Amikor meghalljuk, hogy valaki sportolófeleség, hajlamosak vagyunk luxuséletre és kiváltságokra gondolni.
Zsuzsa (36) és Buchinger „Buki“ Iván 16 éve alkotnak egy párt. A magyarok a Fuss, család, fuss! vetélkedőből ismerik őket, a csehek és a szlovákok a ketrecharcos Bukiért rajonganak.
– Mindketten Bősről származtok. Régóta ismeritek egymást?
– Igen. Sőt, a testvérem is birkózó volt, és kislány koromban én is birkóztam. Bősön ennek hagyománya van, mindenki ezt a sportot űzi. Iván még amatőr volt, mikor egy pár lettünk. Aztán egyik verseny követte a másikat, beindult a szekér, s Iván nemsokára profi lett.
– Ezután hogy alakult a kapcsolatotok? Te hol dolgoztál?
– Én egyrészt mentőztem, illetve a dunaszerdahelyi egészségügyi középiskolában tanítottam. Iván egy szállítmányozási cégnél dolgozott, műszakozott. A fiunk születése után áttörés következett be a karrierjében. Leszerződött egy német klubhoz, Frankfurtba. Feladta az itteni munkáját, s onnantól kezdve foglalkozásszerűen birkózott. Otthon épp elkezdődött a közös családi házunk építése, mikor kiköltözött Németországba. Ivus alig egyhetes baba volt, még a szüleimnél laktunk, így anyum segített.
– Gyakran meglátogattátok Ivánt Frankfurtban?
– Én fél év után visszamentem dolgozni, mert a házat be akartuk fejezni. Egy pici babával és két munkahellyel a tarsolyomban nemigen sikerült kiutazni hozzá. Később pedig az iskolai szünetekhez kellett alkalmazkodni. A mentőszolgálatot, bár közel állt a szívemhez, egy idő után fel kellett adnom. Nem győztem, hisz alig hazaértem a tanításból, már indulhattam is az esti szolgálatra.
Az MMA – azaz mixed martial arts – vegyes harcművészet, ismertebb nevén ketrecharc. A pontos szabályok szervezetenként változnak, ami biztos: két ember küzd, vannak súlycsoportok és menetek.
– Megterhelő volt Iván számára, hogy távol élt az otthonától?
– Iván sportkarrierje sok lemondással járt. Az első évben szinte alig volt otthon. Az elején tetszett neki a klub, később már nagyon egyedül érezte magát. Csak külföldiek voltak körülötte, akikkel nem beszélt egy nyelvet. Az edzések pedig kőkemények voltak. Klubja ugyan német volt, de ő egy orosz szervezet színeiben küzdött.
– Figyelemmel kísérted a versenyeket?
– Sosem tudtam végignézni az élő közvetítést. Évekig egészségügyi dolgozó voltam, tisztában voltam vele, mennyi rizikót vállal fel minden egyes alkalommal, mikor belép a ketrecbe. Mert az MMA bizony ketrecharc a javából, ahol az ellenfelek néha véresre verik egymást. A sors fintora, hogy a kis Ivus ma a legnagyobb drukkere.
– A hét évével felfogja, hogy apuka életveszélyben van?
– Edzés közben mindig ott van vele a tornateremben. Ma már csak őmiatta kapcsoljuk be a tévét, mikor Ivánnak meccse van. A prágai gála közvetítése alatt játszott, ám menten lecövekelt, mikor az apja színre lépett.
– Látja, mikor az apukája ütést kap?
– Iván arca egy lengyelországi összecsapás után felismerhetetlenné torzult. Ivus akkor sem ijedt meg tőle. Elfogadta, hogy apa néha így néz ki.
– Ha megsérül, és te épp ott vagy, ellátod a sebeit?
– Az elején le akartam beszélni őt a ketrecharcról, de nem sikerült. 16 éve vagyunk együtt, mára megszoktam, hogy Iván ott van ketrecben. A verseny előtt mindig aláír egy nyilatkozatot, hogy baleset esetén minden felelősség őt terheli. Ha baj van, ott vagyok mellette, a legtöbbször én kísérem orvoshoz. Tavaly volt egy komoly vállműtétje, a térdével is bajlódott.
Az MMA küzdők felszerelése a következő: rövidnadrág, nyitott ujjú kesztyű, fogvédő, szuszpenzor. Cipő nincs. Nem szabad olyan veszélyes dolgokat csinálni, mint például szemkinyomás, torokra ütés, földön fekvő ellenfél fejére rúgás, gerincre vagy tarkóra ütés, s a többi. Ezeken kívül viszont lehet ütni, rúgni, birkózó fogásokat alkalmazni.
– Hogyan vészeltétek át a koronavírust?
– A világjárvány miatt nem volt mérkőzése. A lezárások alatt otthon, illetve kint, a természetben edzett. Egy ketrecharcos nem állhat meg! Ivus most lett iskolás, elsősként online oktatásban részesült, én szintén otthonról oktattam. A vírust egyébként mindketten elkaptuk, de szerencsésen átvészeltük. Időközben Iván átigazolt egy másik szervezethez, az Oktagonhoz, és most a nagyszombati Spartakus a klubja. Idén februárban a 70 kg-os súlycsoportban volt egy címmérkőzése, és nyert. Most egy másik súlycsoportban, a 66 kg-osok között, a pehelysúlyban készül megmérettetésre.
– Gondolom, örülsz! Végre otthon van.
– A hét év Frankfurtban elég volt, megelégeltük a kétlaki életet. Míg a szüleimnél laktunk, sokkal könnyebb volt. Aztán magunkra maradtunk a nagy házban, Iván hazajött egy hónapra, és már ment is vissza. Ivus folyamatosan az apját kereste a házban, minden zajra felrebbent. Ma már tudja, hogy apa hosszabb-rövidebb időre elmegy.
– Mi történik, mikor veszít?
– Szerencsére nem sokszor veszített. Mikor a sérülése miatt nem tudott edzeni, éjszakákon át nem aludt. A ketrecharc nem méznyalás. Azt szoktam mondani, hogy az MMA olyan, mintha egy hullámvasúton ülnénk, a sportág körül rengeteg a kérdőjel. Ha Iván veszít, vagy csak pontozással nyer, könnyen ejthetik. Hiába szerződött le öt meccsre, a szervező nem tart rá igényt a továbbiakban. A maximumot várják tőle, márpedig az ember nem csak győzelemre van kalibrálva. Ha Ivánnak rossz napja van, néha egész nap nem beszél. Az elején aggódtam miatta, most már tudom, hogy nincs olyan nagy baj!
Ű
Buchinger ,,Buki" Iván
– Meddig lehet ezt foglalkozásszerűen űzni?
– Én mindig azt hittem, hogy csak 35 éves korig. Ám Iván többel számol. A műtétek után nem edzett, majd mikor elkezdte, kezdődött az „itt fáj, ott fáj”. Szerintem a sérülések miatt fejezik be a többiek is. A test nem felejt.
– Ő is gondol ilyesmire?
– Igen. Komoly fizikai megterhelést jelent a szervezet számára, mikor egy versenyző fogyaszt – Iván alapsúlya egyébként 80 kg. A verseny előtt heti hét napot edz. Általában naponta kétszer, némelyik edzése egyórás, némelyik kettő. Van, hogy technikát tanul, néha súlyt emel. A fogyasztást már otthon elkezdi, és a klubban fejezi be.
– Az ő diétája mennyire hat a család többi tagjára?
– Nincs kedvem kétfelé főzni, így mi is vele diétázunk. Mikor nincs fogyókúrán, akkor mindenevők vagyunk.
– Mi a tervetek, ha majd befejezi a versenyzést?
– Szerintem edző lesz. Ivánt hatévesen az apukája íratta be birkózásra. A ketrecharcba véletlenül csöppent bele: a sógor lesérült, Iván pedig beugrott helyette...
A családban jelen van a küzdőszellem. Egyedül anyukája mondogatja, aki szintén nővérke, hogy fejezze be már végre. Ő is aggódik érte.
– Párként hogy élitek meg ezeket a küzdelmes éveket?
– A kapcsolatunkban van munka bőven. Mérkőzés után indul a nagy roham. Mindenki Ivánt keresi, egyre-másra kapja a rajongói leveleket. Nekem pedig le kell nyelni a békát. Nem állítom, hogy Ivánnak könnyű, mert neki meg a földön kell maradnia, nem szállhat el. Nálunk, otthon egy cipőben jár a tolerancia és a bizalom.
– Családbővítést terveztek?
– Igen, novemberben érkezik a kistestó. Kislány lesz. Ivus már nagyon régóta szeretett volna testvért, így nagy a boldogság. Az esküvőt a korona miatt elhalasztottuk. Kivárjuk vele a jobb időket.
– Szerepeltetek a tévében, a Fuss, család, fuss! játékban. A legsportosabb család címért küzdöttetek, és nyertetek...
– Igen, az ilyesmi dob az ismertségen. A Csallóközben sokan szeretnek minket. Ivánt lépten-nyomon leszólítják, de ő Csehországban, illetve a szlovák közösség előtt is ismert arc. Az egész családos verseny alatt nem láthattam a fiamat, amit nagyon megszenvedtem. Megesett már, hogy felismerték: „Biztosan ő a kis Buki!” – mert az apja miniatűr változata. A versenyben egyébként négyen küzdöttünk, Iván testvére és a párja alkotta a csapat másik felét.
Zsuzsa és kisfia, Ivus
– Ezek szerint ti egy ízig-vérig sportos család vagytok.
– Nagyon. Lételemünk a mozgás. Nyugodt nyár elé nézünk. Ivus azelőtt egyik táborból a másikba ment, nem jelent neki gondot az idegen közeg. Most is készül. Tervezünk pár kisebb kirándulást a környékre, amúgy otthon leszünk. Így élünk mi hárman, mikor nincs harci játék.
