A női szexualitást még egyik kor sem tudta a helyén kezelni. A régi idők kettős morálja például azt diktálta, hogy a férfinak e téren többet szabad, a nőnek pedig nem lehet a házasság előtt ágybéli tapasztalata.
Mert hogyan is volt a múltban? A férfinak a lányért meg kellett küzdenie, utána a családot el kellett tartania, a nő tehát nem adta olcsón magát. Hisz nem tanulhatott, dolgozhatott; a támaszt egész életében a férje jelentette neki.
A legvonzóbb és leggazdagabb lányok mentek először férjhez, vagyon házasodott a vagyonhoz – a házasság elsősorban üzlet volt. A társadalom így volt berendezve. Ha a férfi rendszeres szexhez akart jutni, kénytelen volt megházasodni. A fogamzásgátlók feltalálásával ennek vége lett – a női test bizonyos értelemben elértéktelenedett.
Nem romantikázunk
A világ rohan, a lányok nem várhatják, hogy a fiú beleszeret a lelki szépségükbe, de a szeméremnek sincs értéke. Nem divat romantikusnak lenni, hónapokig vágyakozni valaki után – a férfiak igénytelenebbek lettek. Nem akarnak pedálozni, megküzdeni a legjobb és legszebb lányért – a könnyen kaphatót keresik. Ha a lány nem mond másodjára, harmadjára igent, továbbállnak. „Van másik!” A kevésbé jó is megteszi, nem akarnak várni.
A nőért fizetni kell! Régen sem volt rendben a nő-férfi viszony. Tolsztoj a Kreutzer-szonátában egy torz tükrön keresztül nézve írta meg a helyzet ellentmondásosságát.
Erotizált világ
A lányok azzal szembesülnek nap mint nap, hogy az a lány sikeres, az kap lájkokat, aki kiteszi a mellét, felpumpálja a száját – a szerény lányokra nem figyel senki. Körülöttünk az egész világ, a fizikai tér is (vegyük csak a félmeztelen reklámokat) túl van erotizálva.
Nem csoda, ha sok mai lány mindent ezen keresztül néz, s úgy érzi, nincs más piac. Itt kell kivívni a helyét, itt kell valami státuszra szert tenni. A lány tehát bulizik, iszik és szexel. A legfontosabb, hogy jó szexuális élete legyen. Ez óriási nyomást jelent, a lányok úgy érzik, vesztesek lesznek, ha nem mondanak igent a fiúk követelőzésére.
