Amedeo Clemente Modigliani 1884-ben született az olaszországi Leghornban, egy elszegényedett zsidó család negyedik gyermekeként. Gyenge egészségét a tuberkulózis ásta alá. A kis Amedeót lenyűgözték az itáliai reneszánsz festők alkotásai. Először a firenzei, majd pedig a velencei művészeti akadémia tanáraitól igyekezett elsajátítani a festészet rejtelmeit. És Velence volt az a város, amelyik elindította a lejtőn.
Itt vált örökre a hasis és a kokain rabjává – sajnos, gyenge jellem volt. 1906-ban átköltözött Párizsba, ahol a parázs tekintetű, jóképű Modigliani hamarosan a társaság középpontjává vált. Törzshelyén, a Rotonde kávéház teraszán órákon át szavalta Dante Isteni színjátékát – máskor részegen meztelenre vetkőzött. Megesett, hogy bikaként hergelte nagy vetélytársát, Picassót, majd remegő kézzel, egy pohár konyakért lerajzolta a kávéházi vendégeket...
Jeanne Hebuterne, sitzend (1918) (© Merzbacher Kunststiftung)
Minden pénzét szenvedélyeire költötte. Ócska matracon aludt, miközben patkányok és csótányok szaladgáltak a csikkek és borosüvegek közt. Néha napokig koplalt, vászonra sem tellett neki, és ilyenkor a már kész kép hátuljára festett, vagy az építkezésekről lopott kövekből faragott szobrot. Akkor lett csak jobb az élete, mikor megismerkedett a különc angol költőnővel, Beatrice Hastingsszel. A nő szerelemtől elvakultan eltartotta, míg a drogoktól elkábult festő ki nem dobta az ablakon. Montmartre utcái továbbra is a nőügyeitől voltak hangosak. Modelljeinek csak „a testét” akarta ábrázolni.
Az igazi fordulatot az 1916-os év hozta, amikor Modigliani megismerkedett a lengyel költővel, Leopold Zborowskival, aki „híres művészt” akart faragni a barátjából. Nap mint nap megrendelők, vásárlók után kajtatott, s közben igyekezett megszabadítani a festőt démonaitól. De ez csak az ártatlan, gyönyörű Jeanne Hébuterne-nak sikerült!
A lány tiszta szerelme megtisztulásként hatott a festőre. A lány katolikus, jómódú szülei hallani sem akartak a „zsidó senkiről”.
Az ülő Jeanne Hébuterne szemből
Modigliani ritkán festette meg a modellek szemét. Egyszer azt mondta Jeanne-nek, amikor ennek miértjére rákérdezett: „Majd akkor festem meg a szemed, ha már ismerem a lelkedet.” Élete utolsó festményén ábrázolta így. A képen a festő bemutatja a lány tökéletlenségét is, kicsi tokáját, de úgy, hogy közben nem sérti meg a klasszikus szépség jelentését. A kép 2006-ban a Sotheby’s árve-résén 31,370 millió dollárért cserélt gazdát.
Közben megnyitották első önálló kiállítását, amelyet a hatóság szeméremsértés miatt bezáratott. ( A hagyományoktól eltérően ábrázolni merte a modellek szeméremszőrzetét.) Modigliani nem sokkal ez után, egy októberi estén, hallucinációi hatására a Szajnába ugrott. Súlyosan megbetegedett. Miután felépült, a Côte d‘ Azurra utazott pihenni Jeanne-nel. Hónapokon át élt „tisztán”, de a munka visszaszólította Párizsba, ahol folytatta az „önsorsrontást”. Amikor Jeanne ismét áldott állapotba került, benevezett a Szalon egyik versenyére, ahol ötezer frank volt a fődíj. Jeanne és a kislányuk, Giovanna adtak erőt neki, így a határidő reggelére elkészült a képpel.
Modigliani portréja 1918-ból (ismeretlen szerző)
A képet Modigliani Zborowski gondjaira bízta, jómaga pedig a városházára indult, hogy hivatalosan is elismerje Jeanne-t feleségének. Miután átvette a házassági levelet, nem bírt ellenállni a kísértésnek, és betért egy kocsmába. Nagyjából akkor támolyogott ki, amikor megnyitották élete egyik legfontosabb kiállítását. Nélküle! Ráadásul két „ivócimborája” megtámadta.
Miközben pár utcával odébb mindenki őt, a verseny győztesét ünnepelte – Modigliani kábán, vérbe fagyva feküdt a hóban.
Mire hazavergődött, teljesen átfázott. Jeanne napokig ült az eszméletlen szerelme ágya mellett, de orvost nem hívott. Félt, elszakítják tőle. Pár nappal később, amikor a barátok rájuk találtak, már hiába vitték be a kórházba. 35 év adatott meg neki csupán. Jeanne képtelen volt elviselni halálát: másnap, kilenc hónapos magzatával szíve alatt kiugrott szülei ötödik emeleti lakásából. Külön sírba temették őket. A szülők szíve azonban tíz évvel később megenyhült, és közös sírba helyeztették őket.
