A Bottka farmon jártunk, ahol a gazda, Bottka Pál vezetett körbe minket.
Milyen módszereket alkalmaznak a gazdaságban?
Ásni vagy nem ásni?
Bottkáék még a kilencvenes években elkezdték a ma igen divatos minimalizációt, hogy ne legyen szántva, feleslegesen forgatva a föld, maradjon meg a mikrobiomja, maradjanak meg benne a hasznos mikroorganizmusok. Aztán 20 év után csendesen felszántották a földeket. Mert ha esik az eső, a kemény talaj nem szívja fel a vizet. A gyökerek sem tudnak a kemény talajban mélyre hatolni. Az első levendulát még úgy ültették, hogy fúróval fúrtak neki lyukat. Csak úgy porzott a föld: és az a levendula a mai napig kínlódik. Ahol lazították a talajt, szántották, ott sokkal jobban érzi magát a növény.
Nem kellenek az állatok?
Mondják a mai okosok. Nem kellenek az állatok, de azért a talajt trágyázzuk biotrágyával. S mégis honnan lenne ez a biotrágya? Régen a farmon 100 darab francia charolais tehén élt, Szlovákia legszebb állománya, hizlalta a szemet.
A gazdaság gyönyörű volt, mert az állatok tartották karban: kilegelték, trágyázták. Össze sem lehet hasonlítani a mostani állapottal. Balga gondolat, hogy hagyjunk mindent a természetre. Nekünk kell okosnak lenni!
Védett varjak és egyebek!
„Vadász vagyok, nagyapám is nagy vadász volt. Nemrégen a három helyi nagygazda összefogott, és már a mi felügyeletünk alatt van a terület. Rengeteg állat megtalálható itt: muflon, őz, vaddisznó, szarvas, vadnyúl. Én nem megyek ki a puskával, de néha muszáj az állományt ritkítani. Az állatok, ha sokan vannak, éhesek... Elvetjük a földbe a kukoricát, kibújik a két kis levélke, és a varjak három óra alatt az egész parcellát lecsupaszítják. Amit meg nem esznek ki a varjak, azt kitúrják a vaddisznók. Ám lehetne ezt úgy is csinálni, hogy tiszteljük a természetet, de besegítünk neki. Vagyis okosan törődünk vele...” – mondja Bottka Pál.
Mindennek megvan a maga szerepe!
Aki földdel foglalkozik, az ismeri ezt az aranyigazságot: minden élőnek szerepe van. Még a gaznak is, hiszen védi a növényeket. Az árok is fontos, mert megáll benne a víz, táplálja a talajt. Amelyik növénynek árnyék kell, az mellé fasort ültetünk. A fasorok lassan nőnek, akár húsz évig is, de javítják a talaj minőségét. A jövőt kell szem előtt tartani: soha nem a mában élni, hanem mindig előre gondolkodni.
A BOTTKA FARMON JÁRTUNK
A levegőbe szagolok. Olyan ismerős az illat! Mi ez? Édeskömény, vagy ahogy nálunk nevezik, fenikel. Három évig terem, aztán ki kell vágni, majd újratelepíteni. Ebből a szempontból minden növény más. Az orvosi zsálya 10-15 évig terem, a rozmaring ugyanúgy. Az útifűt meghagyják magnak... Kakukkfű és cickafark van mellette. Tobzódunk!
Kerti kakukkfű mellett megyünk el, ebből van a széna. A zsálya háromszor-négyszer is nő egy szezon alatt. A második szedés sok növénynél már gyengébb. Lepárlással olaj és gyógynövényes víz készül a Bottka farmon. Olajuk extra tiszta, készítenek keverékeket is reumára, női gondokra, alvásra, köhögésre. Bottkáék a régióért dolgoznak: hogy megismerjük a csodáit, és részesüljünk belőlük!
Bejárásra indulunk, s látjuk a múlt nyomait: régen nagy gazdaság volt itt. Dicső idők – de a mostani illatos csodafarm sem semmi! Bottka Pál büszkén mindent megmutat, a régi magtárt, az istállókat; hatvan ember dolgozott itt, dohányt, dinnyét, fűszerpaprikát termesztettek. Közben leérünk a pincébe: jó pince ez a szép terményért, tartja a hét fokot télen-nyáron. Olyan mesés illat száll a tárolókból (kinyitva persze), hogy az ember beleszédül. Főleg a mentát érezni és a levendulát.
„Levendulából több fajta is van” – kezdi vendéglátónk a körbevezetésünket. „A hibrid levendulának, a lavandinnak a legkámforosabb az illata.”
A kamillára is rácsodálkozom, érdekes módon sötétkék az olaja. Csalánt látok még, körömvirágot, izsópot, édesköményt, oregánót, orvosi zsályát... A rozmaring a belső idegeket nyugtatja. A búzavirág a szemre jó. Borsikafűből is van egy kevés.
– Ismerik ma az emberek ezeknek a növényeknek az áldásos hatását?
– Sokan nem ismerik, tanítani kell az embereket. Ezért járunk piacokra, fesztiválokra.Ugyan vannak hasonló termékek az üzletekben, ám ezek gyengébbek, mint a mi olajaink. A mi levendulaszörpünk nincs festve: gyönyörű, rubinvörös színe van. A levendulának nyugtató hatása van, míg a körömvirágból készült szörp a gyomornak tesz jót.
– Honnan jött az ötlet, hogy gyógynövényekkel foglalkozzanak?
– Az állattenyésztésből nem tudtunk megélni, nem jött ki a matematika. Kitaláltuk, hogy akkor ültetünk csipkebogyót, s ha már lúd, legyen kövér: biominőséget telepítünk 50 hektáron. Ahhoz jött némi levendula, majd valahogy átverekedtük magunkat a bürokrácia dzsungelén: így kezdtük hat éve, éppen a vírus előtt. Ma már termesztünk biobúzát, napraforgót, hajdinát is.
Olvass tovább: A Bottka farmon jártunk
