Zarándokoljunk el egy kiállítására, hiszen Cézanne az a festő volt, akinek képei így vagy úgy – de mindenkit megszólítanak.
A legszebb képeit Provance-ban alkotta, ahol remetei magányban éldegélt.Cézanne számára a meztelen fürdőzők képe az erdő szélén, a tó partján homályos vonzódás tárgya.
Paul Cézanne (1839-1906) A nagy fürdőzők című képe
Emlékezteti kisfiú korára, amikor talán feltétel nélkül boldog volt, de az a gondolat is sarkallhatta, hogy egy tökéletes erdei idillt nem lehet fiatal férfiakról, csakis fiatal nőkről – erdei nimfákról – festeni.
Úgy látszik, Cézanne félt a nőktől, túl rejtélyesek voltak számára. Sosem festett aktot modellről, fényképről állította össze kompozícióit.
Az őszinteség iránti szenvedélye, hogy olyannak fesse meg a világot, amilyen a valóságban, a fürdőzők által ért a csúcspontjára: bemutatni az áldott állandóságot, és egyúttal ugyanolyan súllyal elismerni, hogy a természetben semmi sem állandó, hogy az idő foglyaiként élő teremtmények génjeibe van kódolva a változás.
A fák védelmezően összeborulnak a törékeny testek fölött, míg a folyó hátulról vigyázza őket. A túlparton azonban van két furcsa, kivehetetlen alak, akik talán egy másik világot képviselnek, aminek a fürdőzők szó szerint hátat fordítottak. Első látásra a fürdőzők végtelenül taszítóak, nagyok, esetlenek, és egyáltalán nem meggyőzők, de furcsamód mégis fenségesek. Bátorság és nélkülözés sugárzik róluk, amitől ők lettek a legérzelmesebb és talán legerőteljesebb alakok, akiket ez a nagy művész valaha is festett.
