Július elején Párizsban csaknem megtriplázódik az egy négyzetméterre jutó divatkritikusok száma: ilyenkor kerül megrendezésre a Haute Couture Divathét, vagyis bemutatják a párizsi szabászat magasiskolájának legszebb darabjait.
A pandémia után oly rég látott pompájában tért vissza a divathetek császárnője, a Haute Couture Divathét! Az eseményt idén július 4-e és 7-e között tartották – a híres francia márkák itt mutatták be az év őszi szezonjára tervezett exkluzív ruhakollekciókat.
(© AP Photo / Lewis Joly)
A haute couture francia kifejezés. Szó szerinti fordításban „magas színvonalú ruhakészítés” a jelentése, mely főleg a méregdrága, egyedi divatcikkek gyártására vonatkozik.
Ezek a mesés ruhaköltemények uralják majd a következő hónapok vörös szőnyeges eseményeit, illetve egy roppant szűk elit számára ezek a mérvadóak az alkalmi ruhák tekintetében. Köztudott, hogy a Haute Couture Divathéten bemutatott kollekciók nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, mindössze a márka exkluzivitását erősítik: archívumokban és múzeumokban végzik.
A haute couture darabok a mai napig kézzel készülnek, kivételt csupán az olyan részletek képeznek, amelyekhez elengedhetetlenek korunk technikai vívmányai.
Állítólag nem elég szupergazdagnak lenni ahhoz, hogy valakinek egy neves márka méretre készítse el az áhított ruhát: egy haute couture megrendelőnek többgenerációs törzsvásárlónak kell lennie. Mi sem bizonyítja jobban ezen darabok kivételességét, mint az, hogy a több száz órán át kézzel készített ruhákat gyakran olyan drágakövek, gyémántok vagy az igazgyöngyök díszítik, amelyek már önmagukban is elérhetetlenek a többség számára.
Iris Van Herpen kollekciói ugyan nem klasszikus értelemben vett haute couture csodák, hanem a szabászat és a technika káprázatos ötvözetei, melyekből már-már műalkotások születnek.
(© Daniele Oberrauch / Gorunway.com)
A márka idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, és ez alkalomból a holland tervező kollekcióját még inkább az újítás és az innovációk inspirálták. Itt meg kell jegyeznem, hogy az Iris Van Herpen márka az elsők között építette be kollekciói készítésébe a 3D-nyomtatást, még 2009-ben.
„A kollekció nagyon jövőorientált, a poszthumanizmus, az átalakuló identitások, a metaverzum, a hiperrealitás ihlette, ahol a digitális valóság és a fizikai valóság megkülönböztethetetlenné válik” – nyilatkozta a tervező.
Van Herpen bonyolult ruháinak egyes részei nem mellesleg biológiailag lebomló anyagokból készültek, mint például a nyersselyemmel kevert banánlevél.
(© Johanna Geron / Reuters)
Kanyarodjunk vissza a klasszikus mesterművekhez, melyekről mi, egyszerű szemlélők csak álmodozhatunk. Giorgio Armani nem aprózta el az haute couture visszatérését: egy 92 (!) darabból álló kollekciót tervezett az Armani Privé vonalának.
Lélegzetelállító a tervező olasz eleganciájának keveredése a párizsi sikkel, így – bármennyire is meghökkentő egy 92 darabos kollekció – sokadjára varázsolnak el bennünket a lookbook-fotók. Ugyan Armani a klasszikus eleganciájáról ismert, most ő is beállt a sorba, s új gyűjteménye főleg napjaink trendszínére, a pinkre épül. (Ezt a kékek, lilák és az örök fekete egészítik ki.)
A kollekciót a két világháború közötti éjszakai élet csillogása inspirálta, mely leheletnyi art deco hangulattal keveredik.
És hogy a dizájner mennyire zseniálisan keveri a stílusokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy-egy fazon szabásvonalán a nyolcvanas évek stílusjegyei köszönnek vissza.
Pár éve robbant a bomba, hogy Daniel Roseberry kreatív vezetésével felélesztik Elsa Schiaparelli 1927-ben alapított márkáját. Figyelembe véve, hogy egy klímakatasztrófa szélén táncolunk, nem éreztem szükségét egy sokadik művészi márkának, később mégis az egyik nagy kedvencemmé vált.
(© Filippo Fior / Gorunway.com)
Többek között azért is, mert a divatház kreatív vezetője nemcsak bátran nyúl a márka esszenciájához, hanem mert formabontó módon mégis a mai kor szelleméhez igazodva alkotja a Schiaparelli kollekciókat. Nem mellesleg a művészi haute couture vonal tervezéseit – ugyan leegyszerűsítve, de – szinte mindig beépíti a márka ready-to-wear (franciául prêt-à-porter: tömegek számára készített, elérhető árú – a szerk. megj.) kollekcióiba is.
Roseberry szintén a nyolcvanas évek sziluettjeiből inspirálódott, ami újabban egyre inkább szervezi a mai divat alapját.
Ha haute couture, akkor Chanel és Dior!
Hiába vagyok elfogult, sőt a Galliano vezette Dior-éra máig a kedvencem, valahogy Maria Grazia Chiuri alkotásai mindig hagynak bennem némi hiányérzetet. Vallom, hogy az olasz divattervező napjaink egyik legmeghatározóbb alkotója, mégis minden egyes Dior kollekciója inkább Valentinóra hajaz. (2008 és 2015 között ugyanis Chiuri vezette a Valentino divatházat Pierpaolo Piccio társaként.)
Új kollekciójában nagy hangsúlyt kapott a 3D és a patchwork-hímzések is, amelyek ugyan káprázatosak, de meglátásom szerint valahogy mégsem érződik a kollekción a francia divatház esszenciája.
(© Courtesy of Chanel Press Office)
Hasonló hiányérzetem van az új Chanel kollekció láttán is, amely már-már egy unalmas, 45 darabból álló haute couture kollekció. Virginie Viard kollekciója nem bővelkedett látványos ruhakialakításokban, inkább hol a néhai Karl Lagerfeld darabjai elevenedtek meg, hol pedig az alapító Coco Chanel lassan évszázados ikonikus sziluettjei tértek vissza a Chanel 2022-es őszi kifutójára.
Úgy érzem, ideje egy ellenpéldának is: jöjjön a Balenciaga 51. haute couture kollekciója! A bemutatónak a Balenciaga főhadiszállása adott otthont, ahol a már megszokott fétisruhák és nadrágcsizmák mellett egy igazi sztárparádé bontakozott ki: kifutóra lépett ugyanis Dua Lipa, Nicole Kidman, Naomi Campbell és nem utolsósorban Kim Kardashian, aki a márka kreatív vezetőjének, Demna Gvasaliának múzsája is egyben.
(© Courtesy of Balenciaga)
Gvasalia látásmódja szerint a celebritás alkata a tökéletes test, ami talán a testpozitív mozgalmak fénykorában nem vet túl jó fényt a tervezőre. Ennek ellenére a szűkre szabott fazonok és a szorosan tapadó darabok nemcsak a ready-to-wear kollekciók alapjai, hanem a márka exkluzív gyűjteményét is ezek határozzák meg. Természetesen a kollekció bővelkedik szebbnél szebb estélyikben, a záró modell pedig akár egy kézzel hímzett menyasszonyi ruha is lehetne.
Végezetül jöjjön egy klasszikus szerelemkollekció! Jean Paul Gaultier mára felhagyott a tervezéssel, és márkájának haute couture kollekcióit is vendégtervezők álmodják meg. A brand 2022-es őszi gyűjteményének elkészítésére Gaultier Olivier Rousteinget, a Balmain divatház kreatív igazgatóját kérte fel, aki örömmel vállalta a feladatot, ugyanis számára Gaultier igazi példakép.
(© Peter White / Getty Images)
Nagy hatással voltak Rousteingre Gaultier korai alkotásai, így főleg ezek a darabok inspirálták a mostani haute couture kollekciót. Így történt az is, hogy Madonna 1982-es amfAR-gálán viselt ikonikus darabjának modern kori mása 2022-ben Kim Kardashianon tért vissza, ellenben Rousteing nem hagyta szabadon Kardashian mellét, hanem szoborszerű panelek takarták azt, ami több kollekciós darabon is visszatérő elem volt.
A gyűjtemény fő darabja pedig a Le Male parfüm üvege inspirálta ruha volt, ami biztosan számtalan magazin hasábjáról fog visszaköszönni a közeljövőben.
(© Johanna Geron / Reuters)
Hiába imádom a haute couture darabok művészi jellegét, a kollekciók láttán egyre inkább az az érzésem, hogy ez a fajta flancolás sok veszéllyel fenyeget. Egy olyan világban, ahol csaknem két évre mindent megbénított a pandémia (és nem kizárt, hogy hamarosan újabb kihívásokkal kell majd megküzdenie az emberiségnek), lehet, hogy egy ennyire sok pénzbe kerülő esemény nem több mint rongyrázás.
Bár azt meg kell jegyeznem, hogy a világjárvány ideje alatt a luxusmárkák még inkább megerősödtek. A kisebb fast fashion brandek voltak azok, amelyek a járvány áldozatául estek, és kénytelenek voltak csődöt jelenteni…
Nem elképzelhetetlen, hogy a haute couture, vagyis a méretre készített luxustermékek jelentik a divat jövőjét, és a piacról ezen luxusmárkák „olcsóbb” kollekciói szorulnak majd ki. Ugyanis, sajnos, ezek a kollekciók is hatalmas túltermeléssel készülnek, ahogy a fast fashion darabok is, amelyek nagymértékben elősegítik a klímakatasztrófa eljövetelét.
S talán éppen ezért érzem (nem kicsit) rosszul magam a Valentino 104 vagy az Armani Privé 92 darabos kollekciói láttán. Hiszen ezek a műalkotások hiába káprázatosak: elkészítésük felesleges pénzkidobás pusztán azért, hogy néhány év múlva egy-egy archívumban porosodjanak.
