Podhorný Annamária (30, Dunaszerdahely) berobog a tűzpiros Vespáján, majd mosolygós arccal pattan le róla. Ha csak teheti, a robogóján közlekedik. Nagyon vártam már, hogy közelről is megcsodálhassam ezt az ikonikus olasz járművet, s az ámulatom csak tovább fokozódott, mikor megláttam: Anna tizenkét centis topánkában vezetett az interjúnk helyszínére a városon keresztül.
„Hiszed vagy sem, mindig ilyen cipőben motorozom. Nagyon kényelmes!” – győzköd Anna, kételkedő ábrázatomat látva. „Nőcis cipő, nőcis ruci. Ez dukál az én gyönyörű Vespámhoz. Persze, csak itt a városban: néhány perces útra ez így pont tökéletes.” (© Fotó: Dömötör Ede)
– Csak a városban jársz a robogóddal?
– Általában igen. De nem voltam mindig motoros. Néhány évvel ezelőtt, a születésnapomra kaptam ezt a csodát, s az első évben nem is ültem rá. Mivel azelőtt sosem motoroztam, nem volt benne gyakorlatom. Attól féltem, hogy nem tudnám megtartani az egyensúlyt. De aztán erőt vettem magamon, és kipróbáltam. Hát, nagyon megtetszett. Nem mondom, hogy sokat motorozom, de amióta megszületett a kislányom, amint akad egy pici énidőm, rögtön felpattanok a robogómra. Számomra ez egy nagyon jó módja a kikapcsolódásnak.
Sofőr vagyok, azelőtt is vezettem autót, de motorozni mégis más érzés. Érzed a friss levegőt, száguldasz, mindenki lát...
Egyébként volt szerencsém Rómában is megtapasztalni, hogyan közlekednek az olaszok a robogóikon, és igazából ott nem próbálnám ki. Nekem kívülállóként nagyon veszélyesnek tűnik, ahogyan ők száguldoznak. Szerintem nálunk sokkal biztonságosabb motorozni.
– Látsz más motorosokat is az utakon?
– Igen, de inkább régebbi típusú motorkerékpárok jönnek velem szembe. Az a jó, hogy a Vespát mindenki messziről felismeri, s örömmel látom, hogy a férfiak is előszeretettel vezetik.
– Mit jelent számodra az, hogy Vespád van?
– Az olasz életérzés nagyon közel áll hozzám. Kedvelem az élethez való hozzáállásukat, a dolce vitát. A stílusuk irigylésre méltó! A szabadság, a nyugalom, a finom olasz kávé, az ebéd utáni szieszta: ez mind tetszik az olaszokban. S maga a Vespa egy ikonikus motorkerékpár, olyasmi, mint az autók között a Fiat 500-as. Az is nagyon tetszik! Viszont akinek családja van, annak már nem annyira praktikus a kis utastér. De az olaszok mindenben ilyen lazák. Az olasz nők, amennyire lezserek az öltözködésben, ugyanúgy tudnak nőiesek is lenni. Ráadásul bármelyik korban, nem csak fiatalon.
– Miért éppen tűzpiros a robogód?
– Először a fehér színű Vespa tetszett, az, amelyiknél az üléshuzat vörös. De aztán rájöttem, hogy a feltűnő piros szín miatt jobban fognak látni az úton, tehát biztonságosabban közlekedhetek. Most már nem cserélném le semmi pénzért. Csak felrakok egy kis piros rúzst, és mehetünk is. Igazság szerint mindig is piros autót akartam, hát lett egy piros robogóm. Az olyan csajos. Szeretem ezt a színt a ruhákban, kiegészítőkben is.
– Többnyire mikor ülsz robogóra?
– Van, hogy munkába is ezzel járok, de ha valamit el kell intéznem a városban, inkább robogóval megyek, mint autóval. Tavasztól őszig, amíg jó az idő, kihasználom a lehetőséget.
Nekem a nyárhoz tartozik a motorozás. Felveszek egy rövidnadrágot, süti az arcomat a nap, hallom a madarak csicsergését. Nem a sebességről van szó, sőt! A városban ideális használni. Bárhol leállítom a korzón, megiszom egy kávét, s megyek is tovább.
– Mit szól hozzád a többi autós?
– Nem vettem észre, hogy problémájuk lenne velem. Úgy közlekedem a motorommal, mint egy teljes értékű résztvevője a forgalomnak. Nem húzódom le az út szélére, minden szabályt betartok. Sofőrként tudom, hogy mennyire zavaró, amikor valaki elkezd összevissza előzgetni. De azért a magas sarkú cipőmet megbámulják.
– Ismered a motorodat? Értesz hozzá?
– Igen. 125 köbcentis, és azért ekkora, mert nagyon jó ABS fékrendszerrel van felszerelve. Már próbáltam, kilencvennel is elmegy. Szervizbe nem én hordom, azt a férfiakra hagyom. De tudom, hogy kell vele bánni: télire kiveszem belőle az akkumulátort, s teli benzintartállyal állítom le. Le is fedem, hogy ne porosodjon a garázsban. Tudom, hogy bizonyos időközönként olaj- és filtercsere szükséges, de ez nem a nő feladata szerintem.
– Hol motoroznál még szívesen?
– Sokan azt gondolják, hogy a Colosseum mellett motorozni igazán romantikus lehet – legalábbis a filmekben annak tűnik. A valóságban viszont csak a dudaszót hallani. Amennyire ez nem vonz, a toszkán dombokon annál szívesebben robognék. Nem gyorsan, csak úgy, hogy tudjak közben gyönyörködni a csoda szép természetben, az égig érő ciprusokban, amelyek Toszkánára annyira jellemzőek. Ez az álmom – remélem, egyszer valóra válik.
– Milyen ruhában szeretsz motorozni?
– Nagyon ritkán történik meg, hogy sportcipőben ülök a Vespámra. Vagy magas sarkú, vagy telitalpú platformos cipőt húzok. Nekem ez nem kényelmetlen. Az öltözékem sem sportos, igyekszem nőcisen öltözni a motorozáshoz is. Arra ügyelek, hogy a felsőm zárt legyen, mert már előfordult, hogy méhecske támadott meg vezetés közben. A kendőt sem tartom jó öltetnek, mert lefújhatja a nyakamról a szél. Nekem fontos, hogy a nőiességemet itt is megéljem. Az autóban nem látják, mi van rajtam – ám a robogón igen!
– Mit üzennél azoknak, akik Vespa vásárlásán gondolkodnak?
– Ha motorra pattansz, a magad ura vagy. Vezetés közben érzed a határtalan szabadságot. Míg autóban ülve nem élvezed a nyári meleget (csak a klímát kapcsolgatod), itt csodás érezni a szellőt vezetés közben. S hogy miért pont a Vespa? Mert olyan szép! Gondoljunk csak bele: ez az olasz csoda évtizedek óta nem igazán változott külsőleg. Meghagyták az első részét a nagy lámpával, na meg a nagy hátsó részt. Már messziről látni, hogy ez csakis egy Vespa lehet!
Tudtad-e?
- A Vespa szó jelentése darázs. A nevét Enrico Piaggiótól kapta, aki így mutatta be a prototípusát: Come una vespa!Azaz: Olyan, mint egy darázs!
- A Piaggio cég 1946-tól gyártja az ikonikus robogókat, de a cég már 1884 óta létezett. Genovában, Pisában és Pontederában alapítottak gyárakat, melyekből az első világháború alatt repülőgépek és hidroplánok kerültek ki.
A Vespa születése nem egy romantikus történet. A második világháború alatt a Piaggio cég gyárait a földdel tették egyenlővé, ebből építette újjá a vállalatot Enrico Piaggio, az alapító fia. Ekkor alkották meg pusztán praktikus okokból az olcsó tömegcikknek szánt Vespát – de ennél sokkal több lett. A második világégés után a béke és szabadság iránti vágyódásból született meg.
- A második világháborúból talpra álló Olaszországban gyorsan elterjedt ez a repülőgépre hasonlító, biztonságos közlekedési eszköz. 1956-ban már az egymilliomodik darab gurult le a gyártósorról!
- Innentől nem volt megállás: a Vespa az egész világon elterjedt. A The Times magazin úgy írt róla, hogy ez egy olyan eredeti olasz termék, amit a római harci szekér óta nem látott a világ...
- Sok filmben feltűnik ez az ikonikus olasz robogó. A Vespa – Az olasz álom a születésének történetét mutatja be, de Audrey Hepburn is ezen száguldozik a Római vakáció című filmben Gregory Peckkel maga mögött. (A színésznő egyből Oscar-díjat kapott az első főszerepéért!) A Kvadrofónia (Quandrophenia) című angol filmben pedig a Vespa a sebesség és a lázadás szimbóluma.
