„Régen más volt a kenyér!” – panaszkodnak gyakran az idősek körülöttem. S igazuk is van! Kovács György azonban nemcsak álmodozott a régi idők kenyérkéiről, hanem meg is sütötte őket. Az Új Nővel a felbári Kovács kézművespékségben vendégeskedtünk.
Írásunkban egy kalandra vágyó olvasónk elbeszélése nyomán elevenednek meg a fagyos-havas északon szerzett élmények. S mikor is meséljen róla, ha nem most, télen, mikor nekünk is volt némi téli élményünk... Aki mesél: Nagy Zsóka.
Tévedés azt hinni, hogy a mese csak gyermekeknek való. A mese a felnőtteket is segítheti. Azt mondják, aki megvalósít egy mesét, az közel jut az élet forrásához. Főhősünk közel jutott az élet titkához, mert a két kezével felépített egy mesebeli tornyot.
Az ünnepi időszakban egymást érik a koncertek – menjünk el egyikre-másikra, felejthetetlen élményben lesz részünk. Agyunk kitisztul, lelkünk szárnyalni kezd, s megérint a zene eleven varázsa.
Ők az első generáció, akik már nem emlékeznek fehér karácsonyokra. Vajon hogyan gondolkodnak azok a fiatalok, akik a digitális korban születtek? Éltetik-e a hagyományokat, vagy az új kor újfajta tradíciókat teremt?
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."