Tisztelt Szerkesztőség! Egyik korábbi számukban dr. Kiss László a Down-szindróma szűréséről írt. Tisztán és tárgyilagosan írja le a szindróma tüneteit és okait.
A cikk nagyon megfogott, mivel mi is érintettek vagyunk. Épp ezért egy édesanya szempontjából szeretném most elmesélni a történetünket.
Két kamasz gyermeket neveltünk már a férjemmel, mikor házasságunk válságba került. Sok munka és kompromisszumok árán azonban sikerült megmenteni kapcsolatunkat. A második esélyünk gyümölcse pedig egy tündéri kislány lett. Mivel ekkor már elmúltam 35, így az orvosok is jobban odafigyeltek rám. A babánkon tapasztalták a szindróma jeleit, és további vizsgálatokra ösztönöztek, sőt az abortuszt is sugallták.
Férjemmel azonban úgy döntöttünk, hogy kislányunkat mindenképp vállaljuk. Hiszünk Istenben, és úgy érezzük, hogy okkal küldte hozzánk harmadik kislányunkat! Méghozzá azért, hogy a kibékülésünk, a szeretetünk tartós legyen. S valóban, kislányunk születésével újra beköltözött a fény az otthonunkba.
Sokan furcsán néznek ránk, hogy otthon neveljük őt, nem dugtuk intézetbe, de számunkra természetes, hogy együtt a családunk.
A nagylányok is elsőre elfogadták húgukat, és ami a legfontosabb, sosem szégyellték őt a társaik előtt. Fontosnak érezzük, hogy a kislányunk is mindenben részesüljön, amiben akármelyik másik gyermek: iskolába, társaságba jár, kirándulni, vásárolni megyünk együtt. Tisztában vagyunk vele, hogy annak ellenére, hogy nagyon ügyes kislány, és sok minden érdekli, sosem lesz képes teljesen önálló életet élni. Sok mindent tudni fog ugyan, mégis szüksége lesz valakire, aki mellette áll. Ő nagyon szerencsés, mivel mindkét nővérére biztosan számíthat. Mi úgy tekintünk a lánykánkra, mint egy angyalra, akinek az a feladata, hogy szeretetben összetartsa a családot. Őszinte nevetésével, állandó mosolyával vidámságot és megértést hozott közénk.
Ezúton szeretnék üzenni minden olyan leendő édesanyának, akinél a Down-kór lehetősége felmerül, hogy ne féljen vállalni gyermekét, akit a szíve alatt hord. Nem állítom, hogy nincsenek rossz pillanatok és nehézségek, de a szeretet és összetartozás ereje mindenért kárpótol.
Szeretettel és biztatással: Erika
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
