A focaccia (ejtsd: fokáccsá) – mint minden olasz étel – az egyszerűségében nagyszerű. A lényeg az alapanyagok minőségében rejlik, melyek a magas sikértartalmú kenyérliszt, az élesztő, a hidegen préselt extra szűz olívaolaj és a só. Emellett persze fontos „összetevők” a befektetett idő és energia, na meg az a szeretet, mellyel az ételeket készítjük. Tulajdonképpen ennyi a titok. A végeredmény pedig egy kívül ropogós, illatos, belül foszlós, lágy kelt tészta... Beleharapva mindig azt érzem: az olaszok bizony tudnak élni!
Míg fényképeztük a focacciát, illatozott körülöttünk a rozmaring, az olasz fűszer a tésztán. Mondanom sem kell, felvágtuk, majd jóízűen elfogyasztottuk. Pedig még ebédidő sem volt! Nem baj. A „bikinitestünknek” idén már úgyis annyi, de hát ez a történet nem is arról szól...
Hozzávalók az alaprecepthez:
450 g kenyérliszt
300 ml meleg víz
1 púpozott teáskanál só
olívaolaj
5 g porélesztő (vagy egy friss kocka)
feltét ízlés szerint (például rozmaring, paradicsom, paprika, hagyma, olívabogyó, fenyőmag, fokhagyma, bazsalikom...)
Elkészítés:
Az eredeti ősolasz recept szerint a hozzávalókból összeállított tésztát akár 12-24 óra hosszig is lehet keleszteni. A 24 órás változatnál a hűtőben kell pihentetni, majd legalább három órán át meleg helyen keleszteni. Az éjjel pihentetett tésztával másnap lehet tovább foglalkozni. Az idő mindkét esetben csodát tesz a tészta textúrájával! Vagy választhatjuk a klasszikus kelt tészta készítését, amikor is a meleg vízben felfuttatjuk az élesztőt némi cukor hozzáadásával, s a tésztát addig dagasztjuk, amíg szép sima nem lesz. Ilyen esetben elég egy-másfél óra kelesztés meleg helyen, konyharuhával letakarva.
Amikor aztán kész a kelt tésztánk, végre dolgozhatunk vele. Elegyengetjük az olajjal kikent tepsin (én szívesen használom a sütőpapírt is), s olyan formára igazítjuk, amilyenre csak szeretnénk. Jöhet rá a feltét: rozmaring, paradicsom, paprika, hagyma, olívabogyó, de akár fenyőmag, fokhagyma, bazsalikom is mehet a tésztára.
Kis fantáziával akár cuki képet is varázsolhatunk a tésztánk tetjére – a lényeg, hogy egy kicsit belenyomkodjuk a feltéteket a puha kelt tésztába.
Ezután 2-3 ujjunkkal mélyedéseket csinálunk a tészta felületén, majd ízlés szerint meglocsoljuk olívaolajjal. (Én egy kis olasz fűszerkeveréket is őröltem a tetejére.) Egy konyharuhával lefedve még állni hagyjuk 30 percig, majd betoljuk a 200 fokra előmelegített sütőbe. (Írnak ennél még magasabb hőfokot is, de akkor – ismerve a saját sütőmet – a rozmaringszálak szénné égnének.) 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Hidegen szeleteljük.
Néhány variáció:
- Ha picit kevesebb sót rakunk a tésztába, a tetejét meghinthetjük durva szemű sóval.
- Az élesztőt pici mézzel is felfuttathatjuk, nem kell ragaszkodnunk a cukorhoz.
- A vastag rozmaringszál jól mutat a focaccia tetején, de nem kötelező megenni.
Tippek a lisztválasztáshoz
A focacciához a kenyérliszt az ideális, hiszen valójában ez is egy lepény alakú kenyér. Magasabb a fehérjetartalma, ami a tésztát rugalmassá, könnyűvé teszi. Jó hír a gluténmentes diétát követőknek, hogy nincsenek megrövidítve, hiszen a recept remekül működik a Szafi Free pizzatésztával, a Miklos’ bread mix vagy a nálunk kapható Liana Bakery mixfelhasználásával.
S még egy apró titok a végére: ha nincs időnk pepecselni a tésztával, a Kukkonia shopban is kapható tönkölybúzaliszt pizzakeverék tökéletesen megfelel a célnak. Mint egy pizzát, kiterítjük a tésztát a tepsire, feldíszítjük, s kész is. Aki napi szinten varázsol ételt a család asztalára, bizony szívesen megfogadja az ilyen tanácsot (köztük én is)!
Ahány régió, annyiféle focaccia. A focaccia di Recco a liguriai változat. Vékony a tésztája, mivel nem tartalmaz élesztőt, viszont van benne egy réteg sajt. A focaccia di Genova az elterjedt, olívaolajban bővelkedő verzió, sóval, rozmaringgal a tetején. A focaccia di Barese tésztájába burgonya is kerül, tetején pedig olívabogyót, paradicsomot találunk. A focaccia dolce pedig az édes változata, amelyet mézzel, cukorral vagy akár gyümölcsökkel bolondítanak meg.
