Mi a sikeres házasság titka? A szakértők szerint nem mindegy, hogy zsiráfnyelven vagy sakálnyelven kommunikálunk a párunkkal.
Nem azért kommunikálunk sakálként, mert elvetemült emberek vagyunk, hanem mert stressz esetén időutazásra indulunk, s előjön, ahogy a szüleink beszéltek egymással vagy velünk. S abban a pillanatban ok nélkül harcolni kezdünk egymással, mert elfelejtjük, hogy „az ügy”, amin veszekszünk, századrangú valami. (Rámordulunk a férjünkre, hogy vigye le a szemetet.) Pedig ami igazán fontos, az a kapcsolatunk.
(© Anna Wessen)
Ezért van remény! Amikor két ember szeretetben él egymás mellett, s hosszabb együttélés után megjelenik náluk a sakálnyelv (a számonkérés, a hibáztatás), akkor azért tudják, hogy nem kell komolyan venni, amit a másik mond. „A párom stresszes, ki van borulva, azért beszél ilyeneket...” De azért jobb lenne, ha zsiráfnyelvet használnánk, és szemrehányás helyett inkább azt mondanánk: „Nézd, nekem ez meg ez hiányzik...”
Mi miatt jutunk el a gödör szélére? Hisz az első idők olyan idilliek és rózsásak voltak, lepkék röpködtek a hasunkban, mikor megláttuk egymást. Most pedig küszködünk és meccselünk, sőt ordítunk, mint a sakál... Amikor a párok hosszabb ideje együtt élnek, már észre sem veszik, hogyan rombolják le az életüket. Dr. Piczkó Katalin (Budapest) pszichiátert arról kérdezzük: Hogyan lehet jól kommunikálni, hogy a másik meghallja, mit is szeretnénk?
– Néhány hónappal ezelőtt egy több száz fős online felmérést végeztetek a kollégákkal. Mire voltatok kíváncsiak?
– Szerettük volna megtudni, hogy miről és hogyan beszélgetnek a párok egymás közt. Mert sok pár egy idő után problémamegoldó csapattá alakul, mikor is csak a mindennapi élethez szükséges dolgokról beszélgetnek, de az intimitásról elfeledkeznek. A gond akkor kezdődik, mikor felmerül valamilyen komolyabb probléma. Ilyenkor a stressz hatására időutazásra indulunk, s megérkezünk a gyerekkorunkba... S ugyanazokat a mondatokat mondjuk a párunknak, amiket a szüleink mondtak egymásnak vagy nekünk. A felmérés ezt egyértelműen igazolta. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyi elismerést adunk egymásnak. Sajnos, a kultúránkra jellemző, hogy nem szeretünk pozitív visszajelzést adni a másiknak, nem szeretünk dicsérni.
Néha olyan „vakfoltjaink” vannak, hogy nem halljuk magunkat. Járt nálam egy férfi, akitől el akart válni a felesége. Kiderült, hogy nem tudatosította, milyen sakál módon beszél vele, mindig a feleség szemére vetette, hogy az mennyire elhízott a szülések után. De nem volt rajtuk segítség, mert a férfi nem akart változni, minden helyzetben övé kellett legyen az utolsó szó
– Kezdjük talán az elején. Hogyan kezdtél el a sakálnyelvvel foglalkozni?
– Eredetileg pszichiáter vagyok, viszont több éve foglalkozom tanítással is. Rájöttem, hogy sokszor a kommunikáción bukik el egy problémás helyzet megoldása. Virginia Satir pár- és családterapeuta szerint egy párkapcsolatnak négy lába van: ezekből az egyik legfontosabb a kommunikáció, de persze a többi: az énkép, a szerepeink is ugyanúgy fontosak...
– De miért épp a beszéd a fontos?
– Talán azért, mert abba a legkönnyebb belekapaszkodni. Mikor párokkal foglalkozom, néha pár pillanat alatt ki tudom szűrni, hogyan „csúsznak el a banánhéjon”. Létezik egy Szeretetkert nevet viselő színházi előadásunk, ahol pont ezt a nem jó kommunikációt tesszük láthatóvá. A kommunikáció persze mindig csak a felszínt jelenti, alatta ott „hallgat a mély”. Mögötte ott lappanganak a mélyebb problémák, melyeket már közel sem olyan egyszerű napvilágra hozni. Sokszor gondot okoz, hogy a pár egyik fele teljesen máshogy működik, mint a másik. Ez főleg az összeköltözés alkalmával érhető tetten: kiderül, hogy az az ember, akit én ugyanolyannak láttam, mint magamat, teljesen más. Mások a szokásai, más dolgok a fontosak számára... Ám mikor erről a másságról elkezdünk kommunikálni, a feszültség még inkább besűrűsödik.
Dr. Piczkó Katalin (Budapest) pszichiáter, a Szeretetkert programjának megálmodója, több mint 20 éve foglalkozik párokkal. A zsiráfnyelv tanítását a missziójának érzi. Videói a YouTube-on a Nyitott Akadémia csatornáján. (© marieclaire.hu)
– Ennek mi az oka?
– Az, hogy elkezdjük a hibáztató kommunikációt. Ennek nagyon sok fajtája van: ilyen a fölény, a számonkérés, a kioktatás, a lekezelés. Az ilyesmivel nem oldunk meg semmit, sőt ásunk egy még nagyobb gödröt. A kollégáimmal ezért kidolgoztunk egy párkapcsolati-edukációs programot: ez nem terápia, inkább arra próbálja meg felkészíteni a feleket, hogy kicsit rálássanak a saját kommunikációjukra.
– Mit jelent az a kifejezés, hogy „jól kommunikálni”? Mit jelent ez a hétköznapokban, mitől lesz jó a kommunikáció egy pár közt?
– A sakálkommunikáció épp a számunkra legfontosabbat, az énképünket célozza meg. Szó szerint szétcincálja az önbecsülésünket, sőt elkezdi szétszedni a kapcsolatunkat és az életünket. Magyarán: a sakálnyelv távolságot teremt és megöli az intimitást. A jó kommunikáció alapja, hogy kényes helyzetben nem a másikról kezdek el beszélni, nem őt kezdem el hibáztatni, hanem próbálom tudtára adni a saját érzéseimet. A sakálnyelv kifejezést használhatjuk minden olyan kommunikációra, melynek során becsméreljük, kioktatjuk, számonkérjük, negatívan minősítjük a másikat.
Ezzel szemben a jó kommunikáció a zsiráfok nyelve: Marshall Rosenberg éppen azért találta ki rá ezt az elnevezést, mert úgy gondolta, hogy a szárazföldi állatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve. Ezzel arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a szívünkben ott lakoznak az érzéseink és a szükségleteink: s mikor jól beszélünk, akkor nem a fejünkből, hanem a szívünkből kommunikálunk. Vagyis zsiráfnyelven beszélünk.
– Mi a legkézzelfoghatóbb különbség a két nyelv között?
– A sakálvilágban azt hisszük, hogy a másik miatt érezzük azt, amit érzünk. Azért vagyok dühös, mert te valamit mondtál... A zsiráfvilágban viszont tudjuk, hogy az érzéseink a szükségleteinkből fakadnak. Azért vagyok dühös, mert nekem fontos lenne, hogy támogass, és néha te is vásárolj be vagy altasd el a gyereket. A zsiráfkommunikációval is beleállunk a konfliktusba, ami fontos aktus, hiszen a bent tartott harag megkeseredéshez vezethet. A különbség az, hogy ilyenkor nem a másikról beszélünk, hanem saját magunkról. Azt mondjuk el, ami bennünket zavar... Ilyenkor nem véleményt mondunk a másikról, hanem tényszerű és kézzelfogható dolgokról szólunk – és arról, hogy nekünk mi a fontos. Én mindig azt mondom: kezeljük empátiával a párunkat! Sokan tartják magukat empatikusnak, azt mondják, ők igenis bele tudják képzelni magukat a másik bőrébe.
– Mit jelent az empátia valójában?
– Az empátia azt jelenti, hogy nem adom a megoldást a másik kezébe, nem oldom meg helyette a problémát, hanem csak ott vagyok és együttérzek vele. A magyar nyelv nagyon szépen fejezi ezt ki: egy kicsit én is megélem azt, amit a másik érez, vagyis kicsit nekem is fáj a másik fájdalma. Emellett próbáljuk gyakorolni az elismerést: tehát ha jeleztük a párunknak, hogy valamit máshogy szeretnénk, és ő megteszi a kellő lépéseket, akkor azt köszönjük meg, ismerjük el az igyekezetét.
(© Anna Wessen)
– Tanulható az, hogy egy-egy kritikus helyzetben a jól megszokott sémáktól eltérően reagáljunk? Milyen képességek kellenek hozzá?
– Nagyon fontos kérdés ez! A haragommal mindig nekem van dolgom, hiszen a harag alatt valamilyen sebzettség van, a sebzettség alatt pedig valamilyen hiány. Vagyis valamilyen szükségletünk valamikor nem elégült ki – egyébként a leggyakrabban szeretethiányunk van. Amikor konfliktusba kerülünk, az lenne a legfontosabb, hogy megállítsuk magunkban a sakált. Valószínűleg az első pár alkalommal csak akkor tudatosul bennünk, hogy mit tettünk, amikor az egész már lecsengett.
Érdemes kívülről ránézni a konfliktusra: Mi is tulajdonképpen a bajom? Mi az, amire szükségem van? Azt szoktam tanácsolni, hogy először azokon gyakoroljuk az empátiát, akik távolabb állnak tőlünk. A legnehezebb azokkal kommunikálni, akik érzelmileg közel állnak hozzánk.
– Vajon miért kommunikálunk sakálnyelven azokkal, akik a legközelebb állnak hozzánk?
– Mert ilyenkor aktivizálódnak leginkább a minták. Amit megtapasztaltunk gyerekkorunkban, azt egy nagyon intim kapcsolatban, a közelségben tapasztaltuk meg. S ugyanazon minták hasonló intimitásban tudnak csak felébredni.
– Mit tegyünk, ha azt érezzük, hogy nem jól kommunikál velünk a párunk?
– Vegyük elő az empátiánkat! Amikor sakálnyelven beszél hozzánk a párunk, sokszor nem azért teszi, mert ő egy elvetemült, gonosz ember. Hanem azért, mert elindult az imént említett időutazásra. Ha mi már picit előtte járunk, akkor próbáljuk meg átgondolni, mit akar valójában mondani. Ezután jöhet az, hogy visszajelzést adunk: mit érzünk mi akkor, amikor sakálnyelven beszél velünk... Mondjuk el neki, hiszen ő is abból tud tanulni. Ám a nagy indulatokból sokszor épp a lényeget nehéz kihallani... Igen, mivel sakálfülekkel a sértő mondatok rosszulesnek. Ha viszont elkezdünk zsiráffüleket növeszteni, akkor már nemcsak arra fogunk figyelni, ami a másik szájából elhangzik, hanem észrevehetjük az ő ki nem elégített szükségleteit is. Megvan a lehetőségünk dönteni arról, hogy mire figyelünk. Amikor elhangzik egy ilyen tipikus mondat: Hogy lehetsz ilyen önző, már megint azt a hülye meccset nézed!, akkor ebből az a férfi, aki zsiráffüllel rendelkezik, azt hallja meg, hogy a felesége most szeretne vele lenni. Támadás esetén a másik fájdalma és kérése jut el hozzá. Képzeljük csak el, milyen harmóniát, békét és nyugalmat teremthetnénk egy olyan világban, ahol zsiráfnyelven kommunikálnánk, valamint zsiráffülekkel hallanánk egymást!
– A nevedhez fűződik a Szeretetkert program kialakítása, amelyhez most már egy telefonos applikáció is kapcsolódik. Miért éppen ezt a nevet választottad?
– A Szeretetkert név szimbolikus jelentőséggel bír, a párkapcsolat 17 területét barangolhatjuk be vele. A kertben az „ösvény” jelképezi a kommunikációt. Ideális esetben eljutunk rajta mindenhova, és mindenről tudunk beszélni. A konfliktust a „sziklakert” jelképezi, itt sérülhetünk; az egyik legfontosabb terület pedig a „domb”. Ez azt jelenti, hogy a problémánkra képesek vagyunk felülről rálátni, tudjuk már, milyen dinamikák működnek benne, mi az, ami előre vivő, és mi az, ami romboló.
– Hogy tudnád megfogalmazni, hogy milyen érzés megérkezni a szeretetkertünkbe?
– A szeretetkertbe való megérkezés azt jelenti, hogy jóban vagyok önmagammal. Ez az alap, különben az elfojtott tartalmakat kivetíthetem a másikra. S éppen az fog zavarni benne, amit önmagamban nem ismerek fel, nem fogadok el... Az intimitás azt jelenti, hogy teljesen önmagam lehetek, levehetem az álarcomat, azt élhetem meg, hogy el vagyok fogadva szőröstül-bőröstül. S mikor egy kapcsolatban mind-két ember így érez, az maga a paradicsom.
