Sok olyan plasztika van, ami csupa mosollyal ér véget. Bartalos Edit (Dunaszerdahely, 44) egyáltalán nem bánta meg, hogy 8 évvel ezelőtt kés alá feküdt. A műtétet az Új Nő szponzorálta. Milyen az élet a nagy átalakítás után? – kérdeztük tőle.
Edit nyolc évvel ezelőtt vett részt az Új Nő által meghirdetett nagy alakításban, ami azt jelentette, hogy az akkor 36 éves, kétgyermekes anyuka alig néhány hét leforgása alatt gusztusos keblekkel távozhatott a plasztikai sebészetről.
Bartalos Edit
– Mindig kicsi volt a mellem, és persze én is nagyobbra vágytam, mint minden nő... – kezdi. – Alacsony vagyok, filigrán alkat. A szülések után áldásnak bizonyult a kis mell, mert sokáig tudtam szoptatni, míg a nagy mellű barátnőimnek nem ment. Utána azonban a mellem elvesztette a feszességét, és már egyáltalán nem voltam kibékülve a testemmel. Sokat is edzettem, s attól is csak fogy a mell. Spóroltam a mellnagyobbításra, de valahogy nem bírtam rászánni magam... Aztán elolvastam az Új Nő felhívását, hogy vállalkozót keresnek a „nagy alakításra”, és a gyermekes anyukák előnyt élveznek. Nagy bátran jelentkeztem, és hamar kiválasztottak, mert megfeleltem a kritériumoknak.
– Tudtad, mi vár rád?
– Én akkor már minden szakirodalmat elolvastam, tisztában voltam a kockázattal: hogy a test nem mindig fogadja be a szilikont, betokosodhat, bekeményedhet. Végül Siska doktor úr (dr. Peter Siska végezte a műtétet – a szerk.megj.) a könnycsepp formájú, 300 ml-es betétet ajánlotta, figyelembe véve mellkasi adottságaimat. A javaslattal rögtön kiegyeztem. Tisztában voltam vele, hogy ő jobban tudja, mint én, hogy mit akarok, hiszen már sok-sok száz mellműtétet elvégzett. A műtét előtti kivizsgálásokon mindent rendben találtak. Egyedül a műtőtől féltem. Emlékszem, a műtét napján tél volt, rideg idő, s mikor beértünk a klinikára, szívem szerint kirohantam volna...
Az első hét nehéz volt, szörnyen fájt a hátam. Négy hétig tartott a felépülés, és arról is le kellett mondanom, hogy a hasamon aludjak... Ám semmi nem számított, állandóan csak az járt a fejemben, hogy végre van mellem! Igaz, utána a ruhák teljesen máshogy álltak rajtam. Kicsit fura volt, mert volt olyan ruhám, amit nem tudtam felvenni, mert erősített. Hozzá kellett szoknom az új testemhez. Az új énemhez.
– Jársz ellenőrzésre?
– Igen, szigorúan minden évben. Ez fontos! Az implantátumot lassan ki kell cserélni, a csere 10-15 év után javallott. Nálam még szerencsére minden rendben van. Természetesen a mellem a nyolc év alatt sokat változott, puhább lett, kicsit megereszkedett. Természetesebbnek hat, de ennek örülök is! Ne gondoljuk azt, hogy a szilikonra nem hat a gravitáció, és feszes marad örökké! Változunk – bölcselkedik Edit, majd viccesen megjegyzi, hogy nyolc évvel ezelőtt ismerősei úgy vélték, a mellműtét majd biztosan megváltoztatja az életét. Ám minden maradt a régiben, csak az önbecsülése izmosodott meg.
– Az is fontos, hogy az embernek legyen egy szerető családja, amely támogatja – mondja végül. – A gyerekek és a férjem velem együtt szorítottak, a doktor úr pedig megjegyezte, hogy igazi „de luxe” mellet kaptam!
- A mellnagyobbítás során az implantátumot egy rövid metszésen át helyezik be. A vágás lehet a hónaljredőben, a bimbóudvar szélén, valamint a mell alatti áthajlási redőben. A mellimplantátumot a mellmirigy alá – vagy még mélyebbre, a mellizom alá – ültetik be. Akinek, úgymond, „nincs melle”, annak izom alá ültetik be, ami sokkal jobban fáj.
- Vigyázat! 10-15 évenként ajánlják az implantátumcserét. Ez azt jelenti, hogy az a lány, aki a húszas éveiben a műtét mellett dönt, még legalább négyszer fog élete során kés alá feküdni. (Altatásban!) Ezért az orvosok a szülések után javasolják a műtétet. Fontos a rendszeres ultrahangos ellenőrzés, amivel kiszűrhető a tokzsugorodás.
- Nem az a gond, hogy az implantátum körül idővel tok keletkezik – minden beültetett idegen anyag esetében ez történik. Kórosnak az számít, ha ez a tok megkeményedik és elvastagodik. Ilyenkor azonnal el kell távolítani az implantátumot.
