Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, akit Péternek hívtak. Péter városi nyúl volt, és a kis Beatrix sokat játszott vele. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a róla készült rajzok őt és kis gazdiját is híressé teszik...
A mai ember legnagyobb gondja az, hogy elszakadt a természettől. Néha már arra is képtelenek vagyunk, hogy olyan csodákon mélázzunk el, melyek szinte kiszúrják aszemünket. Nem ülünk le, hogy végignézzük az elsárgult falevelek törékeny széltáncát, nem gondolkodunk el azon, hogy mire is hasonlít a fejünk fölött trónoló kövér felhő, vagy hová is tarthat a cipőnk orra előtt serényen mászó bodobács...
Nincs ilyen dolgokra időnk! Mindenhová rohanunk, mindent gyorsan akarunk elintézni, mindent instant alakban, készen akarunk megkapni, mint a kutyafuttában felhörpintett reggeli kávét. A természet nem a barátunk, hanem egy megtűrt valami, ami jobban teszi, ha nem ver gyökeret a műpázsitunkon. Beatrix Potter, ez a viktoriánus korban született hölgy viszont megértette, hogy az embernek igenis otthonosan kell mozognia a természetben, és jól tudta, hogy az otthon termelt zöldség és gyümölcs a legfinomabb. Az 1900-as évek elején már arról ír, hogy legyünk önellátók. Nincs ennél modernebb gondolat ma sem.
Megjelenik Nyúl Péter
Helen Beatrix Potter egy gazdag angol családba született (a család az ipari forradalom idején szedte meg magát hajógyártásból és pamutkereskedésből). A kis Beatrixet azonban mindennek az ellentéte – a természet érdekelte. Hamar rátalált szenvedélyére, és szó szerint rajongott az állatokért. Szülei rajztanárokat fogadtak mellé, és nem voltak ellene annak, ami manapság minden ember rémálma: beengedték otthonukba a természetet. Igaz, elég radikális módon. Beatrix és öccse nyulakat, békákat, kígyókat, rovarokat és sünöket tartottak a szobájukban. Sőt egereket is.
Takarodó idején Beatrix csak meglengette előttük a batiszt zsebkendőjét, s mikor egér pajtásék rátámadtak a nagy fehér ellenségre, befogta őket. Beatrix nem csupán kedvtelésből tartott állatokat, tanulmányrajzokat is készített róluk.
Hogyan kezdődött a diadalmenet?
Nyúl Péter alakját egy olyan nyuszi ihlette, amit Beatrix otthon tartott. Először egy rajzos levélben tűnt fel, később több ilyen levél is készült az ismerős gyerekek szórakoztatására. Így születtek meg azok a mai napig ellenállhatatlanul aranyos illusztrációk, amelyek megmutatják Beatrix tehetségét. (Nem véletlenül forgatnak belőlük ma is új és még újabb mesefilmeket.) Beatrix nem csupán az irodalomban alkotott maradandót, fantasztikus munkát végzett természetvédőként is.
A nyarat a vadregényes Skóciában töltötte, ahol még inkább szerelembe esett a természeti tájjal. Ma már elmondhatjuk, hogy nem csupán lefestette, hanem védte is a természetet. 1905-ben vásárolta meg első birtokát, a Hill Topot, ami egy festői angol vidéken, Sawrey falu közelében található. Ma turisták ezrei keresik fel, mert Potter sok meséje ezen a vidéken játszódik – idősebb korában pedig ide vonult vissza. Később több birtokot is hozzávett a farmhoz, kibővítve a későbbi természetvédelmi területet. Emellett már akkor is a fenntartható gazdaságokat propagálta, vagyis azokat a gazdaságokat, amelyek a természettel összhangban tudnak működni. A Tóvidék – ahogy a környéket nevezik – Beatrix természetvédő munkásságának köszönhetően ma is eredeti pompájában, üdén és zölden virul, hiszen védnökség alatt áll.
Miért aktuális Nyúl Péter?
Úgy hiszem, példát vehetünk róla – mégpedig abban az értelemben, hogy a természetet szeretni és tisztelni kell. Nem az a természetes, hogy betondzsungelekkel vesszük körbe magunkat, és a fiatalok otthagyják a családi örökséget, a falusi házat, és inkább városba költöznek. Nem haladunk jó irányba, és ez megijeszt engem. Tisztában vagyok vele, hogy nem jön vissza az a kor, amelyikben Beatrix élt – és hogy annak a kornak is megvoltak a hibái.
Nem szeretném figyelmen kívül hagyni a modern kor vívmányait sem, mégis aggódni kezdek, ha olyan híreket olvasok, hogy a jegesmedvék talán nem érik meg a századfordulót.
És mostanában csupa olyasmit találnak fel, ami csak még gyorsabbá teszi az egyébként is rohanó világot. A rohanás pedig azt sugallja, hogy nincs idő semmi másra, csak a munkára. Mert mélázni csak a bogaras emberek méláznak, aki pedig egy padon ül, és az évszakok változásában gyönyörködik, az valószínűleg lusta, vagy munkanélküli. Nem ismerjük el a feltöltő semmittevést, azt, hogy néha meg kell állni ahhoz, hogy feldolgozzuk létezésünk és a minket körülvevő világ csodáit.
A mezőgazdaságot piszkos munkának tituláljuk, és nem értékeljük a helyén. Amelyik országnak jelentős mezőgazdasága van, azt elmaradottnak bélyegezzük. Mert aki vidéki, az egy elmaradott paraszt. Hová jutottunk? Az emberek behúzódnak a nagyvárosokba, mert a kert és az udvar csak gond. Igen, tagadhatatlanul sok munkával jár, ugyanakkor rengeteg boldogságot is ad.
Beatrix Potter mesekönyvei bestsellerek voltak, és azok is maradnak mindörökké
Ez a munka az, ami felfrissít, aminek eredményeképp a nyári kánikulában is hűs fa árnyékában üldögélhetünk, ennek köszönhető, hogy a kutyánk tappancsa alatt puha fű virul, és vannak olyan reggelek, amikor nem kell asztalhoz ülni egy jó reggelihez, hanem elég kimenni a kertbe, és lehajolni az eperért. Arról nem is beszélve, hogy ha valami, akkor a koronavírus-járvány aztán bebizonyította, hogy bizony: kincset ér a kertes ház. A városi ingatlanok ára mégis sokkal, de sokkal magasabb, mint a vidéki házaké.
Beatrixnak a családi birtokon lehetősége nyílik megfigyelni az állatokat
Ma a városokban kulcsrakész lakóparkokat építenek aranyáron, miközben falun elhagyatottan állnak a családi házak. Elképesztő módon terjeszkedünk, elvesszük a növények és az állatok elől a teret, a termőföldeket pedig beépítjük, mintha néhány éven belül megoldódna a nagy talány, és étel nélkül is életben tudnánk maradni.
Lehet, hogy sok kütyünk van – ám Beatrix Potter zöld forradalmából nem sok valósult meg. Márpedig, ha ezt nem ismerjük fel, és nem tanuljuk meg kellőképp becsülni a természetet vagy a fenntartható mezőgazdaságokat, ha nem lassítunk egy kicsikét, akkor nemcsak a jegesmedvének, de bizony Nyúl Péternek és barátainak is búcsút mondhatunk.
