Ismerjük József történetét. József Mária jegyese volt, az a férfi, aki kiállt a családja mellett. Azt is gondolhatnánk, hogy megalázónak érezte, hogy Mária nem az ő gyermekét várta. Hisz a többiek is tudtak róla...
József vívódott, mikor kiderült, hogy jegyese gyermeket vár. Biztosan csalódottnak érezte magát, mégsem a haragot választotta. Elhatározta, hogy majd csendben bocsájtja el Máriát – irgalmas volt, nem akarta bajba sodorni azt, akit szeretett. (A zsidó törvények alapján Máriát mint házasságtörőt meg kellett volna kövezni.) Közvetlenül ezután Józsefet megszólította az angyal, aki azt kérte, ne féljen magához venni Máriát, mert gyermeke Isten fia. József nem kérdezte, hogy alkalmas lesz-e a feladatra, hanem vállalta – s azontúl gondoskodott kis családjáról, biztonságot és kenyeret adott nekik. Békés, türelmes támasza lett Máriának: igazi férj és apa.
Vajon hol vannak a mai Józsefek? Hol vannak a mai férjek és apák, akik mernek a nő és a családjuk mellé állni, értük és velük élni? Akik ellene mondanak a rossz ösztönöknek, és harag helyett megbocsájtanak? Az egyenjogúsággal a világ megváltozott, s ebben a világban a férfiak is keresik a helyüket. Összeállításunkban férfiak vallanak erről a helykeresésről, s arról, hogy milyen ember ma József.
HOL VANNAK A JÓZSEFEK?
Egyre gyakoribb, hogy a gyermekek rossz apai mintát követve nőnek fel. A témáról Bedő Imre (49, Budapest) közgazdásszal, a Férfiak Klubja alapítójával beszélgettünk.
(© Gemmy Woud-Binnendijk)
– Milyen hatással van a fiatal fiúk életére az apa hiánya? Hova tűnt József a családból?
– Évszázadokon keresztül volt egy uralkodó minta, hogy a fiúk ugyanazt csinálták, amit az apjuk, miáltal sok időt is töltöttek együtt. Persze megesett, hogy az apa elment katonának vagy idő előtt elhunyt, de ilyenkor ott volt a nagyapa. A lényeg, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődött a példa, s egy hősi halált halt apa emléke is olyan erőt adott a következő nemzedéknek, hogy nem tört meg a lendület. A városiasodással mindez megszűnt, a fiúk többnyire már nem követik apjuk példáját. Kérdezhetnénk: mi ezzel a baj? Mivel az apa majdnem kizárólag csak a munkahelyén tevékeny, az általa mutatott minta sokszor csak a munkavállaló mintája. A hangsúly ezzel átkerült a munkahelyi helytállásra, az alkalmazkodásra és a pénzkeresésre. S ezt nemcsak a fiúk, de a lányok is elfogadják, mert azt hiszik, ez a normális. Ilyen egy férfi!
– Olyasmiről, hogy fiúnevelés, ma már alig esik szó. Mit gondol erről?
– Amióta világ a világ, a fiúnevelés célja az volt, hogy a fiatalok megszokjanak egyfajta terhelhetőséget, felelősségteljes férfiak legyenek, akik majd a családjuk élére állhatnak. Ezt a civilizációk kezdete óta célul tűzték ki a közösségek. Persze, faluhelyen tér és idő is rendelkezésre állt hozzá: minden nap be kellett fogni a lovat, menni kellett fát vágni, be kellett hordani a terményt, gondoskodni kellett az állatokról. Én Erdélyből származom, a mi nagyapáink még így éltek. Voltak kötelességek, melyek kötelezték a fiúkat, a munkára pedig szoktatták őket, nem nevelték. Nevelni olyasmire kell, amit majd egyedül kell csinálnia a fiúnak. Józsefeket kizárólag nevelés útján lehet formálni. Régen arra nevelték a fiúkat, hogy a család élére tudjanak majd állni, a nővel együtt tudjanak működni, s ezt a szövetséget meg tudják tartani.
Több évszázadon át az állt a fiúnevelés középpontjában, hogy a fiatalokból felelős férfiak és apák legyenek, akik képesek lesznek családjuk élére állni. Ma viszont az iskolarendszer arra képezi a fiatalokat, hogyan legyenek jó munkavállalók.
– Mi a fő célja ma a fiúnevelésnek, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről?
– A nevelésnek ma egyáltalán nem célja, hogy a fiúkból családjuk élére álló férfiak legyenek. Tévedés ne essék: az élre állás nemcsak azt jelenti, hogy a fiú a főnök, hanem hogy a teljes felelősség az övé. Úgy szerez nőt magának, úgy áll bele a feladatokba, hogy a családi siker mind-mind az ő személyes felelőssége. Mert a legeslegnagyobb kiteljesedési lehetősége egy férfinak az, ha családot vagy életet hagy maga után. Ezt a gondolkodást pedig tudatosan vissza kell ültetni a fiúk fejébe, mert ha tíz éven belül nem visszük vissza a férfiakat a családokba, akkor a nők is elhagyják a családi fészket. Ennek vagyunk manapság a tanúi.
– Ez valóban bekövetkezhet? Darabjaira hullik a család?
– Tíz év múlva a mai tizenötösök huszonötösök lesznek – és a huszonötösök harmincötösök. S már most úgy vélekednek a lányok, hogy minek nekik gyerek, ha úgy sincs olyan férfi, akivel fel lehetne nevelni... Ha pedig nincs gyerek, több idejük lesz karriert építeni, több pénzt kereshetnek, és a testük felett is szabadabban rendelkezhetnek. Miközben a családok zömében azért tudtak megmaradni, mert a nőkben benne élt az ősi vágy, hogy ők szeretnének gyereket. Az egésznek az a kulcsa, hogy a férfiakat visszahelyezzük a felelősségkörükbe – még azelőtt, mielőtt a nők feladják. Fontos, hogy a férfi magától is tudja: az élet továbbadása az egyik legcsodálatosabb dolog, ám ehhez nő kell és család.
Bedő Imre (© Dömötör Csaba / csalad.hu)
– S hogy lehetne ezt elérni a fiúknál?
– Minden erőnkkel arra kell oktatni őket, hogy a család az első. A fiúkat meg kell tanítani az otthoni házimunkára, hogy ki tudják venni a részüket a lehető legtöbb feladatból. Tudatosítaniuk kell, hogy családot alapítani felelősség. Viszont itt van a kutya elásva: ha éjjel-nappal erre oktatnánk őket, akkor is csak a minimumot érhetjük el. Ahogy már említettem, ma az egész iskolarendszer a munkahelyi helytállásra oktatja a gyerekeket. S a munkahelyek is arra törekednek különféle módszerekkel, hogy a férfiak a munkát és a pénzt helyezzék előtérbe.
Olvass tovább: Hol vannak a Józsefek?
