Megosztott szülői felügyelet. A gyerek egy hónapig az anyuval él, egy hónapig az apuval. Itt is van fogkeféje, meg ott is. Csak éppen otthona nincs.
Mert olyan nincs, hogy egy emberkének két otthona legyen, mondják a megosztott szülői felügyelet ellenzői. Igazából mi is velük értünk egyet. Várjuk olvasóink véleményét!
Mindenből kettő
Egy fogkefe itt, egy fogkefe ott. Egy ágy itt, egy ágy ott. Egy szoba itt, egy szoba ott… Vannak gyerekek, akik hetente-kéthetente csomagolnak, és plüssmacijukkal ingáznak a két szülő lakása között. Egyik héten apánál, másik héten anyánál, mert a szülők elváltak. A gyereknek nem tetszik. Minél idősebb, annál jobban nem tetszik. A szülőket ez nem érdekli. A gyerekeket a nők szülik. Azután szoptatják őket, átcsomagolják, fürdetik, altatják, kocsiban sétáltatják, játszanak velük a homokozóban. Ha az anyának dolga van, az apuka veszi át a stafétabotot.
Az apának nagyon fontos szerepe van: ő keresi a pénzt, ő védelmezi a családot, a fiúkat csúzlizni, a lányokat tollaslabdázni tanítja. Ő az, aki mindent bebiztosít, hogy a gyerekek ne lássanak szükséget semmiben, s hogy derék felnőtt legyen belőlük. Így van ez, amióta világ a világ. Manapság inkább múlt időt kellene használnunk. A világ nagyot változott. A nőt ezer kötelesség húzza. Ma ugyanis a nők, amellett, hogy gyereket szülnek, dolgoznak is, sőt néha több pénzt keresnek, mint a férfi, és mindenki kíméletlenül elvárja tőlük, hogy ne csak a konyhában jeleskedjenek, hanem férfiasan megállják helyüket a munkában is. Ugyanakkor a férfiak is megtanulták átcsomagolni a kisbabát, tudják ringatni és altatni, sőt, a többség homokozni is tud (ami – a közhiedelemmel ellentétben – egyáltalán nem esik nehezükre, hisz megmaradtak gyerekeknek felnőttkorukra is). Nem baj, ha a nők helytállnak a férfias posztokon, és az sem árt, ha a férfiak helyettesíteni tudják a nőket a női munkákban.
Ezen gondolatmenet szerint az apukák is tudnak olyan jó anyukák lenni, mint az anyukák. Biztosan ezért jutott az apukák eszébe a megosztott szülői felügyelet. Mert ezt igazából csak „egy anyukába átment apuka” találhatta ki. Az elvált szülők gyereke tehát egyik héten az egyik szülőnél, a másik héten a másik szülőnél lakik.
Elváltak, de barátok maradtak
A megosztott felügyelet feltétele az, hogy az elvált szülők közel lakjanak egymáshoz, hogy a gyerek mindig ugyanabba az iskolába, ugyanazokba a szakkörökbe járhasson. A váltás általában hetenként, ill. kéthetenként történik. A pszichológusok véleménye az, hogy a váltakozó felügyelet hasznos lehet, de csak nagyobb, érettebb gyerekek, általában tizennégy vagy ennél több évesek esetében. (A serdülőket, persze, nem kérdezték meg, akik ebben a korban már a láthatást is sokszor nagy ívben kerülik, olyan elegük van az elrontott életű „ősökből”.) A másik fontos feltétel az, hogy a szülők jó viszonyban legyenek egymással. Ez szokott lenni a leggyakoribb probléma.
Ha a szülők gyűlölködnek, a megosztott felügyelet nem megfelelő a gyermek számára. A Facebookon más vélemények is olvashatók. Például olyanok, amelyek szerint akkor is jó a megosztott felügyelet, ha a szülők nincsenek jóban egymással. Mégpedig azért, mert mind a ketten igyekeznek rendesen viselkedni a gyerekkel szemben. Ha ugyanis a gyerek panaszkodik valamelyik szülőre, a bíróság megszüntetheti a megosztott felügyeletet, és a gyermeket kizárólag a másik szülő gondjaira bízza. Ezzel pedig az egyik szülő teljesen szeme elől veszítheti gyermekét, hiszen a másik szülőnek alkalma van rá, hogy ellene hangolja. Passzé! A megosztott felügyeletet és a két lakást sok gyerek jól viseli – szól az egyik vélemény.
A szakemberek tapasztalata más. És más véleményről tanúskodnak azok a vallomások, amelyeket felnőttek mondanak el, akik váltakozó elhelyezésben nőttek fel. Szerintük borzasztó volt az örökös ide-oda költözés. Nem volt igazi otthonuk, fáradtak voltak az egésztől. Persze, ugyanazt a helyzetet az egyik ember jól, a másik rosszul viseli. Gyereke válogatja, ahogy mondani szokás. Százból kettőnek biztosan passzolt! A szülők gyakran bírósághoz fordulnak a megosztott felügyeletért. Az elvált szülők legtöbbje nincs jó véleménnyel a másikról. A nők azzal vádolják a volt férjet, hogy el akarja idegeníteni tőlük a gyereket, és így áll bosszút, valamint hogy nem akar tartásdíjat fizetni (megosztott felügyelet esetén – általában – egyik szülő sem fizet a másiknak).
A férfiak viszont arról panaszkodnak, hogy volt feleségük hisztériás, és meg akarja fosztani őket a gyerek láthatásától. Ez a szülői hozzáállás a legrosszabb, mivel ilyen esetben gyereknevelésről nem lehet szó. Nemcsak megosztottról, hanem semmilyenről sem. Ha a szülők képtelenek megegyezni, belép a képbe a szociális gondozónő. Az ő feladata az, hogy felmérje a valós helyzetet, megállapítsa, milyen életkörülmények között él a gyerek, valamint azt, hogy mi a gyerek véleménye. A gondozónőnek mindig a gyermek, nem pedig a szülők érdekében kellene döntenie. Ezt mondja a törvény, és szeretnénk remélni, hogy ez történik a legtöbb esetben.
Sajnos nem ez történik, mert a szociális gondozónők nem állnak mindig a helyzet magaslatán. Sokszor nem nyilvánítanak véleményt akkor sem, ha például az apa alkoholista, és csak a vállukat vonogatják, nem akarnak közbeavatkozni. Sokszor a bíróság is közömbös: például a bírónő lesöpri az asztalról az ügyvéd kérelmét, hogy a szociális gondozónő négyszemközt, a bíróságon kívül beszélhessen a gyerekkel. Ha az anya azt követeli, hogy hallgassák meg a gyereket, akkor el kell hoznia a bíróságra, ahol a bírónő esetleg még meg is szidja, hogy miért nem egyezett meg a per előtt az apával, minek kell a bíróságra citálni gyermekét… A szociális gondozónők általában hallgatnak. Ha két ember nem akar megegyezni, akkor mi hiába is erőlködnénk – mondják. Az exeket sokszor csak a bosszú élteti, nem a gyerek érdekét nézik. Ezt mindenki tudja, nemdebár?
Salamoni döntés Jellemző
Zsanett esete, aki végül mégis megkapta a megosztott szülői felügyeletet. Volt férjével a mai napig rikácsol. Viszonzásul az ex úton-útfélen lepocskondiázza Zsanettet. Két gyerekük minden második héten csomagol és költözik. Az iskolában rohamosan romlanak az eredményeik, gyakran sírnak.
A tanítónő megerősíti: a váltakozó felügyelet és a szülők közötti feszült viszony stresszeli a gyerekeket, idegesek, agresszívek lesznek, rosszul alszanak.
A két otthon megterheli a gyerekek lelkületét, és az egyik serdülő ezt nagyon pontosan megfogalmazta: „Olyan vagyok, mint egy csomag. Hol ide küldenek, hol oda küldenek. Azzal a különbséggel, hogy a csomagok egyszer megérkeznek a címzetthez. Csak én igazából soha nem érkezem meg. Mert amint ott lennék, már küldenek is tovább.”
Veronikának három gyermeke van. „Évekkel ezelőtt, mielőtt elváltunk, arról is beszéltünk, mi lesz a gyerekekkel. Házasságunk alatt egy kis családi házban laktunk, amelyet a férjem még a házasságkötésünk előtt vett. Természetes volt, hogy a válás után én költözöm el. Megegyeztünk, hogy a gyerekek egyszer nálam lesznek, egyszer nála. Nem sokkal később a kisfiamat baleset érte, mentővel kórházba vitték. A gyerek nem tudta elmagyarázni, hol lakik, az anyjánál-e vagy az apjánál. Akkor rájöttem, mekkora zűrzavar van a fejében. Később megbeszéltük a gyerekekkel, hogy válasszanak, ki kinél akar lakni. A kisfiam az apját választotta, mindig ő volt a kedvence, saját szobája is volt az apjánál. A nagylányom is az apjával maradt, hogy vezesse a háztartást. A középső lányunk velem van. Nem volt egyszerű megszoknom ezt a helyzetet, de megkönnyítette az, hogy a gyerekek döntöttek így.”
Azt is mondhatnánk, hogy manapság divatba jött a megosztott felügyelet. Illik a mai „tökéletes” világhoz. A tökéletességre való törekvés Amerikából gyűrűzött be hozzánk, és mániává nőtte ki magát. Mindenki tökéletes akar lenni, tökéletesen akar dolgozni, tökéletesen akar élni. És, persze, tökéletes szülő akar lenni. A tökéletes szülő azonban nem azt jelenti, hogy a gyereket egyik helyről a másikra ráncigáljuk. Nem vagyunk macskák, hogy a szánkban ide-oda hordozzuk őket. A tökéletes szülő ugyanis kikéri a gyerek véleményét is. S ha a gyerek azt mondja, hogy megosztott felügyeletet akar, kapja meg, de úgy, hogy mindig ugyanott marad, a saját szobájában, és költözzenek, pakoljanak kéthetente a szülők!
