lucerna. Az őzike eljön egészen a teraszig. Van nyuszi, nyest, s a legkisebb világításra gyülekeznek a molylepkék.
Gábor: – Ez volt a nagy álmom, az álmunk! Fontos volt nekünk, hogy természetes anyagokból készüljön az otthonunk, de hozzájárul a fenntarthatósághoz a saját kút, a fafűtés. Napelemekkel is számolunk a jövőben, és bioemésztőt szeretnénk. Fiatalkorom óta ácsként dolgozom, a következő lépés az istállók építése lesz. Állatokkal szeretnék majd foglalkozni, hogy önellátóak legyünk. Nincs szomszédunk, senkit nem fognak zavarni a szarvasmarháink. Ez a mi utunk.
Erzsi: – Traktort vettünk, de autóból nem kell a legdrágább. A gyerekeket is ilyen szellemben neveljük, hogy ne legyenek a tárgyak rabjai. Nálunk talán soha nem lesz olyan, hogy mindenünk megvan, és a ház is készen van. A kerítés helyét a mai napig karók jelzik. De megvan rá a faanyag...
Erzsi: – A legjobbkor költöztünk be, a covid elején. Maga az ideköltözés is kalandos volt. Egy augusztusi estén mindenünket felpakoltuk, még Levente fiunk barátai is segítettek. Éppen nálunk voltak, Levente 18-asát ünnepelték... Már sötétedett, mire áthoztunk mindent. Nagy öröm volt, bizony!
– A ház középpontjában áll a búbos kemence. Ez is az álmotok volt?
Gábor: – Hogyne. Kifűti az egész házat. Reggelente nekidőlök, ott szoktam zsolozsmázni. Két-három hetente kell kiszedni a hamut: ennyi a dolog vele. 10-15 köb fát fűtünk el egy szezonban. Akár kenyeret, pizzát, vajaskiflit is süthetünk a kemencénkben, egy méter a belső tere. Van benne egy 50 literes víztartály, amelyik elektronikusan érzékeli, hogy 80 fokos a víz: ez a víz aztán lemegy a pincébe, a 620 literes tartályba, s felfűti a radiátorokat a megfelelő hőfokra. A vizet is ez a tartály melegíti a fűtési időszakban, kombinált bojlerünk van.
Erzsi: – Nyáron is kellemes a házban hőmérséklet. Szárítógépem sincs, mert az egy energiazabáló eszköz. Télen a fenti nyitott galériás folyosón gond nélkül megszáradnak a ruhák, nyáron meg ott az életet adó napocska.
– A nádtető és a fatüzelésű kemence kombinációja nem veszélyes?
Erzsi: – Nekem is ez volt a félelmem. A kémény eltér kétszer-háromszor, mire felér, nem egyenes az útja. Esély sincs rá, hogy kijusson rajta a szikra.
Gábor: – Amúgy meg van szikrafogónk! Fontos még a száraz fa a tüzeléshez, különben a korom rárakódik a kéményre, s nagyobb az esélye, hogy begyullad. A legjobb tűzifa a bükk meg az akác. A tölgyfa nem jó, mert sok benne a kátrány. Minél keményebb a fa, annál nagyobb a tüzelési értéke.
Tóthék igazi meleg otthont építettek fel! Mert hiába a vastag falak, hiába a csodatető, nem ezek a legfontosabbak.
Bár mindketten tudják, hogy van még tennivaló a házzal (talán el sem fogy a munka soha), de jó utat választották. Az építkezés évei alatt ők is megváltoztak, elfogadóbbak lettek, egy idő óta az értékeset keresik mindenben. Úgy tartják. csak ez lehet a valódi életcél. Ez jut eszükbe mindig, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne. Hisz amúgy meg szép az életük. Szép a családjuk. Szép az otthonuk.
