Nekik nem kell óriás napszemüveg mögé bújva kenyeret venni, kutyát sétáltatni, nem lesik őket paparazzók, nincs velük tele a bulvársajtó, miközben ugyanolyan tehetségesek, áldozatosak a munkájukban, mint agyonsztárolt kollégáik. Csak éppen ők itt, Európa huzatos szegletében születtek, s itt is maradtak, hogy mikor felmegy a függöny, magyarul játszhassanak nekünk – immár 60 éve.
Vajon most, hogy vége az évadnak, és a III. Richárd, a Revizor és a Magyar zombi jelmezei a szekrények mélyére kerülnek – mivel fogják tölteni a nyarat?
Bernáth Tamás
– Hosszú idő után ez az első nyár, hogy nem megyünk fellépni sehová. Hiányozni fog. De, ahogy a mondás tartja, minden rosszban van valami jó. Így több időt tölthetek a feleségemmel és a két fiunkkal, a 9 éves Bencével és a 6 éves Áronnal. Két kis örökmozgó: ha csak tehetjük, megyünk ki a természetbe. Szerencsére a Nyitra folyó partjához közel lakunk, ahol végig kerékpárút van, s most már vígan letekerik velem a tíz kilométeres távot. Idén nyáron lekerülnek a kisebbik fiam biciklijéről is a pótkerekek...
Szeles nyári estéken papírsárkányt eregetünk, amit, férfiasan bevallom, én élvezek a legjobban. Sötétedéskor pedig Bence távirányítós, világítós kis helikopterét engedjük a magasba... Ilyenkor élem második gyerekkoromat.
– S ha csak tehetjük, megyünk a nagyszülőkhöz kertészkedni: ültetünk, locsolunk, virágokat nyesünk, és a közös barkácsolás sem maradhat el. Élvezzük a kétkezi munkát – és az együtt töltött időt. Tervezzük, hogy (mint eddig mindig) egy hétre elmegyünk a szülőfalumba, Bajtára, ahol majd kirándulgatunk a tóparton, sétálunk az erdőben. S megpróbálok majd válaszolni arra a sok kérdésre, amivel a fiúk bombázni fognak: bogarakról, növényekről, fákról... Szerencsére annak idején a helyi vadász bácsi sok okosságra megtanított a természetről, az erdei állatokról. Persze, akkor igazi a nyár, ha fürödhetünk kedvükre, ezért ismét elmegyünk egy hétre Horvátországba, a tengerhez.
– És azért nem leszek teljesen munka nélkül: hetente egyszer fehér köpenybe bújok, és két kollégámmal – a Piros Orr Bohócdoktorok Polgári Társulás tagjaival – vizitre indulunk Komárom, Érsekújvár, Galánta, Léva és Pozsony kórházaiba. Mert külön öröm felvidítani a beteg gyerekeket! A legjobban azok a gyerekek örülnek, akik ismét magyar szót, magyar tréfát hallanak, mert az orvosok és nővérek nem beszélnek magyarul a kórházban. A bohóckodásunkkal kicsit „hazavisszük” őket. Szóval, vidám nyár elé nézünk!
Bernáth Tamás
Tar Reni és Majorfalvi Bálint
– Idén szűkre szabott a keretünk, de mivel a nyáron lesz a házassági évfordulónk, Balatonfüredre mindenképpen szeretnénk lerándulni. Egy éve ott esküdtünk! Mindketten nagyon szeretjük ezt a városkát, mert együtt él benne a múlt és a jövő, a magas kultúra és a könnyed szórakozás. Ugyanabban a nagyon praktikus kis kempingben fogunk majd megszállni, ahol eddig is táboroztunk. Napközben pedig majd nagyokat sétálunk, fagyizunk, és belecsobbanunk a Balaton vizébe. Na, ez utóbbit azért nem visszük túlzásba, mert egyikünket sem a víz vonzza ide, inkább a „balatoni nyár”.
Tar Renáta
– „Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget...” – írta Eötvös Károly. Természetesen hazamegyünk Balmazújvárosba is, legalább egy hétre. Már hiányoznak az otthoni ízek, a kényeztetés, a szülői ház melege. Mivel nincs messze a hajdúszoboszlói élménypark, oda is beugrunk. Ezenkívül a társulat nyolc másik tagjával együtt szeretnénk öt napra kibérelni az Őrségben egy házat. Az lesz a nagy vakáció! Mivel itt, a Jókai Színházban kicsi a társulat, úgy vagyunk, mint egy nagy család. (Nemrég volt például Fabó Tibornál az évadzáró gulyásparti, ahol nagyon jól éreztük magunkat – gyerekekkel, kutyákkal, macskákkal egyetemben.)
A fennmaradó időben pedig majd szépítgetjük az albérletünket, aminek nagyon örülünk. Hiszen tavaly még kollégiumi viszonyok közt éltünk a színészlakásban – többedmagunkkal.
– A mostani zugocskánk maga a paradicsom! Csak hosszú lesz a nyár színház nélkül. Idén nyáron nem játszunk, ami iszonyú szomorú dolog, hiszen eddig mindig vittük a felvidéki színház hírét a diósgyőri várszínháztól kezdve sok helyre. A nyári befogadó színházaknak bizonyára nincs rá keretük, hogy vendégül lássanak bennünket. Az igazat megvallva, ebbe a részbe mi, színészek, nem látunk bele... Addig is várjuk a következő évadot, mikor újra folytathatjuk „internetes híradásunkat”. A több ezer kattintás a Színházi Lábjegyzetek-re arról árulkodik, hogy az embereket igenis érdekli a színház, a kulisszatitkok.
Majorfalvi Bálint
Bandor Éva
– Nagy utazók vagyunk! Ha csak tehetjük, útra kelünk. Az embernek szüksége van arra, hogy időről időre kilépjen a mókuskerékből. Év közben elég két-három nap a feltöltődéshez. Leggyakrabban Szlovákiában vagy a szomszédoknál utazgatunk. Húsvétkor például egy szép cseh kisvárosban, Český Krumlovban jártunk. Aztán, ha jön a nyár, bátrabban vágunk neki a nagyvilágnak. Szeretem Olaszországot, már többször nyaraltunk ott. Nemrég jöttünk haza Firenzéből, ahol most kivételesen kettesben voltunk a párommal, Gáborral. Az utolsó este Pisában vacsoráztunk, és jóleső érzés volt látni, hogy az olaszok még tudnak élni!
Fontos számukra, hogy leüljenek a kockás abroszos asztal mellé, és jókat egyenek, nagyokat beszélgessenek. Ez, sajnos, a mi hagyományainkból már kikopott. Ezért is ügyelünk arra, hogy a családunk együtt étkezzen, komótosan, ráérősen.
– Erre jó alkalmakat nyújt a nyaralás. Most nyáron Ciprusra megyünk – az utat mi szerveztük meg az interneten keresztül. Kilenc hónapos kora óta mindig visszük magunkkal a lányunkat, Fannit is. Az első évben egy vadregényes tengerparti házat béreltünk távol a világtól, Triest mellett. És Fanni az idén már ötéves! Rohan az idő. Készülünk az anyukámhoz Párkányba is. Hosszabb időre megyünk haza, mert így végiglátogathatjuk a rokonságot. Sajnos fogy a család, de jó hazamenni a családi házba, a kutyákhoz, ki a Garam-partra. Nagyon szeretek vízparton lenni, csak ülni és nézni a víztükröt. A pihenés mellett kilátásban van egy forgatás is. Általában élvezem a filmezést, mert másfajta kihívás, mint a színházi munka – bár nem szívesen dolgozom nyáron, mert úgy gondolom, az a pihenés, a lassítás és legfőképpen a család ideje.
Bandor Éva
Olasz István
– Ahogy beköszönt a nyár, megérint az iskoláskori gondtalanság hangulata, amikor egész napokat kint csellengtünk, mégsem akart valahogy este lenni... Mintha végtelenre nyúlt volna az idő! Jó érzés úgy felébredni, hogy tudom, ma nem kell száz helyre rohanni, ráérősen indulhat a reggel. Év közben általában Bandor Éviékkel szoktunk utazgatni. Túrázgatunk a Tátrában – jó nézni a tájat, letapogatni egy másik vidéket. A nyarat most Londonban kezdjük, a feleségem barátnőjét látogatjuk meg.
– Ez lesz az első hosszabb utunk, ahová már a kislányunkat, az egyéves Lilit is magunkkal visszük. Kevesebb látványosságot tudunk majd így megnézni, de nem bánjuk. Ezenkívül beszélgettünk már egy tengerparti nyaralásról is. Pontos tervünk még nincs, de a kicsi miatt csak olyan hely jöhet számításba, ami jól megközelíthető autóval. Ha pedig már elmegyünk valahová, szeretünk szétnézni a környéken. Közben pár napra ellátogatunk a szüleimhez, Galántára, és legalább egy hétre a feleségem szüleihez, Királyhelmec mellé.
A nagyszülők már nagyon várják, hogy végre hosszabb időt tölthessenek az unokával. De azért nem fog teljesen munka nélkül telni a nyár – DJ-ként (lemezlovas) játszom majd a Lake Up fesztiválon.
– A gombaszögi nyári táborban is lesz egy Ahogy esik, úgy puffan improvizációs játékunk, este pedig a City Reboot csapattal is fellépek. Augusztusban pedig Őry Kati képzőművész látványos divatperformance előadásához én szolgáltatom majd a zenét a Sziget Fesztiválon – így most először „artist”-ként veszek részt a buliban. Nagy élmény lesz a kulisszák mögé belépni! S ha közben lesz időm csak úgy gondtalanul „lenni”, annak is nagyon örülni fogok. Elvégre, mint mondtam fentebb, erről szól minden nyár.
Olasz István
Holocsy Krisztina
– Nehéz az állandó színházi pörgésből – próbák, előadások – kiszakadni. Idén még furcsább, mert meglepő módon nem érzem az évad végi megszokott, ólmos fáradtságot. Pedig négy bemutatóm is volt! Ennyi baj legyen! Marci fiammalkirándulni készülünk, de a „hova” még nem dőlt el. Az utóbbi négy évben baráti társasággal üdültünk a Balatonnál. Egyszer aztán nagyon megjártunk, mert előre lefoglaltuk a házat, és pont azon a héten14 fokra lehűlt a levegő. Ezért most már csak egy-két hétre előre tervezünk. Emellett a kollégákkal is szeretnénk elmenni az Őrségbe pár napra.
Számomra a nyári szünetek legnagyobb ajándéka, hozadéka, hogy végre több időt tölthetek a fiammal és a családdal. Sokat jelent számomra, hogy összetartó család áll mögöttem.
– Nélkülük sehogy se boldogultam volna a színészi pályán. A két hónapban élvezem az itthon töltött időt, a főállású anya, háziasszony szerepét! Teszek-veszek. Volt nyár, hogy a régi bútorokat újítottam fel, máskor a festésnek fogtam neki. Ja, és közben sütök-főzök, bújom az internetes receptoldalakat. S mire az ember hozzászokik a nyugodtabb tempóhoz, komfortzónája kitágul, testileg-lelkileg is lelassul – addigra újra becsengetnek Marcinak az iskolában, újra kezdődik a színházi évad. Igazság szerint augusztus végén már várjuk a pezsgést...
Holocsy Krisztina
