Nagyanyám udvarán mindig a kiscsibékkel játszottunk. Még most is érzem a tenyeremben, ahogy kapargatnak apró lábacskáikkal, érzem kis szívük dobbanását, selymes, pihés testüket...
Azóta – majd negyven éve – nem tartottam a kezemben kiscsibét, csak most, Ildikó tanyasi udvarán, Kulcsodon. Régen minden falusi portán természetes volt a tyúk, a kacsa és az egyéb szárnyas jószág, nem beszélve a disznóról. A gazdasszonyoknak eszükbe sem jutott másból főzni a vasárnapi aranyló tyúkhúslevest, mint az előző nap még vígan kapirgáló tyúkocskából. Minden van, ha tojás van az éléskamrában – tartja a mondás. Erről beszélgetünk a kulcsodi Halgas Ildikóval.
Közben megcsodálom az „ameddig a szem ellát“ nagyságú, gondozott veteményest, az éppen letermő meggyfát... A tyúkok észlelik jelenlétünket, sietnek felénk, hátha dob nekik valami magot a gazdasszony.
– Nálunk mindig is volt állattartás – kezdi Ildikó. – Ha kinézünk a nagy udvarra, látni lehet a négy egymás melletti udvart – az egész a mi családunké. 16-17 ember lakott jól a tejből, a húsból, köztük ott volt a hét unoka. Majd tizenkét évvel ezelőtt hirtelen meghalt az édesapám. Addig ő etette, gondozta az állatokat... A teheneket viszont az édesanyám fejte reggel és este, minden áldott nap. Édesapám éppen akkor távozott, amikor a tehenek vemhesek voltak, és a legtöbb munka várt ránk. Ezután özvegy édesanyám már nem is vállalt annyi állatot. Disznók voltak csak, és megmaradt a nagy tyúkház. Ám 40-45 tyúkunk mindig volt a tyúkházban! Ugye, kora tavasszal kikelnek a kiscsibék...
Halgas Ildikó
– A kotlós teste felforrósodik, elhagyja a tojástermelést, megül, mi pedig alá rakjuk a tojásokat. Így történik ez az idők kezdete óta! A háziasszony odafigyel, milyen tojást rak a kotlós alá. Kiválogatja, hogy ne legyen túl nagy, de túl kicsi se. Túl hegyes se legyen, mert abból a kiscsirke nehezen bújik ki. Mikor a kiscsibék kikelnek a tojásból, kicsit nedvesek, de a kotlós alatt megszáradnak. Utána szedem csak ki őket a dobozba. Sohasem kelnek ki egyszerre, az egyik nap kettő, a másik nap három és így tovább. Ezért kell mindig odafigyelni. Olyan is előfordul, hogy „loppal” vannak kiscsibék.
Ez azt jelenti, amikor a tyúk eltűnik, máshol megtojja a tojásokat, megüli, és három hét múlva már a kiscsibékkel jön elő. Pár éve a szomszéd fiatalember szólt, hogy az udvarában van a tyúkom, és úgy hallja, vannak kiscsibék is...
A kakas a tyúkudvar királya!
– 14 darab tyúkra lehet számolni egy kakast, de anyukám mindig kevesebb, de eleven, életerős „kokast“ választott ki: attól aztán lehetett jó szaporulatot várni. Sok kakast nem érdemes tartani, mert akkor megy a harc, elhajtják a gyengébbet. Jobb a békesség. Édesanyám két éve halt meg, az ő udvarában vannak a tyúkok. Én lakom a legközelebb – így rám maradt a tyúkudvar gondozása. Reggel kiengedem őket, adok nekik enni-inni, aztán munkába megyek. (A testvérem patikájában dolgozom.) Mikor kiscsibék vannak, akkor több a munka: a legkisebbek egy ládában vannak, a nagyobbakat meg csibedróttal elkerítjük. Ha kinőtték a ládát és a drótot, mehetnek a többiek közé. Addigra már elhagyja őket az anyjuk, és újból elkezd tojni...
Az igazi buli fűnyírás után van, mert akkor a tyúkok megkapják a zöldet...
– Úgy tartják, hogy az a jó tyúk, amelyik minél tovább van a csibéivel. A tyúkoknak srótot adunk meg zöldet. Sokan nem is tudják már, milyen a srót. Kukorica, búza és árpa keveréke. Ezt kapnak a kiscsibék is. Édesanyám anno tojást szokott főzni, azt lereszelte, és rizst is adott hozzá, amit nem főzött meg. A felnőtt tyúkok is kapnak srótot, de ők inkább a zöldön nőnek.
A gazt is elcsipegetik, de az igazi buli a tyúkudvaron zajlik, mikor fűnyírás van, mert utána megkapják a zöldet. Ettől szép, élénk színű ám a házi tojás sárgája! A háziasszonyok is örülnek, mert szebb tőle a tészta... Hiába, a házi tojással készült süteménynek nincs párja!
– És ha tojás van, minden van! A kisebb tojásokat megfőzöm a kiscsibéknek, attól gyorsabban nőnek. Így már karácsonyra tojnak... Persze, egy idő után kiöregednek a tyúkok. Naponta 18-20 tojást adnak, ha nagyon meleg az idő, akkor azért visszaesik a szám; de nekünk ez elég. Mikor a csibe elkezd tojni, akkor már jérce – és még kicsik a tojásai... Amikor kiöregedik egy tyúk, akkor meg érdes lesz a tojás felülete. Elmondok egy trükköt, amit még az anyukámtól tanultam.
– Ha behozok egy tojást, s nem tudom, mennyire régi, de gyanús, mindig langyos vízbe teszem. Ha lesüllyed az aljára, akkor még jó. Vagy megrázom, és ha löttyenést hallok, akkor az a tojás rossz, ki kell dobni. És sose mossuk meg a tojást, mert akkor gyorsabban romlik!
