Egy férfit kérdeztünk, akit jól ismerünk, ezért minden szavát elhisszük – azt is, hogy ő nem alfahím, hanem csak férfi akar lenni.
Renczes Péter Dunaszerdahelyen született, elektroműszerésznek tanult. Autodidakta módon tanulta ki a tördelést, évek óta az Új Nő munkatársa. A szerelem Pécsig vitte, ma ott él a családjával egy szép házban, kilátással a villányi szőlőhegyre.
Renczes Péter
Renczes Péter (41) tördelőszerkesztőnk párjával két kisfiút nevel, egy négy- és egy hatévest. Mi, akik jól ismerjük, azt mondjuk, hogy lehetne akár szigma is, hiszen Péter nemigen szeret szerepelni (ez a mostani a nagy-nagy kivétel). Ámde a modern alfahím szerepében sem veszne el, mert Péter végletesen hisz a férfias jellemben, falat vakol, a kertben fát vág, s a pulóvert legalább öt évre veszi, mert a fő szempont nála még mindig a tartósság. Az apaságot is tartós állapotnak tartja, amit nem ruházhat át másra.
– Mi a véleményed arról, mikor a férfi túlöltözi a nőt?
– A letisztult, sallangmentes külsőt szeretem. Régen is volt, aki szeretett elegánsan öltözni, piperkőcök is voltak, egyszóval nem tartom gondnak, ha egy férfi foglalkozik a külső megjelenésével. Nem ezen múlik szerintem a férfiasság, ez inkább csak azt mutatja meg, hogy ki mennyire igényes.
– Kezdjük egy másik rázós kérdéssel, amivel sok férfit jégre lehet vinni. Otthon milyen a munkamegosztás?
– A nehéz zsákot én cipelem, a tervezés a párom vállát nyomja. (Nevet.) Otthon dolgozom home office-ban, a párom úgyszintén. Mindig az áll a tűzhely mellé, akinek több az ideje. Főzni mindketten tudunk. Aki nem tud főzni, esetleg nem tudja ellátni magát, az kiszolgáltatott. Régen a férfi azért nősült, hogy legyen, aki mos, főz rá.
A józan férfi ma nem így gondolkodik, ahogy a józan nő sem várja el, hogy eltartsák. Nem baj, ha a férfi nem szeret főzni, hisz a nő sem szeret porszívózni, mégis porszívózik. A férfiember tudjon készíteni pár egyszerű ételt, de meg is szeretheti a főzést, mint én. Nem főzök mindennap, de megosztozunk a feladaton.
– A gyereknevelés is közös?
– Eddig a párom vitte az oroszlánrészét, mivel kicsik voltak a gyerekek. Én asszisztáltam hozzá, mert a gyereket nem elég szeretni, azt is meg kell mutatni neki, hogy meddig mehet el. Apa vagyok, ahogy az én apám is apa volt a családjában: továbbadom azt, amit én is otthonról kaptam. Nem biztos, hogy mindent jól csinálok, néha vitatkozunk is a nevelésen, sőt ezek mindennapi súrlódások. A fő vonal az, hogy példát mutassunk a gyerekeinknek. A mai fiataloknak nincsenek meg ezek a példák, sokszor hiányzik a családból az apa, ezért keresik az orientációs sémát.
– Milyen közös tevékenységeitek vannak a gyerekekkel?
– Mikor mi adódik. Családi házban élünk, hatalmas udvarral, ott mindig van tennivaló. A gyerekek besegítenek, sokat vannak az udvaron. Mindenben segíteni akarnak, de ez nem mindig jó. Úgy tartom, hogy a férfi tudjon ezt-azt megcsinálni a ház körül, s ezeket a készségeket szeretném majd átadni nekik is. Most még erre kicsik, de már hordják a tüzelőt, megyünk gombászni az erdőbe – Villány gyönyörű, az én sík vidékhez szokott csallóközi szememnek nagy csoda. De bent a szobában is sokat bolondozunk; modern konyhánk még nincs, de van egy szép zöld cserépkályhánk, ami ontja az otthon melegét. Szóval, bent megy a társasjátékozás, legózás, de a sikítás is, mert a fiúk gyakran hajba kapnak.
– Félted a gyerekeidet?
– Nem „pátyolgatom” őket. Tudom, százszor elmondhatom, hogy ne lépjenek a pocsolyába, de hiába. Így a gyerek legalább örökre megtanulja, hogy sáros lesz, ha belelép. Odafigyelek rájuk, de azért engedem, hogy hibázzanak. Szerintem az ilyesmi csak edzi a férfi önbizalmát. A mai generációk úgyis túlságosan védettek, mi sokkal rosszabb dolgokat is csináltunk otthon. (Nevet.)
– Mennyire vagy képben a fiaid barátaival, az ovis dolgaikkal?
– Sokat beszélgetünk esténként. Ilyenkor általában megnyílnak; ha gond van, elmondják, csak kell nekik kis időt adni. Én is elmondhattam az édesapámnak, édesanyámnak, ha valami bántott, ők pedig igyekeztek segíteni. Nekem szerencsém volt, pozitív példa volt számomra az édesapám. Persze, neki is vannak hiányosságai, ahogy nekem is.
A rokonságban mindig kemény, egyenes, dolgos férfiak voltak, akik gondoskodtak a családjukról. Én ebben nőttem fel. Vallásos családból származom, természetes volt, hogy vasárnap mentünk a templomba, ez is hozzátett a kiállásunkhoz.
– Nagyapa is jelen volt a gyerekkorodban?
– Igen, sokszor barkácsoltam az asztalosműhelyében. Nagypapám testvérénél is sokat nyaraltam, náluk igazi falusi élet volt, teheneket gondoztunk, szénát kaszáltunk.
– Az előző generációknál is téma volt, hogy milyen az igazi férfi?
– Nem. Látták a példát – és követték. A férfi nem gondolkodott arról, hogy alfa-e vagy béta. Végezte a dolgát, és ezzel mutatott példát nekünk, fiatal fiúknak. Persze, akkor sem volt mindenki tökéletes. Akkor is voltak alkoholista, sokat kocsmázó férfiak: az éppen olyan sablon volt, mint most a bunkó alfahím.
– Szerinted mi határozza meg ma a férfit?
– A mai gendersemleges világban ezt látszólag nagyon nehéz megmondani. Ha az ember sokat pörgeti a közösségi médiát, rengeteg szemét jön vele szembe: s ettől még a felnőtt férfi is összezavarodhat. Fontos az egyenes gerinc. A férfi gerincét régen is az Isten, haza, család adta meg. S ha ez megvan, akkor lehet kacsingatni más ideológiák felé is, mert az ember mindig keres, ellenben ha a eltéved, akkor van hova visszatérni.
– A nők sokszor hangoztatják azt, hogy a felelősségvállalást várják el a férfitól. Miben vállaljon felelősséget a férfi?
– Vállaljon felelősséget a tetteiért, és ismerje be, ha hibázik. A szeretet és a megbízhatóság a legfontosabbak, az anyagiakon pedig megosztozunk. Ha ez mindkét félnek megfelel, nem lehet ebből nagy konfliktus.
– Alfa- vagy szigma-típusú férfi vagy? Hova szeretnél tartozni?
– Ha valaki csoportosítani akarja magát, hajrá, de szerintem beskatulyázza magát, és ez nem egy előnyös dolog. Szerintem, ha a férfi tisztában van önmagával, akkor nem foglalkozik sokat ezzel. Valamiféle önbizalomhiány is munkálkodhat ott, ha valaki csak ebből tud útmutatást meríteni, ha ez számára nagyon fontos.
– Férfiként mit vársz el a nőtől?
– Röviden: legyen önálló, sugározzon magabiztosságot. Az igazi nő ad és kap. Meg tudja oldani a dolgait, s a közös ügyekből is kiveszi a részét.
