Mi is az a jóga tulajdonképpen? Hogyan alakult ki, és mit adhat nekünk?
Ezekre a kérdésekre vártuk a választ Hunčík Gabriella jógaoktatótól, aki a jóga szerelmese.
(Kép forrása: pinterest.com)
– A jógik figyelték maguk körül a természetet, és elkezdték tanulmányozni az állatok viselkedését. Figyelték a mozgásukat, ahogy nyújtózkodtak, vagy gyógyították magukat. Majd elkezdték utánozni a kutyát, a madarakat, a bogarakat, s közben arra összpontosítottak, hogyan is működik a testük ezekben az ászanáknak elnevezett testtartásokban – kezdi Gabriella. – Az állatok légzését tanulmányozva megfigyelték, hogy a lassú, mélylégzésű állatok, mint a teknős vagy a kígyó, tovább élnek, mint a gyorsan, kapkodón lélegző társaik, a nyulak, a kutyák vagy a macskák. Egyes filozófiák ezért is mérik az életet évek helyett lélegzetvételekben.
– Te magad hogyan találkoztál a jógával?
– Kanadában éltem, mikor kellemetlen hátfájás kezdett kínozni. Ismerőseim tanácsára elmentem egy jógaórára, és rögtön, már az első órán beleszerettem. Kanadában egyébként lépten-nyomon jógastúdióba botlik az ember: arrafelé nagyon elterjedt, és magas szinten művelik a jógát. Először csak puszta tornaként tekintettem a jógára, mely kitartásomnak köszönhetően megszabadított a fájdalmaimtól. Idővel azonban rájöttem, hogy a jóga nem csupán tornagyakorlatok sorát jelenti. Sokkal több annál, mert általa harmóniát tudok teremteni magamban. Fokozatosan fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a jógának ne csak művelője, hanem oktatója is legyek.
A jóga eredete a távoli ókorba vezet. Megalkotójának neve nem ismert, szabályainak első megfogalmazója Patandzsali volt.
– Tanulni pedig Indiába mentél.
– Igen, Risikésbe. Ez egy szent város a Gangesz mellett és a Himalája tövében. Nincs ott se hús, se alkohol, csak rengeteg asram (az asram tulajdonképpen jógaiskola, ahol a mester – a guru – felügyelete alatt és támogatása mellett lehet elmélyülni). A városban varázslatos káosz uralkodik, a nyugati szem számára szinte áttekinthetetlen. Nagy szerencsém volt, mert egy – az indiai viszonyokhoz képest nagyon előkelő – asramba kerültem, ahol ha nem is folyóvízzel, de legalább tiszta vízzel tudtunk tisztálkodni. Mindennap pontban fél hatkor csengővel ébresztettek bennünket, a napirenden pedig jógagyakorlatok, meditálás és különféle előadások szerepeltek. Ez a szigorú tanítási-tanulási folyamat hat hetet vett igénybe, a végén pedig elméleti és gyakorlati vizsgát tettünk.
Hunčík Gabriella
– Indiában egy csendes elvonuláson is részt vettél. Mi zajlik le az emberben a némaság napjai alatt?
– Én tíz napot töltöttem csendben. Az első három nap nagyon nehéz. Az ember legszívesebben falba verné a fejét, mikor szembesül vele, hogy mire vállalkozott. Ezt követően azonban fordulat áll be: csodálatos ajándékként éljük meg a némaság hátralévő napjait. Az elvonulást pedig úgy fejezzük be, hogy sosem akarunk többé megszólalni. Ez alatt az idő alatt sem írni, sem olvasni vagy zenét hallgatni nem szabad, sőt, egymás szemébe nézni is tilos. Érdekes módon azonban így is megértjük egymást, talán még könnyebben, mintha beszélnénk. A csendben töltött napok alatt végre jut időnk magunkra, szembesülünk azzal, hogy vannak gondolataink, ráadásul visszatérő gondolataink, amelyek még érdekesek is. A csendnek hála fokozatosan felfedezzük az érzelmeinket is. A nyugati ember problémája az, hogy csak akkor érzi magát készen – vagy inkább késztetve! – az elvonulásra, a befelé figyelésre, ha valami nagyon rossz történik vele.
– Mire kell figyelnünk jógázás közben?
– A jóga szanszkrit szó, jelentése egyesülés – a test, a lélek és az elme egyesülése. Fontos, hogy a gyakorlatok végzése során odafigyeljünk a légzésünkre, és összekössük vele a mozdulatsort. Az lenne igazán jó, ha a figyelmünket valóban a testünkre tudnánk irányítani. Minél többet gondolkodunk ugyanis (és a nyugati ember gondolatai mindig elkalandoznak, mindig agyal valamin), annál nehezebben tudjuk elvégezni a gyakorlatot. Viszont ha képesek vagyunk azonosulni a testünkkel, sokkal többet bírunk majd, és a gyakorlatvégzésben is kitartóbbak leszünk.
A jóga azért is hasznos, mert megtanít bennünket a jelenben élni-járni, hiszen gyakran megtörténik, hogy testileg jelen vagyunk ugyan, de gondolatban nagyon messze járunk.
– A jógában is vannak különféle ágazatok, iskolák, mint például a költészetben?
– Sokféle jóga létezik. Az egyik legismertebb és legtradicionálisabb változat az általam is tanított hatha jóga, mely a tanítást a fizikai testnél kezdi: ugyanis a legtöbb ember ezzel azonosul. Szociális munkásként szoktam mondogatni, hogy mindig ott kell kezdeni, ahol az emberünk tartózkodik... Ha a híd alatt, akkor ott. Miközben végezzük a jógagyakorlatot, különböző testhelyzetekben vagyunk, s ezekben vizsgáljuk az elménket. A jóga tulajdonképpen olyan, mint az élet: vannak benne pozíciók, amelyeket a legszívesebben messziről elkerülnénk, és olyanok is, melyeket örömmel várunk. A legfontosabb ezek közül a leges-legutolsó, az úgynevezett hullapóz, mikor teljesen elernyedünk, és átadjuk magunkat az ellazulásnak...
– Sok embernek ez a pár perc a legfontosabb a napban, mert csak ebben a rövidke időben tud igazán megpihenni. A power jóga dinamikus gyakorlatsorokból áll, és csak a testedzésre összpontosít. Ezzel szemben az Iyengar jóga nagyon precíz, 20. századi jógaváltozat, melynek szülőatyja – előrehaladott kora ellenére, 94 éves! – még ma is aktívan oktat Amerikában. A jóga egyáltalán nem megkövült tan, nem sablonos gyakorlatok és technikák sora, hanem mindig megújulásra kész filozófia. Folyamatosan változik, idomul az elvárásokhoz, a konkrét ember idejéhez és lehetőségeihez. Nem véletlenül fejlődtek ki nyugati változatai. Nem történt más, mint rugalmasan alkalmazkodott a nyugati ember igényeihez. A jóga egyes elemei más gyakorlatsorokba olvadnak bele. Például a Pilates torna is ebből fejlődött ki, annak is a jóga az alapja, mint sok más tornának, például a stretchingnek, a nyújtásnak.
– Van jóga filozófia nélkül is?
– Nincs. Hangsúlyozni kell viszont, hogy a jóga nem vallás. Sokakat elrettent ugyanis, hogy az órák elején ohmot éneklünk, és összetesszük a kezünket. Nézetem szerint a filozófiája nagyon jól kiegészíti a vallásról tanultakat. A keresztény ember egyik parancsolata például a Ne lopj. A nyugati ember ez alatt azt érti, hogy nem szabad más tárgyi tulajdonát elvenni. A keleti filozófia tanítása szerint azonban nem lophatunk el lehetőséget, tapasztalatot, munkát sem a másiktól, és nem rabolhatjuk a másik idejét sem...
– Kinek való a jóga? Létezik-e valamilyen megkötés, esetleg egészségügyi probléma, melynél nem tanácsos jógázni?
– Bárki jógázhat kortól, nemtől, testalkattól és egészségügyi állapottól függetlenül. A jógagyakorlatok ugyanis nagyon jól igazíthatók az igényekhez: létezik például akár székjóga is.
A testünk nagyon hálás, ha odafigyelünk rá, nagyon hamar megtanulja a különféle gyakorlatokat, nyújthatjuk, csavarhatjuk kedvünk szerint.
– Sokakat a meditáció riaszt vissza.
– Sok ember megijed a meditációtól, azt hiszi, hogy nehéz dió. Ezért jó eleinte az úgynevezett vezetett meditáció, mikor is szavakat tudunk követni. Az emberi elme ugyanis nagyon gyors, és nagyon könnyen elkalandozik. Ha azt mondják nekünk, hogy képzeljünk el egy tavat, aztán meg egy hajót, hirtelen azon kapjunk magunkat, hogy azt kutatjuk, kik ülnek abban a hajóban és milyen a ruhájuk. Meditálni egyébként bármikor lehet. Sokszor nem is tudunk róla, de meditálunk. Ha van egy hobbink, amelynek művelése során ki tudjuk zárni a külvilágot, már meditáltunk. Számomra például az ólomüvegezés vagy az üvegékszerek készítése ér fel a meditációval.
